Hidrológiai tájékoztató, 1972
Dr. Andrikovics Sándor: Hidrobiológus Napok (1971)
szigorú betartása mellett a főcsatorna vizéből lehet jó minőségű ivóvizet előállítani. Ugyancsak a 2. sz. létesítményhez tartozik (annak szerves részét képezi) a nagynyomású szivattyúterein a benne elhelyezett szivattyúegységekkel. A nagynyomású szivattyúk a tisztavíz medencéből gravitációsan ráfolyó tisztított vizet a mintegy 18 km hosszúságú távvezetékbe nyomják, és így juttatják el a Debrecen térségében (I. sz. Vízműtelep) lévő fogadóállomásra. A beruházás 3. sz. létesítménye a mintegy 18 km hosszúságú vízvezeték, mely a víztisztító műtől a debreceni I. sz. Vízműtelepig terjed. E távvezetékből ez idő szerint 14 km hosszúságú szakasz készült el. A távvezeték nyomvonala a Debrecen—Balmazújváros-i közúttal és a Debrecen—Füzesabony-j vasútvonallal párhuzamosan halad. Anyaga spirál hegesztett acélcső. Korrózióvédelmét katódos eljárással oldották meg. Mérete NÁ 600 mm, ez az átmérő lehetővé teszi azt, hogy a felszíni vízmű jelenlegi 20.000 m : l nap kapacitása 40.000 m"' nap kapacitásra felbővíthető legyen újabb távvezeték építése nélkül. A 4. sz. létesítmény Debrecen I. sz. Víműtelep melletti fogadóállomás. Ez a létesítmény a jelenlegi (1908 —1912. között létesített) I. sz. Víműtelep rekonstrukciójával együtt valósul meg. Műszakilag ugyanis a két létesítmény egymástól el nem választható, pénzügyileg pedig ez a megoldás mintegy 35—40 millió Ft-os népgazdasági megtakarítást eredményez. A fogadóállomás és rekonstrukció kivitelezése folyamatban van. Az üzemi épület betonozása készen van, jelenleg a szűrőhemgerek beemelésie folyik. A segédüzemi épületnél az oszlopsor áll. A szivattyúházban gépalapozás folyik. A készenléti lakás (4 lakás) 70%-os készültségi fokban van. A fogadóállomáson történik a beérkező felszíni (ivóvízminőségű) víz szétosztása. A beérkező víz egyrésze ugyanis mélységi vízzel történő keverés nélkül kerül betáplálásra részben a nyugati iparvidék, részben pedig a II. sz. Vízműtelepet érintve a Gördülőcsapágy Művek felé. A felszíni víz megmaradó részét egyenlőre az I. sz. Vízműtelep 15.000 m : ,'nap mélységi vizével keverik, és betáplálják a fogyasztók felé. Távlatban (a felszíni vízmű kapacitásának bővítése után) szükségessé válik a felszíni víznek a II. sz. Vízműtelepre való bevezetése, és az itt kitermelt mélységi vízzel történő keverése. Ehhez azonban szükséges lesz a jelenlegi vízműtelepnek a felszíni víz fogadásához és keveréséhez való átalakítása. A felszíni víznek a Gördülőcsapágy Művekig történő eljuttatásához szükséges vezeték építése folyamatban van. A felszíni vízmű I. ütemének (20.000 m'Vnap) megvalósítása után ez lesz a város alapvízműve s a jelenleg mélységi vizet termelő vízműtelepek lesznek a kisegítők. Szükséges ez azért is, mert a mélységi vízadó réteg már annyira túlterhelt, hogy az adott lehetőségek határán belül annak pihentetése szükséges. Természetesen ennek határt szab a szolgáltatandó kevert víz keverési aránya, valamint az egyre növekvő vízigény. A jelenlegi adatok ismeretében már most •szükséges volna a II. ütem tervezésének megkezdése annak érdekében, hogy a kivitelezés zavartalanul folytatható