Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Bársonyos Jenő: A Keleti Bükk talajszennyező létesítményeinek közegészségügyi vonatkozásai

lyet maga a természet jelölt ki a szerves hulladékanyagok befogadására". Ezzel a megállapítással szemben, ma azonban már vitathatatlanul bebizonyított tény, hogy a talaj szennyeződésének káros hidrológiai, közegészségügyi, járványügyi következményei olyan esetekben törvényszerűen jelentkeznek, amikor nem veszik számításba a talaj tulajdonságait, és olyan alakban és olyan mennyiségben visznek bele szerves hulladékokat, hogy még a talaj sam képes ártalmatlanná tenni. A hulladékanyagokkal, főképp a fekáliákkal együtt a talajba kerülnek, és ott elég sokáig életképes állapotban maradnak fertőző betegségek (hastífusz, paratífusz, dizentéria, kolera, tuberkolózis stb.) kórokozói, a gennykeltő kokkuszok, valamint a bélférgek petéi is. A coli baktériumok a talajba kerülve elég hamar elpusztulnak, s így kimutatható jelenlétükből. minden esetben friss szennyeződésre lehet következtetni. A talajnak ilyen baktériumos és bélférges szennyezettsége epidemiológiai szempontból, a lakosság egészségét veszélyezteti. Ha föld alatti vízfolyásokba kerülnek be a patogén mikrobák, ott huzamosabb ideig életképes állapotban maradnak, mert a föld alatt, különösen a mélyebb rétegekben levő vizek szaprofita flórája sokkal szegényebben, mint a felszíni vízmedreké, ezenkívül a föld alatt a napsugárzás baktericid hatása sem tud érvényre jutni. Hasonló a helyzet a bélférgek petéinél is, hiszen például a talaj felszínén az ascaris peték a nagy hőmérséklet, a talaj kiszáradása és az ibolyántúli sugárzás hatására 7 óra — 5 nap alatt elpusztulnak, addig a napfénytől és a kiszáradástól védett ascaris peték egy évig is megtartják életképességüket. A víztartó rétegbe jutott szennyeződések természetes terjedése attól függ, hogy aprószemcsés-e a réteg szerkezete, vagy repedések vannak rajta. Ezt a két körülményt a víz mozgásának sebessége a föld alatti rétegekben, és a talaj szűrőképessége határozza meg. Az apró szemcsékből álló kőzetben a víz mozgásának a sebessége a szemcsék nagyságától függően, naponta átlag 20—30 cm-től, 1—3 m-ig terjed, viszont karsztos jellegű kőzetben a víz naponta több km utat is megtehet. Szűrés tulajdonképpen csak az aprószemcséjű kőzetekben történik. A szuszpendált anyagok, köztük a baktériumok és féregpeték, részben azokban a kicsiny pórusokban akadnak fenn, amelyeken keresztül a víz mozog, részben pedig adszorpció útján maradnak le. Karsztos kőzetben — így a szóban forgó területen is —, valódi szűrés nincsen. Itt a víz keresztülfolyik a repedéseken és üregeken anélkül, hogy a talaj, illetve a környezet valamilyen tisztító hatást gyakorolna rá. Ebből következik, hogy a karsztból származó vízforrások hidrológiai védőterületének közegészségügyi védelme is különösen nagy fontosságú. Eléggé gyakori eset, hogy a vízmosásokat anyagnyerő helyeket, berágódott, nem használt dűlőutakat szemét lerakására használják. A hulladék ilyen formában való elhelyezése nemcsak undorkeltő és levegőszennyező hatású, rágcsálók elszaporodására alkalmas tenyészhely, hanem a lerakott hulladék rendszerint nagyon sok káros kémiai és kórokozó anyaga közvetlenül fertőzi a talajt. Ugyancsak gyakori eset, hogy belsőségi vízfolyások (Garadna, Szinva, Hejő patakok), valamint a lakott helyeken kívül fekvő patakparti kiránduló és üdülőhelyeken, a házi szeméttől kezdve, a kisebb háziállatok hullái, az elhasznált használati tárgyakon kívül, a legkülönfélébb arányú szennyezések tapasztalhatók ezekben a kis szállítóképességű patakokban. Számításba kell vennünk azt a körülményt is, hogy a csapadékvizek lemossák a talaj felszínéről a szennyeződéseket, s ilyen formában a csapadékvizek is könnyen házi szennyvíz jellegűvé válhatnak, annak minden