Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dévény István: 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja

Az előadó átfogó képet adott a Tisza-csatornázás szükségességéről. A Tisza vízjárása igen szélsőséges, a vízfogyasztások állandóan növekvő mennyisége — mind az országban, mind annak területén kívül — elsősorban a kisvízhozamok csökkenésével, egyéb beavatkozások a vízgyűjtőn az árvízi hozamok növekedésével járnak, és a vízjárást még szélsőségesebbé teszik. Az elvégzett sok változatú vizsgálatok bebizonyították, hogy a Tisza folyó menti térség — tágabban a vízgyűjtő — vízgazdálkodásának fejlesztése a Tisza csatornázásával, többcélú művek segítségével alapozható meg a legnagyobb gazdasági hatékonysággal, és a távlati igények kielégítésére alkalmas módon. Az előadó ismertette a Tisza-csatornázás legfontosabb már megvalósult, építés alatt álló és tervezett létesítményeit — tiszalöki, Vaskapui, kiskörei, újbecsi, csongrádi vízlépcsőket — amelyek a Tisza alsó 600 km-es szakaszán biztosítják az összefüggő folyócsatornázást. Rámutatott ennek regionális kapcsolataira, az európai víziút rendszerrel, a Körös-csatornázással, a DunaTisza-csatornázással összefüggő kérdéseire. Bemutatta a folyócsatornázás hatását a vízjárásra, a közvetlen környezetre, és a térség vízgazdálkodására. Az általános hatások közül kiemelte — a vízkészletek növelését, tározás útján, a fogyasztási igények kielégítése szerinti lefolyás szabályozást, — állandósított hajózóút biztosítását, — az energiatermelést, — a vízszint stabilizálásával biztosítható gravitációs, vagy csekély emelési magassággal megvalósítható vízszétosztást, — a tározás műveinek (tökéletesítések) a korszerű árvízvédelmi kiépítettséghez való hozzájárulást, valamint a szivárgós megcsapoló-rendszerek vízrendezésben betöltött szerepét, — a folyószabályozásnak a víz-, jég-, hordalék-járásra gyakorolt kedvező hatását, — a vízisport és üdülés lehetőségeinek megteremtését. Rámutatott, hogy elképzelhetetlen az ország gazdaságának hatékony növelése az egyes országrészek olyan arányos területi fejlesztése nélkül, amely a meglévő természeti földrajzi adottságokra épül. A mezőgazdasági és ipari fejlesztés megköveteli az infrastruktúra ezzel összehangolt arányos területi fejlesztését is. Csongrád megye fejlesztésének mind a közvetlen környezet mind a térség szempontjából legfontosabb infrastrukturális megalapozó létesítményrendszere a Tisza-csatornázás, és ennek részeként megépítendő Csongrádi Vízlépcső. Részletesen elemezte a Csongrádi Vízlépcső hatását Csongrád megye térségére és bemutatta, hogy a folyócsatornázás általános hatásaiban ismertettek Csongrád megye vonatkozásában miként érvényesülnének. Legfontosabb elemeként a vizsgálatnak kiemelte, hogy a Csongrádi Vízlépcső megépítésével a Tisza alsó 600 km-es szakaszának összefüggő csatornázása valósul meg, és ezzel egy megkezdett fejlesztés összefüggő kihasználását fogja biztosítani. Végezetül dr. Molnár Béla, a József Attila Tudományegyetem Földtani Intézetének adjunktusa a Dél-Alföld negyedkori feltöltődései ciklusait, és azok vízföldtani jelentőségeit ismertette. Az alföldi negyedkori üledékképződés és kialakulás törvényszerűségeinek kutatásánál a plio-kvarter medence üledékképződési egységéből, és annak a mai napig tartó folytonosságából kell kiindulni. Ezért fontos a pleisztocénnél idősebb pliocénvégi fúrásszelvények sajátosságainak kifejeződését és törvényszerűségeit is megismerni, mert így tisztázható a felső-pannóniai sekélytavi fácies, pleisztocén folyóvízi fáciesbe való átmenete. Ismeretes, hogy az üledékes kőzetképződési folyamatok különösen jellemző sajátossága a ciklusosság. A ciklusképződés elsősorban kőzetprofilokban, tehát függőleges irányba ismerhető fel. A Walter-féle fácies korreláció szabálya szerint azonban a ciklusosság vízszintesen paleogeográfiai értelemben is létrejön. A nagyalföldi felsőpannónia és felsőpliocén (levantei) képződmények — kéregmozgás hatásaként — szintén ciklusos kifejeződésűek. A ciklusok területeként egyedi sajátosságokkal rendelkeznek. Ügy látszik azonban, hogy a felsőpliocén ciklusok jellegüket tekintve átmenetet mutatnak a felsőpannóniai sekély tavi kifejlődések, és a pleisztocén folyóvízi képződmények között, mintegy azokat összekapcsolva, de egyben jelezve a megváltozott feltöltési viszonyokat. Az alföldi negyedkori folyóvízi képződmények is a hasonló kőzettani csoportok többszöri egymás feletti ismétlődéséből állanak, tehát ciklusos kifejlődésűek. A negyedkori ciklusok részben szimmetrikus, részben pedig asszimmetrikus ciklusok. A III. ciklusban, illetve a ciklus üledékeinek lerakódása idején az Alföld jelentős részén új ősvízrajzi viszonyok alakultak ki. A IV. felszínhez legközelebbi ciklus csonka. Az Alföld szuperponált ciklusai egyedi sajátosságaik ellenére is nagyobb távolságban korrelálhatok. A ciklusok kőzettani sajátossága, hogy azokban a jó vízvezető (vízadó) rétegsorok és a kevésbé jók törvényszerűen és meghatározott vastagságban, arányban váltogatják egymást. Az alföldi nagyobb (43—180 m-es) ciklusokon belül, a kéregmozgás hatására létrejött ciklusoktól eltérő, és a folyók feltöltési mechanizmusára, a folyómeder oldazött. Szegeden is tudományos központot kell létrehozni. Az alföldi pliocénvégi és negyedkori üledékkifejlődés törvényszerűségeinek ismerete megkönnyíti, hogy azokban céltudatos kutatással könnyebben elérjük a jó vízadókat. Az alföldi folyóvízi üledék a medence peremektől a medence belseje felé finomodik, e sajátság részleteiben azonban a durvább és a finomabb üledéksorok függőleges irányú változásán keresztül valósul meg. A Dél-Alföldön a negyedkori 150—180 m vastagságú ciklusoknak mindig az alsó harmadában kereshetjük a jó vízadókat. Egy-egy vízadó a peremektől a medence belseje felé finomodik. Ezek a regionálisan kifejlődött jó vízvezetők segíthetik elő a medencebeli vízutánpótlódást is. A vízkutató fúrást nem célszerű befejezni a közbenső ártérképződési ciklusok korlátozott kiterjedésszerű durvább üledéksoraiban. Az ünnepi ülés befejezéseképpen a csoport elnöke ismétélten megköszönte a szóban és írásban elhangzott jókívánságokat, a tagságot további sikeres működésre buzdította, és végül az ülést bezárta. Dévény István 112