Hidrológiai tájékoztató, 1972
Szilágyi József: A Keleti Főcsatorna vizének hasznosítása Debrecen számára
vek hozzájárulásával ötszörös hígítási arányban határozták meg. Az átemelő tervezésénél a hígítási arány figyelembe vételével a maximális zápormennyiség, valamint a csúcs idei maximális szennyvízmennyiség egyidejűségét a tervező 5,1 nv'/sec-ban határozta meg. Az időközben elkészült — egyes területre vonatkozó — városrendezési tervek az előbbi általános csatornázási elképzelést (a város teljes területén egyesített rendszer) nemcsak lélekszámmal, hanem leíolyási együtthatóban is jelentősen túlszárnyalták. Ai új felülvizsgálat megállapította, hogy a városrendezési tervek figyelembe vételével a megépült és alig pár éve üzemelő Gábor Áron téri átemelő sem felel meg a városépítés elkövetkezendő tíz évében. A felülvizsgálat eredményeként a Vízügyi Igazgatóság a tervezőkkel egyetértésben új és kedvezőbb megoldást keresett. Ennek következtében alakalt ki az az általános elképzelés, hogy az egyesített csatornarendszert az un. régi városrészből csak a vasútak és Tisza által határolt területen lehet fenntartani, míg a külső területeken, különösen a Kisgyepi lakótelep és a Déli ipartelep területen elválasztó rendszerű csatornahálózatot kell építeni. A csatornahálózattal egyidejűleg a Vízügyi Igazgatóság meghatározta az átemelők, valamint záporkiömlök helyét és a befogadókba bevezetett — vészkiömlőkön — zápor és szennyvizek hígítási arányát. Ez a hígítási arány mind a zagyvai. mind a tiszai bevezetéseknél 1:3, míg az alatta lévő vagy teljesen száraz idei szennyvizek a Cukorgyár térségében — Tisza parton — kiépítésre kerülő szennyvíztisztító telepre vezetendők el. Az átemelők, illetve vészkiömlők a Zagyván a volt un. Scheffsik-telepi átemelő helyén, valamint ezzel szemben a Zagyva másik oldalán helyezkednek el. A Tiszán vészkiömlőként megmaradt a Gábor Áron téri átemelő sodorvonali bevezetése, valamint a Teherpályaudvari MÁV szennyvíz-átemelő (ez utóbbit a Víz- és Csatornamű Vállalat 1973. évben tulajdonba vesz). A háromszoros hígítás alatti, illetve száraz idei szennyvizek elvezetésére pedig ki kell építeni azt a főgyűjtőt, ami mind a Zagyván túli, mind a város belterületén keletkezett szennyvizek elvezetésére alkalmas a szennyvíztisztító (végleges) telepig. Ennek a főgyűjtőnek a Zagyván túli terület vonatkozásában a Scheffsik-telepi átemelőig, a város belterületén a Gábor Áron térig, illetve kis részben a MÁV átemelőig legnagyobb része elkészült. Jelenleg tervezés alatt áll, és a IV. ötéves terv utolsó éveinek időszakában kivitelezésre kerülhet a zagyvai átvezetés. Ennek elkészültével elérjük azt, hogy a Zagyvába szennyvízbevezetés — a zápor időszakokat kivéve — nem történik, amelynek következtében a Tiszaligeti partszakasz fürdőzésre alkalmassá válik. A Zagyva parti átvezetést folyamatosan követni kell a Gábor Áron térit és MÁV átemelőt összekötő főgyűjtő, valamint a Vöröshadsereg úti főgyűjtő kiépítésének, illetve a központi szennyvíztisztító telep építésének. A csatornázás új elvi elképzeléseinek megfelelően kell a város új csatornázási tervét elkészíteni, amely figyelembe veszi a város belterületének — megnövekedett — burkolt út- és épülő lakásfelületeket, valamint a város végleges kiépítésének megfelelő, mintegy 120 000 lakó lakásszükségleténél keletkezett háztartási és egyéb jellegű szennyvizeket. Ez a vízmennyiség csúcs-idei becsült értéke (szennyvíz és háromszoros hígítású csapadékvíz) mintegy 6500 m 3/óra, vagyis 1800 1 sec. A város belterületén már kiépített, illetve tovább építendő egyesített csatornarendszer csak abban az esetben tartható fenn, ha az északi és déli települések csatornahálózata elválasztó rendszerben épül, és csak az ezen területekről érkező szennyvizek mennyiségei terhelik a városi főgyűjtő rendszert, valamint a szennyvíztisztító telepet. A Keleti Főcsatorna vizének hasznosítása Debrecen számára Szilágyi József Debreceni Víz- és Csatornamű Vállalat, Debrecen Debrecen város vízfogyasztása a fokozódó urbanizáció és iparosodás következtében évről-évre növekszik. A felmerülő vízigényeket a Vízmű Vállalat kezelésében levő —• mélységi vizekre telepített — három vízmütelep már jelenleg sem képes kielégíteni. A három víztermelő telep együttes kapacitása 45.000 m : i nap, ezzel szemben a nyári csúcsidőszakban a csúcsfogyasztás 52.394 m 3/nap volt. Mindezekhez járul még, hogy a vízmű nyugalmi és leszívott vízszintje állandóan csökken, s a mélységi vizekből kitermelhető mennyiség már a jelenlegi szükségleteket is csak a legnagyobb nehézségek árán tudja kielégíteni. A vállalat által szolgáltatott éves átlagos vízmenynyiség is egyre inkább megközelíti a vízmű termelő kapacitását. Ezen mennyiség kitermelése nem áll arányban (nincs egyensúlyban) a víztermelő rétegben utánpótlódó mennyiséggel, amit bizonyít azon tény is, hogy a réteg nyomása állandóan csökken. A mélységi vízadó réteget a jelenlegi vízmű kutak teljes mértékben kihasználják, sőt azt túlterhelik. A város vízellátási kapacitásának bővítési lehetőségére az elmúlt években több ízben végeztek vízföldtani kutatásokat, de ezek mind negatív eredménynyel zárultak. Az elvégzett feltárások, s az ezek vizsgálati eredményeit összefoglaló tanulmányok végeredményeként egyértelműen rögzítették, hogy a város közeli környezetében (kb. 15 km-es körzetben) a jelenlegi túlterhelt vízadó rétegen kívül más, megfelelő kapacitású vízadó réteg nem található. Az előzőekben már vázolt vizsgálati eredmények ismeretében szükségessé vált más, kielégítő biztonságot nyújtó, és további bővítésre alkalmas víznyerési lehetőség megvizsgálása. A bővítési lehetőség vizsgálatát feltétlenül szükségessé teszi azon tény is, hogy a város általános rendezési terve szerint a vízfelhasználás a közeljövőben még nagyobb ütemben fog növekedni, és a 2000. évben eléri a 172.000 m : l nap menynyiséget. Mindezek ismeretében egyetlen logikus vizsgálati irány volt a szükséges vízmennyiségnek a Debrecentől mintegy 18 km-re húzódó Keleti Főcsatornából való beszerzése. A Keleti Főcsatorna Félszíni Vízmű létesítésének előkészítése már 1973. évben megkezdődött. A Mélyépítési Tervező Vállalat 1964. évben elkészítette a város vízellátásának távlati tervét. E tervben a MÉLYÉPTERV a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. januári állásfoglalásával teljes egyetértésben leszögezte, hogy a város növekvő vízigénye a rétegkészletek kimerülése miatt csak felszíni vízből biztosítható. En1972.
