Hidrológiai tájékoztató, 1973

Dr. Pojják Tibor: 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja

va a hígtrágya rendszeres növénytermelési hasznosítása. Azzal érvelnek, hogy a termelt hígtrágya bizonyos hányadát ugyan felhasználják a növénytermelésben, azt viszont nem az optimális időpontban és sokszor már nagy hatóanyag-veszteséggel juttatják ki a táblákra. Más gazdaságokban a termelt hígtrágya 10%-ának megfelelő mennyiséget istállótrágya elszámolóáron, vagyis 10 Ft/q értékben számolják el. Van olyan gazdaság is. ahol a hígtrágya szétválasztott sűrű részét értékelik istállótrágya gyanánt, vagyis ennek megfelelően veszik azt a sertéstartás hozamaként, és a növénytermelés költségeként számba. A sertés hígtrágya gazdaságonkénti különböző értékelési módja torzítja az egyes ágazatok hozam- és költségviszonyait, ezért azok összehasonlítását megnehezíti. Feltétlenül kívánatos volna a hígtrágya értékelését és elszámolását megnyugtatóan rendezni, mert ez esetben az egyes ágazatok vezetői érdekeltek lennének a hígtrágya optimális hasznosításában. A hígtrágya értékelését végezhetjük — mint erre külföldi példák is vannak — a trágya hatóanyagtartalma, valamint a műtrágyában beszerezhető egyes hatóanyagok egységára alapján. Erre a célra felhasználhatjuk a VITUKI-ban végzett hígtrágya vizsgálati adatokat, amely szerint a sertés hígtrágya átlagosan az alábbi hatóanyagokat tartalmazza: Nitrogén P.O-, K.O összesen: 0,974 kg/m

3 0,554 kg/m

3 0,868 kg/m

3 2,396 kg/m

3 Ha a fenti hatóanyagtartalmat a legolcsóbban beszerezhető (ömlesztett, poralakúra) műtrágyaárak alapján értékeljük, akkor 1 m

3 hígtrágyára vonatkoztatva 9,84 Ft értéket kapunk. A műtrágya hatóanyagáron történő hígtrágya értékelés azonban csak akkor lehet helytálló, ha az abban lévő hatóanyagok teljes egészében eljutnak a növényekhez, ellenkező esetben annak értékét az átlagos veszteségi %-kal csökkenteni kell. A különböző hígtrágya hasznosítási módszerekre vonatkozóan hatóanyag veszteségi adatokkal sajnos nem rendelkezünk, de mégis megállapítható, hogy a tárolás nélkül, zárt csővezetéken szállító homogenizáló módszernél számolhatunk legkisebb hatóanyagveszteséggel. Egyes vélemények szerint helyes lenne a hígtrágyát olyan értékkel számbavenni, amekkora többlethozamot, illetve többlet termelési értéket a növénytermelésben hasznosítva hoz. Ehhez azonban kísérletekre volna szükség, amelynél a hígtrágyázásban nem részesített táblák termeléséhez viszonyítanánk a trágyázásban részesített területek termelési értékét. Természetesen az így kapott többlethozam értékéből levonásra kerül a hígtrágya kezelés és kijuttatás költsége. Ez az eljárás reális alapot nyújthatna az egyes hasznosítási módszerek még pontosabb értékeléséhez. Más elgondolások szerint nem számolják a sertéstartásban hozamként a hígtrágyát, hanem csak a kijuttatás költségével terhelik meg a hígtrágyázásban részesített növénytermelési ágazatokat. Ez a megoldás esetleg helytálló lehet a szilárd trágyázás esetében, ahol azonos tápanyag mennyiségének szántóföldre való kijuttatására lényegesen kisebb költséggel jár, mint ha azt hígtrágyában adják. Ez a megoldás hígtrágya alkalmazása esetében túlzott mértékben terhelné a növénytermelést, hiszen a műtrágyaráron számított trágyaérték minden módszernél alatta van a hígtrágya hasznosítás költségének. A trágyaérték és a kijuttatási költség között viszonylag csekély a különbség a homogenizáló módszernél (0,32 Ft/m

3), legnagyobb pedig a szippantókocsis megoldásnál (18,35 Ft/m

3). Előbbiekből az a következtetés is levonható, hogy a homogenizáló módszernél azonos mennyiségű hatóanyag mezőgazdasági területre való kijuttatásra alig költségesebb, mint amikor azonos hatóanyagot műtrágyában adunk. Ha a hígtrágya veszteségmentes és kedvező hasznosulását a növénytermelésben biztosítani tudjuk, akkor a teljes kijuttatási költségből olyan összeget indokolt a növénytermelési ágazatokra terhelni, mintha azt a hatóanyagot műtrágyában juttatnánk a növényhez. Ez esetben természetesen figyelembe kell venni a műtrágya szállítás és kiszórás átlagos költségét is. Pl. egy m

3 hígtrágya műtrágyaáron számított értéke 9,84 Ft azonos mennyiségű műtrágya hatóanyag talajbajuttatási költsége 1,20 Ft összesen 11,04 Ft Tehát a növénytermelésre indokolt költségként elszámolni a hasznosított hígtrágya után 11,04 Ft/m

3 őszszeget. A hígtrágya kijuttatás ezen felüli költsége viszont (pl. szippantókocsis módszernél 17,15 Ft/m

3) a sertéstartást terheli. A homogenizáló módszernél kimutatott 10,16 Ft/m

3 költségből (11,04—10,16 = 0,88 Ft/m

3 pedig a sertéstartás hozamaként (melléktermék) könyvelhető el. Az előbbi eljárásnál (szippantókocsis) az 5000 férőhelyes telep viszonylatában 469 ezer Ft költség terheli a sertéstartást, a homogenizáló módszernél pedig 22 ezer Ft melléktermék érték az ágazat javára írható. A fenti adatok világosan mutatják, hogy a hígtrágyahasznosítás gazdaságos megoldásainak megkeresése és megvalósítása elsősorban az állattartási ágazat érdeke, de természetesen az egész gazdaság eredményeit is számottevően befolyásoló tényező. 20 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja* Húsz év a történelem sodrában nem nagy idő, de egy társadalmi tudományos egyesület életében már elég hosszú ahhoz, hogy rövid időre megálljunk és visszapillantsunk az eltelt évek munkájára, hogy azt értékelve, s a tapasztalatokat leszűrve erőt merítsünk az újabb évtizedekre. Többen azok közül, akik e csoportot életre hívták ma már nincsenek közöttünk, részben mert eltávoztak az élők sorából, részben pedig hazánk más tájaira szólította őket a munka. Előadta a MHT Borsodi Csoportja jubileumi ünnepi ülésén, 1972. október 3-án. A felszabadulás után néhány évvel, már az ötvenes évek legelején nyilvánvalóvá vált, hogy fejlődő és iparosodó hazánk kialakuló iparának és nehéziparának a főváros utáni második legnagyobb fellegvára Miskolc, illetve Borsod megye. Az ipar rohamos fejlődésével egyidőben gyorsuló ütemben nőtt a vízkérdés fontossága is Borsodban. Ezért a Magyar Hidrológiai Társaság budapesti központja úgy döntött, hogy 1952. májusában Miskolcon megrendezi országos ankétját, amely mindenekelőtt Borsod megye vízellátásával foglalkozott. Ennek az ankétnak határozatai között szerepelt egy Miskolcon létrehozandó egyesületi csoport felállítása. Ez a határozat komoly ösztönzést adott a már valamivel korábban megindult szervező munkának, s ennek eredményeként 107