nem kívánatos következményeivel. A friss szennyvíz alig, vagy csak mérsékelten bűzös, de néhány óra múlva, amikor a rothadási folyamatok megindulnak benne, erősen és kellemetlenül bűzössé válik, a környék levegőjét sokszor kellemetlenné, néha elviselhetetlenné teszi, A szennyvíe baktérium tartalma igen nagy. Az 1 ml-ben talált összes baktériumok száma átlagos szennyvízben is milliós, a coli szám 100 000-es nagyságrendű, bőségesen tartalmaz protozoonokat, féi egpetéket, különböző vírusokat. A szennyvíz obligát kórokozókat is tartalmazhat és járványok kiinduló pontja lehet. Sorozatban végzett kutató vizsgálatokban, a városi szennyvizekben rendszeresen találtak eiterális kórokozókat (Salmonellákat, Shigellákat). Evans amerikai mikrobiológus vizsgálatai szerint 0,5 1 városi szennyvízzel polyomielitisszel lehet majmokat fertőzni, a szennyvíz ugyanis a nagyszámú egészséges ürítő miatt többnyire polyo vírussal fertőzött. Számos olyan fertőző betegséget ismerünk, amelyekben a fertőzést a szennyvíz, illetve a szennyvíz és hulladék útján fertőződött ivóvíz, fürdővíz és használati ví

z terjeszt. A Bükkben megfelelő befogadók nincsenek (hígítás), az egyes szórványtelepülések, amelyek közül több is, nagyobb mennyiségű szennyvizet produkál, de még Ömassa csatornahálózatának kiépítése a közeljövő tervei között sem szerepel, ezért befogadók, illetve csatornahálózat hiányában a szennyvizeket a karsztos kőzetben helyezik el. Tekintettel arra, hogy Miskolc városának ivóvízellátását egyelőre csak a Keleti Bükk lábainál fakadó karsztforrásokra telepített vízművek biztosítják, a fent említett közegészségügyi és járványügyi okok miatt, az ivóvíz tisztításának megóvása érdekében, igen sok szennyező forrás megszüntetése, mint megoldásra váró feladat, nem tűrhet halasztást. A Keleti Bükk településeit megvizsgálva, közegészségügyi szemlélet birtokában, igen nyugtalanító eredményeket kapunk: 1. Ömassa a város III. kerülete lakott részének legnyugatibb, falusias jellegű települése. A K—Ny-i irányú völgyben, jellegzetes egyutcás, helyi település. Állandó lakosainak száma 299. akik összesen 74 db családi ház jellegű épületben laknak. A középépületeket az általános iskola, a kultúrház, a fűszer- és italbolt képviselik. A III. kerületi tanács vb-titkárától kapott tájékoztatás szerint minden kórházhoz és középülethez űrgödrös árnyékszék tartozik, azonban ezek az . űrgödrös ámyékszék"-eknek nevezett alkalmatosságok, az OÉSZ előírásainak nem felelnek meg, s így közegészségügyi ártalmasságuk nem is vitatható. A településen a legutóbbi adatok szerint 30 db szarvasmarhát és 56 db sertést tartanak, s az ezek által termelt trágyák mennyisége, a megoldatlan kezelés miatt a felszíni vízfolyás (Garadna patak) és talajszennyeződést eredményez. Ómas:-án a távbeszélő összekötettés és a villanyáram jelenti a közművesítést, sem vezetékes vízellátás, sem csatornahálózat nincsen. A község ivóvízellátását a faluközpontban fakadó Garadna forrás biztosítja. Ezt a forrást megfelelő módon foglalták, azonban közvetlen környezete már gazdasági udvar, s így nem csodálható, hogy a forrás vize coli bacilussal fertőzött. 2. Szentléleki ..Hermán Ottó" turistaház: a Turistaellátó Vállalat kezelésében lévő turistaház. A Szentléleki forrásra telepített törpevízerőműhálózatának egyik ágából kapja vízellátását. A söntéspultot és a konyhát látják el vezetékels vízzel. Bár f ekális szennyvizek nem keletkeznek, mert a fekálik elhelyezésére űrgödrös árnyékszék szolgál, a turistaház működésével kapcsolatos talajszennyező hatás mégis számottevő, mert a konyhából kikerülő szennyvizeket ezen a karsztos területen, egyelőre minden kezelés (ülepítés, zsírfogó, habfogó) nélkül egy szikkasztó kútba vezetik, a mosdóvizeket pedig az épület körül szétöntözik; figyelembe véve a turistaház 90 férőhelyét, az 1972.