legyen. Ugyanis mire a felszíni vízmű a jelenlegi 20.000 m 3/raap kapacitással belép (előreláthatólag 1974. évben) akkor már olyan vízigénnyel kell számolni, mely szükségessé teszi a kapacitás bőv'tését. A Keleti Főcsatorna vízhozamára vonatkozó mérési adatok alanján megállapítható hogy a felszíni vízmű kapacitásának 40.000 ms'nap, majd későbbiekben 80.000 m" nap vízmennyiségre történő felbővítése n főcsatorna eredeti rendeltetésének sérelme nélkül zavartalanul megoldható. Természetesen a kapacitás bővítése újabb építészeti és gépészeti beruházásokat t°sz szükségessé, nem utolsó sorban újabb távvezeték megépítésének szükségességét. Kétségtelenül számolni kell azzal, hogy a felszíni vízmű által szolgáltatott ivóvízminőségű víz — főleg íz, sz;ag és hőmérséklet tekintetében — nem lesz azonos a jelenleg szolgáltatott mélységi vizek minőségével. Figyelembe véve viszont azon tényt, hogy a mélységi vízadóréteg már nem képes az igényeket kielégíteni, egyetlen megoldás a felszíni víz hasznosítása. Ez ugyan nehéz — és esetleg még nem ismert — feladatok elé állítja az üzemeltetőt, de lehetővé teszi, hogv a felmerülő vízigények — megfelelő felszíni vízmű kapacitás megvalósítása esetén — kielégíthetők legyenek. Hidrcbiológus Napok (1971) Tihany, 1971. október 7—9. A Magyar Hidrológiai Társaság Lim-nológiai Szakosztálya és a MTA tihanyi Biológiai Kutatóintézete 1971-ben is megrendezte az évenként hagyományos Hidrobiológus Napokat. Az előadássorozat címadó témája a hidrobiológiái kutatások helye és súlya a bioszféra programban volt. A XIII. Hidrobiológus Napok feltűnő jellegzetessége volt, hogy a több mint 70 résztvevő közül a hidrobiológiái alapkutatások képviselői mellett nagyszámban vettek részt az alkalmazott hidrobiologiai ágazatok, és a rokon szakterületek szakemberei is. Az elhangzott 24 előadás előtt dr. Salánki János kutatóintézeti igazgató közvetlen meleghangú szavakkal nyitotta meg a tudományos ülésszakot. Dr. Hortobágyi Tibor szakosztályi elnök megnyitó beszédében többek között a hidrobiológia növekvő fontosságára utalt a hioszféra programban. A tudományos ülésszak első napján elhangzó három délelőtti előadás a vízgazdálkodásunkban méreteiben kiemelkedő Balaton, Duna és Tisza eddigi hidrobiológiái kutatásairól, és az egyre sürgetőbb kutatási feladatokról nyújtott képet. Ezekből az előadásokból általánosságban megállapíthattuk, hogy a nagykiterjedésű állóvizeink és nagy folyóink hidrobiológiái jellemzőiről bár néhány vonatkozásban — algológiai, zooszisztematikai stb. — gazdag ismeretekkel rendelkezünk, azonban az öszszefüggések feltárása, és a szintétikus következtetések levonása területén még sok a tennivaló. A mezőgazdasági kemikáliák és egyéb antropogén hatások ismerete, az egyre növekvő nemzetközi irodalom ellenére is igen, hézagos. Szervesen illeszkedett a programba a három halászatbiológiai előadás, amelyek felhívták a figyelmet a hidrobiológiái ismeretek és szemlélet a halhústermelésben új halfajok betelepítésében, mesterséges halszaporításban is alapvető jelentőségére. Láthatták a résztvevők a több nemzetközi díjat nyert filmet a növényevő halak életéről és a hazai tenyésztési lehetőségeiről. 1972.
