Hidrológiai tájékoztató, 1973
Dr. Dobos Irma: A 100 éves Budapest gyógy- és melevízű fürdői
osztályok, szénsavas-, sós- és bélfürdő, iszapfürdő gyógyszolgáltatós vehető igénybe. A többi gyógyfürdő iszapszükségletét is ez a fürdő látja el az itt működő iszapörlő segítségével. A Gellérthegy mentén fakadó források egy másik részét a Rudas gyógyfürdő (2. kép) hasznosítja. Épületét 2. kép. A Rudas fürdő a XIX. sz. végén már többször átalakították, bővítették, de a török időkből való kupolás részt mindig eredeti formájában hagyták. Nagy hátrány, hogy a szűk, keskeny terület miatt a további bővítés nem igen lehetséges. A megoldás keresése közben a közelmúltban elhangzott olyan javaslat, hogy a kupolás részt eredeti helyén hagyva az egész gyógyfürdőt helyezzék át a Döbrentei térre. A fürdő vízellátásához szükséges gyógyvizet részben források, részben kutak biztosítják. A források egy része a Gellérthegy lábánál, más része a fürdőépület alatt l'akad (Diana, Hygieia). Az összegyűjtött 42 °C-os forrásvíz csak részben járul hozzá a gyógyvízigény kielégítéséhez. Több fúrt kutat is üezemeltetnek, hogy a szükséges kb. 900 l/p vízmennyiséget biztosítsák. Jelenleg gőzfürdő, kádosztály, fedett uszoda, 30 ágyas kórház részleg működik. Néhány év óta fogínykezelő részleget is felállítottak. Az ivócsarnok a Juventus, Attila és Hungária kutak vizét használja. Napi átlagban 1600 vendéget fogad a fürdő. A Rácz (Imre) fürdő (3. kép) a forráscsoport legészakibb tagjait hasznosítja. Mátyás korában királyi fürdő 3. kép. A Rácz fürdő — az egykori királyi fürdő volt, és annak idején egy fedett folyosó kötötte össze a fürdőt a középkori várral. Mátyás király címere ma is látható a fürdőben egy márványlapon. Két forrása már régóta ismert. Közülük már csak a Nagy forrás működik, de üzemeltetni lehetne az igen kedvező radioaktív hatású Mátyás forrást is. Több fúrás is létesült a fürdő részére, de kúttá csak egyet képeztek ki, ez pedig a ,.Kénes" forrás (Tabán I. sz. kút), amely a háború alatt tönkrement. A nem nagy méretű fürdőben mindössze kád- és medencefürdőt üzemeltetnek. Mindhárom fürdő kútjai, forrásai a főváros hévízelőfordulásainak jelentős részét teszik ki. A 40—46 °C hőmérsékletű gyógyvíz kémiai összetétele azonos jellegű: alkaliákat tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos hévíz, radioaktivitása (5—20 nC/1) is igen jelentős. Már a múlt század végén felfigyeltek a Szabadság híd és a Rudas fürdő között a rakpart alatt a Dunában feltörő szökevényforrásokra. Az akkori mérés szerint olyan forrást is találtak, amelynek hőmérséklete 40 °C körül volt, s 30—50 litert adott percenként. A jelentős menynyiségű víz összegyűjtésére a Fővárosi Fürdőigazgatóság a Gellért és a Rudas fürdő között mintegy 1 km hosszú vágatot hajtat. A Gellérthegy újabb értékes kincsét az aragonitbarlangot 1962-ben fedezték fel. Karsztvízmegfigyelő kutat mélyítettek az Iván barlangból és már 6 m mélységben megszaladt a fúrórudazat, amely nagyobb üregre utalt. Amikor aknával azt feltárták, akkor fedezték fel az aragonittal borított barlangot.amelynek legnagyobb magassága eléri a 6 m-t. A barlang kedvező levegőhőmérséklete (24 °C) és relatív páratartalma (98-99%) folytán balneoklimatológiai hasznosításra rendkívül alkalmas, és jól kiegészíti a fürdők eddigi gyógykezeléseit. Józsefhegyi hévízcsoport A Margithíd budai hídfője közelében, a Józsefhegy és a Duna között ugyancsak régóta ismert gyógyforrások vizét hasznosítja a Lukács-, a Császár gyógyfürdő és a Király fürdő. Itt is, mint a többi fürdő területén ma már nemcsak források, hanem kisebb mélységű kutak is működnek. A langyos- és melegvizű források viszonylag kis területen lépnek a felszínre. A langyosvizűek a Józsefhegy peremére, a melegvizűek pedig a Duna felé esnek. Mindegyik az eocén mészkőből és márgából fakad, s erre a Duna kavicsterasza települ, amelyen keresztül a hévizek egy része a talajvízzel, más része pedig a Duna vizével keveredett. Ma már a korszerűen kialakított forrásokkal és fúrt kutakkal a gyógyvíz „keveredését" meg lehetett akadályozni. A Császár fürdőt forrásaival együtt a régi okiratok „Felhévíz" néven említik. Forrásaiban „nyakig merülve parasztok és szőlőmunkások fürödtek" írták az egykori feljegyzések. A XII. században már kórházak és fürdők épültek, a források vizét az idetelepült és betegápolással foglalkozó lovagrend gyógyításra használta (4. kép). 4. kép. A Császár fürdő a vízimalmokkal 9