Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Juhász András-Pálfy József: A nyavalyáshegyi dolomitelőfordulás (Bükk hegység) vízföldtani viszonyai

A vízelszökések és a források közötti szintkülönbség az áramlási sebesség (még maximális sebességnél is) azt mutatják, hogy a karsztosodott, töredezett részek és az összefüggést mutató Margit-forrás között rossz a vízföldtani kapcsolat (2. táblázat). összehasonlítás céljából megemlíthetjük, hogy a legközelebbi jelentős Sebes-forrás és a völgyi nyelő között a legnagyobb áramlási sebesség pl. 378 m óra (Juhász 4.). A mélyebb szintek (L.l/b.—L.2 b) nagyobb áramlási sebessége (bár a szintkülönbség kisebb) azt bizonyítja, hogy nagyobb mélységben a karsztjáratok — bár szűkebbek és ritkábbak — kevésbé kitöltöttek. Ez azt jelenti, hogy a felszíni bánvászkodás mind vízhozam, mind szennyezés vonatkozásában veszélyt nem jelenthet. A folyadék (sóoldat) átvonulási ideje (max. 23,5 óra) is a járatok eltömődését jelzik. (A már említett Sebes-forrásnál ez az idő 2,5 óra.) A felszíni vízhozzáfolyás lehetséges területei és kiterjedése A geomorfológiai vízgyűjtő terület kicsinysége, a terület rossz szivárgási viszonya arra a következtetésre vezet, hogy a Margit-forrás vízföldtani vízgyűjtő területét földtani meggondolások és vízföldtani mérések alapján kell körülhatárolnunk. A Margit-forrás ví'gyüjtő területét a VITUKI (7) a forráshozamok a'-^ján (M?-"'

1 I—II 4,6 kr"-ben a földtani meggondolások alapján 5,8 km

2-ben határozza meg. Kérdés azonban, hogy ezt a vízgyűjtő területet hova jelöljük, illetve helyezzük. A Garadna-völgy forrásaihoz tartozó nyelők a közel K-Ny-i irányú, Lillafüredtől — Jávorkútig húzódó létrástetői anizuszi mészkőterületen találhatók. Az összefüggés-vizsgálatok — a Margit-forrást kivéve — minden forrásnál azonos eredményt mutatnak. A Margit-forrás esetében azonban különböző adatok ismertek. Jakucs L. (1) szerint a Margit-forráshoz a Létrási víznyelő barlang tartozik. (Vízfestéssel kimutatott összefüggés.) Kessler H. összefüggés-vizsgálatát a szerkezeti és összefüggését mutatja ki (spóraúsztatással). Jakucs L. adatait a miskolci karszt- és barlangkutatók (Hidrológiai Társaság keretén belül) többszöri kísérletei sem igazolták. Kessler H. összefüggés-vizsgálatát a szerkezeti és földtani viszonyok miatt nem tartjuk valószínűnek, és feltételezzük, hogy mivel a Licopodium clavatum spóra a Bükkben is honos, természetes úton is belekerülhetett a forrás vizébe. A Margit-forráshoz kapcsolt nyelőt 1967-ben sikerült kimutatnunk. A Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szakosztálya engedte a Fenyvesréti nyelőbe a sóoldatot. A nyelő előtt a forrásvizet elzártuk, és a kis „tóban" 3 q konyhasót oldottunk fel. A sózott víz a Margit-forrásban jelentkezett (3. ábra). A megfigyelés adataiból (3. táblázat) az alábbi értékelést adhatjuk (Juhász ) 1 4U00{ | E 3900 o 3000 3700 -o 5 3600 " 3500-i / - - \ ! ! i! / i i ( I ! I I I ! ,\ / \ / / V 13.30-16 17 18 19 20 21 22 23 2'. 1 [l967 szepf.1 lszept.2. 3 U 5 idő sózás ideje i 1 jelzett viz átvonulásának időtartama 3. ábra. A Fegyvesréti víznyelőn betáplált sóoldat jelentkezése a Margit-forrásban A nyomjelzés szintje és a forrás közötti szintkülönbség, az áramlási sebesség azt mutatja, hogy a nyelő és forrás között a vízföldtani kapcsolat megvan. Az ellenállás-eltérés nagy, így a kísérlet határozottan értékelhető. A sebességértékek alapján a vízföldtani kapcsolat jónak mondható. A járatok nincsenek, vagy kevéssé vannak eltömődve. Különböző víztartó szintek közötti összefüggés Mint látjuk a kitermelésre szánt dolomit-készlet a leszálló karszt, illetve a leszálló karsztvíz övébe tartozik. A víznyelőkön beszivárgott víz a forrásokban (az erózióbázison vagy felette) kilép. Az L. 12. fúrásban mért vízszint is azt bizonyítja, hogy különválaszthatjuk a leszálló karsztvizeket a támaszkodó karsztvizektől. (L. 12. fúrásban a víztükör +349 m, amely 6,38 m-rel van magasabban a forrásszintnél.) A támaszkodó karsztvíz termelése és vízszintjének süllyesztése esetén a beszivárgott vízmennyiség nem lépne ki a forrásban. (Ez a vízellátás szempontjából — erózióbázis alatti víztározást figyelembe véve — különösen jelentős.) A vizek minősége, kémiai összetétele, hőmérséklete A Margit I.. Esperantó és Garadna főforrás vízvizsgálati eredményét a 4. táblázatban láthatjuk. A kémiai vizsgálatok a bükki karsztforrások jellegzetes értékeit mutatják. Érdekes megfigyelni az Esperantó-forrás nagy Mg értékét. A forrás helyének ismeretében (hasonló jellegű dolomit-terület közepén van) látszik. hogy a víz a dolomitban jelentős utat tesz meg, illetve idáig szivárog. Mg-tartalma ezért jelentős. A Margit I. forrásnál ezt,nem látjuk. Tehát a karsztjárat a berajzolt tektonikai vonal mellett (alsótriász) mészkőben lehet. A dolomitterületről szivárgó víz kisebb jelentőségű. Problémaként vetődhet még fel, hogy a bányászkodás nem érintheti-e a Margit-forrás átmenő bar1972.