Hidrológiai tájékoztató, 1973
Dr. Karácsonyi Sándor-dr. Scheuer Gyula: Hatvan város vízföldtani viszonyai
70 60H 50 A0 30 20 10 J 0 cx o E ü M O max. 66,5 mynap Csapadék sokévi átlaga 1901-1960 Vízhozam Tényleges csapadék 22,5 17,3 /Vw— 1* [Is ng n Ol —m Ikn IUN -CD "O ° f CL» O í co C_> h200 -150 -100 -50 0 V. V. VI. i r~ X. X. XI. XII. 19 6 8 i ~ i IV. V. VI. VI. VIII. 9 6 9 4. ábra. A felső szivárgórendszer vízhozama és a csapadékviszonyok Hatvan város vízföldtani viszonyai I)R. KARÁCSONYI SÁNDOR—DR. SCHEUER GYULA Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Hatvan város egységes vízellátása, továbbá a Cukor és Konzervgyár bővítésével kapcsolatosan jelentkező többletvízigények kielégítése érdekében a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat az 1950-es évektől kezdve több alkalommal végzett vízkutatási és vízműfejlesztési munkálatokat. Ezek eredményeit kívánjuk vázlatosan ismertetni. Vízföldtani viszonyok Hatvan város a Mátra hegységtől DNy-ra, morfológiailag az észak alföldi hordalékkúp síkság területén és ezenbelül az ún. hatvani síkon épült ki. A várostól É-ra egyesül a Nógrád patak a Zagyvával, amely a várost ketté osztja. A város jelentős része közel sík területrészen, épült ki. csak az ÉK-i városrész települ a Mátra aljához tartozó dombokra. A földtani felépítésben — a víznyerési adottságokat figyelembe véve — feJsőpannómiai és pleisztocén, holocén rétegek vesznek részt. Az ezeknél idősebb képződmények felszíni előfordulása csak a várostól É-ra és ÉK-re a Mátra-hegység területén mutatható ki. Ezekinek kifejlődésüknél fogva Hatvan város vízellátása szempontjából nincs jelentőségük. A pliocén és negyedkori rétegösszlet, azonban számos szintben tartalmaz szemcsés üledékeket, amelyek víznyerés szempontjából kedvező adottságokkal rendelkeznek. A vízföldtani adottságok a város területén készült számos kút és kutató fúrás alapján ismertek (1. ábra). A város víznyerési adottságai közül legjelentősebb a pleisztocén rétegösszlet kavicsos-homokos szintjeiben tárolt víz, mert az ipari üzemek és a lakosság vízigényének jelentős részét ezek biztosítják. A pleisztocén víztároló képződményeket két csoportra oszthatjuk: 1. A felszínközeli homokos-kavicsos rétegek. 2. Nagyobb mélységben (50—140 m között) települő szemcsés vízadórétegek. ad. 1. Hatvan város vízellátása érdekében a felszínközeli homokos-kavicsas rétegek kifejlődésére, vízadóképességére, a kinyerhető víz minőségének szabatos megállapításáról számos kutatás és vizsgálat készült. 1955-ben a Nógrád patak környezetében végzett az FTV felszínközieli rétegekre vízkutatást. A feltárás során tisztázódott, a kavicsos vízadóréteg helyzete, kiterjedése. vastagsága és a kinyerhető víz mennyisége és minősége. Megállapítást nyert, hogy a vízadóréteg a patak mentén a völgy szélességének megfelelően fejlődött ki (2, ábra). A kavicsos réteg vastagsága általában 6—12 m között változik, a peremek felé fokozatosan kiékelődve. A vízáramlás iránya a patakfolyás irányával egyező. A nyugalmi vízszint a felszín alatt 1—2 m mélységben alakult ki, km-enként kb. 1 m-es esést mutatva. A próbakutak alapján megállapítást nyert, hogy csőkutakból kutanként 300—400 l/p vízmennyiség termelhető ki. A vízadóréteg a sziemcseszerkezeti vizsgálatok szerint 80%-ban homok és 2%-ban iszap. A vízadóréteget több közbetelepülő vékony iszapréteg tagolja. A vegyvizsgálatok szerint a kavicsos rétegben tárolt víz, közepesnél keményebb — 23—34 között változik az összes keménység — a vastartalom pedig 0,2—2,0 mg/l értékekkel 70
