Hidrológiai tájékoztató, 1972
Dr. Juhász András-Pálfy József: A nyavalyáshegyi dolomitelőfordulás (Bükk hegység) vízföldtani viszonyai
A nyavalyáshegyi dolomitelőfordulás (Bükk hegység) vízföldtani viszonyai Dr. Juhász András—Pálfy József Borsodi Szénbányák, Miskolc — Országos Földtani Kutató Fúró Vállalat, Miskolc A nyersanyag-előfordulások vízföldtani viszonyainak értékelése során két szempontot szokás megvizsgálni: 1. Az előforduló víz n,ehezíti-e a bányászkodást? 2. A bányászkodás veszélyezteti-e a természetes vízkilépési helyeket (forrásokat), vízfolyásokat, és a vízkivételi müveknél nem okoz-e mennyiségcsökkenést, vagy szennyeződést? A nyavalyáshegyi előfordulásnál, az erózióbázishoz viszonyított helyzete miatt csak a forrásokra gyakorolt hatás volt feltételezhető, így a vízföldtani leírásnál ezt kell elsősorban értékelni. Az elvégzett vízföldtani kutatás A vízföldtani kutatás két csoportba sorolható: 1. A kutatás nem közvetlenül vízföldtani célt szolgál, de eredményeit a terület vízföldtani értékeléséhez felhasználhatjuk. 2. A kutatás közvetlen vízföldtani célt szolgál. Az 1. csoportba az alábbi megfigyeléseket sorolhatjuk: a) Fúrószerszám viselkedése fúrás közben (pl. szerszámesés). b) A karsztosodási formák és a karsztos jelenségek megfigyelése a külszínen és a fúrómagokon. c) Karottázs-mérések. (Ezek közül különösen a — maximumok érdekesek). 2. Közvetlen vízföldtani céllal elvégzett kutatások az alábbiak voltak: a) Az öblítő folyadék (iszap) elszökésének megfigyelése, rögzítése. b) Vízszintmérés (a Lillafüred 12. sz. fúrásban). c) A kutatási terület és a Margit-forrás karsztvízföldtani összefüggésének vizsgálata nyomjelzett fúrásba betáplált folyadékkal (a Lillafüred 1. és 2. sz. fúrásban). A kőzetek (képződmények) vizsgálata vízföldtani szempontból Az alsóanizuszi dolomit-előfordulást északon és nyugaton alsótriász mészkő, agyagpala és felsőperm sötét mészkő szegélyezi. Keleten és délen a dolomit eruptív kőzettel érintkezik (felsőanizuszi diabáz). A kőzetek karsztosodását, karsztosodási hajlamát, illetve vízzel szembeni viselkedését az 1. ábrán tüntettük fel. A dolomit tehát elszigetelt, így eléggé önálló vízföldtani egységet alkot. Az alsóanizuszi dolomit karsztosodását a külszíni kartszformák, a fúrási mag összetöredezettsége, kőzettani változása, üregesedése alapján ítélhetjük meg. Segítséget nyújt még ehhez az öblítő víz (iszap) elszökésének megfigyelése, és a geofizikai mérések is. A dolomit felszínén karsztformákat nem latunk. A bányászkodás (max. 25 m mélységig) csak kisebb korrózióra visszavezethető vízjáratokat mutat. Ezek mérete legtöbbször néhány cm (max. 0,5 m, ami ezideig előfordul). A járatok legnagyobb része azonban agyaggal és mésztufával kitöltött. Ez a vízszivárgást kizárja vagy csökkenti. Gyakori jelenség az elmozdulásokhoz, szerkezeti vonalakhoz kötött repedezettség. Ez tette lehetővé a vízjáratok, kavernák régebbi kialakulását. A töredezettség jelenlegi helyzetben a vízzáró (tömör) kőzetet vízvezetővé teszi. A karsztosodási jelenségeket, ha megfigyeljük, akkor azt látjuk, hogy azok nem határozott szintekben jelentkeznek (1. táblázat). Azt azonban a táblázat mutatja, hogy a karsztosodás a felszínhez közel gyakrabban jelentkezik, mint mélyebben. A karsztosodás tehát fiatal korú és a szerkezeti mozgások előtt karsztosodás nem figyelhető meg. A karsztjelenségek és a repedések miatt a dolomit a gyengén vízvezető kőzetek közé sorolható. ^An no b g.-i f. HÁMOR 'Soltészkerti f. LILLAFÜRED a e T I a T I Jól karsztosodott, jó vlzvezető cryn Szerkezeti vonalak mentén vizvezeto Vörös és barna agyag Eruptív közetek általában Sötét agyagpala, homokkő Pleisztocén Ladini Gyengén vizvezeto y /\ Ta 3 Fehér; jól rétegzett mészkő gj-Taz porfirit, alárendelten diabáz Ta 1 Szürke foraminiferás dolomit Rossz vizvezető [jfp Vizzáró kőzet T W Anizusi Világos oolitos mészkő Werfeni P e Sötét mészkő, olykor dolomitos Felsőperm 1. ábra. A Nyavalyáshegy és környéke vízföldtani térképvázlata (Balogh K. után szerkesztette Juhasz A.) 1972.
