Hidrológiai tájékoztató, 1973

Kerekes Miklós: Tolna megye közművesítési helyzetéről és problémáiról

példája lehet mind szervezési, műszaki, mind gazdasági vonatkozásban a községi csatornamű építésének (3. kép). A 2. táblázatban bemutatott meglévő eredményeket tovább kívánjuk fokozni. Célkitűzéseink — az országos vízgazdálkodási tervekkel összhangban — az alábbiak: Ellátottsági szint: vízellátás csatornázás 1975. 1985. 65% 85% 8% 55% A célkitűzések reálisak, megvalósíthatónak tűnnek, de ahhoz, hogy 1985-re a nagyfokú elmaradás behozá­sával a csatorna ellátottsági szintet 55%-ban lehessen biztosítani komoly erőfeszítésekre lesz szükség. A csatornaművek létesítésének feltételeit, az állami erőforrások igénybevételének, és az érdekeltek részvé­telének módját ki kell dolgozni. A csatornahálózat nagyarányú fejlesztése mellett a szennyvíztisztítás problámájának megoldása is sürgető feladat. A meglévő csatornaművek nagy része jelenleg sincs ellátva megfelelő tisztító teleppel (Tamási, Gyönk), de még ma is épülnek ideiglenes tisztító telepekkel is (pl. Tolna). A vízellátás területén az eredmények mellett sok —­fentiekben már utaltakon túl is — nehézséggel, problé­mákkal küzdünk. Ezek közül elsősorban a korábban lé­tesített, de a mai igényeknek már nem mindenben meg­felelő vízművek fejlesztésének, rekonstrukciójának problémáját kell megemlíteni. A szűk igények kielégí­tésére méretezett létesítményeink további rekonstruk­cióra szorulnak, bár élettartamuk nem tenné szüksé­gessé (4. kép). Ezt a feladatot még nem tartjuk meg­4. kép. Csőtörés javítása oldottnak. A meglévő vízművek teljesítőképessége — a fogyasztás gyors ütemű növekedését figyelembe véve — 1974-re sem éri el mindenhol a szükséges mértéket (Paks, Bátaszék). A bővítésen, fejlesztésen, rekonstrukción munkálkodó szervek (tanácsok, vízműtársulások, megyei Vízmű Vál­lalat) munkájának összehangolására sok erőfeszítést kellett, és még kell is tenni. A fejlesztési, rekonstruk­ciós munkák műszaki alapjait a távlati igényeket is figyelembe vevő tanulmány — tervek jelentik. A vízművek fejlesztését, bővítését, rekonstrukcióját célzó munkákat a tanulmánytervvel összhangban indo­kolt megvalósítani, mivel az az adott terület távlati fej­lesztési, gazdasági tervein alapszik, ugyanakkor azok­hoz adatokat is szolgáltat. Megyénkben a kiemelt alsófokú központ kategóriáig bezárólag minden településre rendelkezésre áll a fej­lesztési és rekonstrukciós terv. A községi vízműtársulatok alakítása egyre nehezebb feladat, mivel egyre nagyobb terhet jelent a lakosság­nak, vízművel még nem rendelkező településeinken gyakran kedvezőtlenebbek az építési, terep és talajvi­szonyok. A kisebb települések vannak az ellátatlanok kategóriájában. A távlati igények figyelembe vétele is többletköltséget eredményez. Mindezek miatt a korábbi 2—3 ezer Ft-os érdekeltségi hozzájárulásokkal szemben 7—8 ezer Ft-nál tartunk, sőt ennél nagyobb összegek is előfordulnak. A községi közművesítés mellett röviden szólni kell a megyeszékhely, Szekszárd közművesítésének helyze­téről, problémáiról is. A város vízellátását a Duna ka­vicsteraszára telepített, sekélymélységű kutak biztosít­ják. A víz mennyisége a távlati igényeket is ki tudja elégíteni. Minősége viszont tisztítás nélkül a nagyon nagy (4—5 mg/l) vastartalom miatt annál súlyosabb gondként jelentkezik. A jelenleg üzemelő vastalanító kapacitása (7500 m 3/nap) kicsi, az átlag fogyasztásnak sem felel meg (átlag 9000 m^/nap, csúcs 12 500 m3/nap.) A nagy vastartalom a víz felhasználásának nehézségei mellett a csőhálózatban történő nagymennyiségű lera­kódással csak fokozza a problémákat, a minőségi pa­naszokat, azoknak mintegy további forrása is, de ezen túl erősen csökkenti a csőhálózat szállítóképességét is (5. kép). 5. kép. A szekszárdi vastalanító PP " 6. kép. A várdombi vízmű savtalanítója A vastalanító szükségletnek megfelelő bővítésének előkészítése folyamatban van, de várhatóan csak 1975. után oldódik meg. A csőhálózatban lévő nagymennyi­ségű lerakódás eltávolítása is jelentős költségráfordítás­sal az 1972-es évben megkezdődött és szakaszos folytatással, több éves távlatban nyer végrehajtást. A vízellátás leglényegesebb problémája tehát Szek­szárdon a vastalanító megoldása, valamint az 1926-ban épített hálózat szinte teljes egészében történő rekon­strukciója. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom