Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Márki-Zay Lajos: A vízügyi hatósági és felügyeleti eljárás időszerű kérdései

hogy ezeknek a szempontoknak vizsgálata elsődlegesen a beruházásokat előkészítő szervekre tartozik. A fennálló jogszabályoknak megfelelően az eddig bonyolult engedélyezési eljárás célratörőbbé vált. A lényeges vonatkozásaiban szigorú és félreérthetetlen előírások alapján kiadott vízjogi létesítési engedélyek birtokában lehet csak megkezdeni a kivitelezést. A létesítési engedély csak abban, az esetben kerül leiadásra. ha a tervek az előzetesen kikért elvi meghatározás alapján készültek és elhelyezésük megfelel a helykijelölési eljárás során hozott döntésnek. Még a létesítési engedélyben elő kell írni az üzempróbát, mert az üzemelési engedélyt csak ennek, vagy a műszaki felülvzisgálatnak sikeres lebonyolítása után lehet kiadni. Sajnos, ez utóbbit úgyszólván soha nem lehet megtartani a műszaki átadás-átvételi eljárás során, mert ez 90 százalékban a felülvizsgálat, vagy üzempróba lebonyolítási lehetősége előtt kerül összehívásra és csiakinem egyetlen célja, hogy a kivitelező a készre jelentéssel megszabaduljon a kötbér alól. Vízjogi üzemelési engedélyt csak a beruházási célkitűzéseket maradéktalanul megvalósító vízilétesítmények kapnak. Különösen fontos, hogy az egy üzemelő használatában levő és külön-külön létesítési engedéllyel megépített, de egymással szervesen összefüggő különböző vízilétesítmények az eredményesen lefolytatott üzembehelyezési eljárás után összevonásra kerüljenek és egységes vízjogi-üzemelési engedély alapján üzemeljenek. Az engedélyezési eljárás utolsó fázisaként az 1961. évi IV. törvény 43. §-ában körülírt vízügyi felügyeletről az előzetes elvi meghatározáshoz hasonlóan kiemelten kell szólni. Míg utóbbi az ágazati irányításnak és a vízgazdálkodási érdekvédelemnek egy előzetes hatékony eszköze, addig a vízügyi felügyelet az eddigi meglehetősen sorsukra hagyott vízilétesítmények utólagos védelmét biztosítja. A felügyeleti eljárás során jól hasznosul a térkép-kartonrendszer, mely a működési terület összes vízilétesítményét magában foglalja. Ezek egy-egy példányát ugyanis kiadjuk a területileg illetékes szakaszmérnökségek részére, ahol a kartonokat külön nyilvántartó kezeli, a térképek pedig megfelelő bontásban a szakaszmérnökhöz, a szakaisztechnikushoz, illetve az illetékes gát- vagy csatomaőrökihöz kerülnek. A szakaszokon kezelt kartonokről készített létesítményjegyzék ugyancsak a fenti bontás szerint van a területileg illetékesek birtokában, akik így minden. a területükön levő létesítményt nyilván tudnak tartani, ismerik elhelyezésüket és jellemző műszaki adataikat. Ezek révén, szolgálati telefon útján kérhetik a vízügyi hatóságtól az esetleg szükésgessé váló hatósági beavatkozást, s fordítva a hatóság is bármely engedélyezett létesítményről azonnal információt kaphat a területről. A vízügyi felügyelet gyakorlásáról szóló 1/1971. (IV. 25.) OVH számú rendelkezésnek „A vízgazdálkodási és a hatósági tevékenység eredményességének előmozdítása végett" tett előírásai a gyakorlatban, akkor fognak jól érvényesülni, ha a 8/1971. (V. É. 9.) OVH utasításban foglaltak végrehajtása során a hatósági és felügyeleti funkció nem osztódik meg túlságosan és lényeges vonatkozásaiban egységes szervezetben marad. A vizek védelme szolgálatában elsődleges jogi eszközeink a szennyvízbírságolással kapcsolatos jogszabályok. Itt a leglényegesebb aktív intézkedés az 1/1969. OVH rendelkezés 9. §-ánok 2. pontjában ajánlott 32/1964. sz. Korm. rendelet 68. § b) pontjának alkalmazása. Természetesen mindezek mellett adott esetben a büntető-, illetve szabálysértési eljárás megindítása szükséges. Mivel számos esetben a jelenlegi tisztítási módszerekkel a megengedett határértéket csalt rendkívül költséges beruházással lehet biztosítani, előtérbe kerül — és hozzáteszem, hogy igen helyesen — szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása. Az elkövetkező ötéves terv rendkívüli méretű csatornázási programját gazdaságosan megvalósítani csak az érdekeltek csatlakozása mellett lehet. A gyakorlati tapasztalatok szerint a csatlakozás első feltétele, hogy a csatlakozó garanciát kapjon, arra, hogy anyagi hozzájárulása esetén mentesül a szennyvízbírság fizetésének kötelezettsége alól. Ilyen garanciát adni egyelőre csak a szennyvizek befogadón kívüli elhelyezése esetén lehet. Erinek leggazdaságosabb megoldását a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását viszont gátolja, hogy a szennyvíztermelő és szennyvízfogadó közötti költségviselés arányának rendezetlensége miatt előálló alkudozások erősen megnehezítik a megvalósítást. Itt a VT 35. § 3. bekezdésének alkalmazásával sokat lehet segíteni. A vízügyi határozatok végrehajtása terén az államigazgatási törvény 76. §-a egy közérdekű sürgős ügy lebonyolításának legjobb ós leggyorsabb módja lenne, ha alkalmazási lehetősége nem lenne annyira körülményes. Viszont a 77. § már kilátásba helyezése esetén is általában hatni szokott. Indokolt és súlyosabb esetekben azonban élni kellene a 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendeletben körülírt gazdasági bírság javasolásának lehetőségével is. Lényeges lenne, ha a vízgazdálkodási szabálysértési eljárás a vízhez fűződő niagy érdekekre figyelemmel és különösen azért, mert a .mérlegelés, a cselekmény súlyozása a vízügyi hatóság részéről jobban biztosítható, jogkörünkbe kerülne. A jelenlegi megoldás hosszadalmasabb, a több illetékes szakigazgatási szerv eljárása nem egységes és a büntetésiek így nem az elkövetett cselekmény súlya szerint differenciálódnak. Az 1957. évi IV. törvény 11. §-ának 2. bekezdése szerint „az állaimigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyekben illetékességi területén eljárni köteles". Kiegészíti ezt a II. sz. állásfoglalás azzal, hogy „ha közvetlen veszélyt lát fennforogni. — azonnal köteles intézkedni". Ugyanezen törvény 7. §-ániak 2. bekezdése kimondja, hogy „az államigazgatási szerv — tekintet nélkül hatáskörére és illetékességére — köteles azokat az ideiglenes államigazgatási intézikedéseket megtenni, amelyek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, vagy veszéllyel járna". Ehhez fűződik végül az I. sz. állásfogalás megállapítása „az ideiglenes államigazgatási intézkedést elmulasztó szerv felelős azokért a károkért, amelyek az intézkedés elmulasztása következtében esetleg keletkeznek". Bonyolódik a helyzet, ha azt a veszélyes cselekményt egy kivitelező követi el, akivel közvetlen jogviszonyunk nincs. Olyan jogi eszköz kellene, mely a vízgazdálkodási érdekek védelme céljából tágabb lehetőséget adna egy káiros tevékenység leállítására és az egyéb szükséges intézkedések megtételére. Az eddigiekből is láthatjuk, hogy a hatósági és felügyeleti tevékenységgel szemben támasztott követelmények az utóbbi pár év alatt rendkívüli mértékben megnövekedtek. Jogi. műszaki, vegyi és közgazdasági ismeretekkel felvértezve lehet csak megoldani az elkövetkező idők vízgazdálkodási tennivalóiból reánk háruló munkát. Ehhez a fokozott felelősségvállalást kívánó tevékenységhez további hatékony jogi eszközök szükségesek, hogy rajtunk keresztül is gyakorlottá válhassék az ismert mondás: ,.Az ember tudata nemcsak tükrözi az objektív világot, hanem teremti is." 37