Hidrológiai tájékoztató, 1972

Bélteky Lajos: A meddő szénhidrogénkutató fúrások víztermelésre való hasznosítása

A víz- és a szénhidrogénkutató fúrások vízhozama közötti különbségre főleg ott kell tekintettel lenni, ahol a szénhidrogénkutató fúrásból nyert hévizes kút a felhasználás tervezett helyétől esetleg több km távolságra van, úgyhogy a víz odavezetési költsége lényeges az új kút költségéhez képest, mert ilyen esetben a gazdaságossági számítás során a várható nagyobb vízhozam és a hőveszteség is figyelembe veendő tényező. Arról is említést kell tenni, hogy több esetben meghiúsította a víztermelő kúttá való kiképzést a porózus rétegek omlékonysága. Perforátorral való rétegnyitás esetén ugyanis, ha a belőtt réteg nem elég tömör, illetve konszolidált, a kút több esetben homokolt, mert az omlékony homokréteg a 8—10 mm-es lyukakon „befolyik" a furatba. Ezt a jelenséget többek között a rákóczifalvai 4. sz. meddő fúrat belövése során lehetett látni, melynek kúttá való kiképzése emiatt teljesen sikertelenül végződött, több mint 800.000 Ft-os költséggel. Ez a sikertelenség azért is sajnálatos volt., mert évekre elvette a kedvét nemcsak a kivitelezőnek, hanem a beruházóknak is újabb hasonló munkák kezdeményezésétől. A homokoló kút aránylag rövid idő alatt feltelik homokkal, s a vízhozama nagymértékben lecsökken, vagy teljesen megszűnik. Ilyen esetben a homokolódást „szitaszövetes belső szűrő" beépítésével lehet megszüntetni. Ez viszont csökkenti a vízhozamot, s az ily módon szűrőzött kút a szűrő eltömődése esetén nem javítható, mert a szűrőt a két cső közé tömörödött homokból nem lehet kivenni, s a homokot a csőközből nem lehet kimosatni. A felsőbb homokréteg omlékonysága miatt nem alkalmasak a meddő szénhidrogénkutató fúrások arra, hogy kis mélységben történő perforálással ivóvíznyerésre képezzék ki. Különben sem helyes, mert értékpazarlás egy nagymélységű, 1000—2000 m-es kutató fúrást, amelyben megvan hévíztermelési lehetőség, 100—200 m-es mélységben perforálni, de a megtakarítás sem nagy, mert a belső szűrő alkalmazása, megfeüejő teherbírású berendezés felvo-nultatlása, s a kompresszorozás, mely nem kerülhető el. mind elég költséges. Ha pedig még azt is számításba vesszük, hogy a perforálással kialakított kis beömlő felület és a belső szűrő okozta gáthatás a vízhozamot nagymértékben lecsökkenti, akkor kismélységben történő perforálás helyett feltétlenül gazdaságosabb egy új kutat fúrni mellette a karotázs alapján legjobbnak mutatkozó víztartó rétegre, a 15—20%-os beömlő felületet biztosító szűrőzéssel. Végül meg kell említeni még azt is, hogy volt olyan szénhidrogénkutató fúrás, amelyből a pleisztocén alján települt kavicsos homokból perforálással csak kevés vizet lehetett kapni, feltehetőleg azért, mert a fúrás során használt fúróiszap mélyen infiltrálódott a jó áteresztőképességű víztartó rétegbe, s azt a szennyezést a perforációkon keresztül nem lehetett mosatással eltávolítani. Ilyen eset volt pl. Kecskeméten, Nagykőrösön. A meddő szénhidrogénkutató fúrások megyénkénti megoszlása Az 1960. óta hasznosításra átadott 616 meddő fúrás megyénként megoszlása a következő: Somogy 129 db Heves 19 db Zala 143 db Borsod-Abaúj Z. 11 db Hajdú-Bihar 64 db Csongrád 14 db Pest 62 db Veszprém 10 db Bács-Kiskun 47 db Toll n a 4 db Szolnok 39 db Baranya 3 db Vas 29 db Komárom 1 db Békés qp OS Szabolcs-Szatmár 1 db Győr-Sopron 20 db A legtöbb meddő kutató fúrás Somogy, Zala és Hajdú-Bihar megye területén van. Somogy megyében a kutak 21,7%-a, Zala megyében pedig 23,2%található. Az összeállítás az 1972. január 1-i helyzetet tükrözi. Somogy megyében 13 meddő kőolajkutató fúrásból kiképzett kút üzemel, feltűnő viszont, hogy Zala megyében mindössze 4 van a zalakarosi. kehidai és a két nagykanizsai (Bajcsa—40. és —9. jelű). A legtöbb (16 db) ilyen kutat Szolnok megyében találjuk. A magas fekvésű területek kútjaival kapcsolatos problémák Ezek a kutak az ország nyugati megyéiben, Zalában és Vas megyében okoznak nehézségeket. Zala megyében pedig a földtani adottság hévízfeltárás szempontjából elég kedvezőnek látszik. A hévizet tározó földtani képződmények egyike, a karbonátos, repedéses triász a megye nyugati és keleti nagyobb részén megtalálható. A másik víztartó a felsőpannóniai rétegösszlet feküszintje a megye nyugati és déli részén elég mélyen van ahhoz, hogy onnan 50 C°-nál melegebb vizet lehessen nyerni. A valóságos geotermikus grádiens (gg) 19 m/C°, tehát valamivel nagyobb az országos átlagnál. Hogy ennek ellenére kevés a hévizes kút a megyében, annak egyik oka az, hogy a Zala megye területén levő fúrások nagy része magas fekvésű, 160 m-t jóval meghaladó felszínen van, ennek következtében mind a statikus, mint a dinamikus, illetve az üzemi vízszint mélyen maradt a kutakban, rétegvizsgálat során tehát a víz nem „tör fel", nincs szabad kifolyása, hanem csak kompresszorral, mélyhenger, vagy búvárszivattyúval lehet a vizet kitermelni. Erre jelenleg még nincs lehetőség, mert hazánkban hordozható kivitelben csak 7—8 at.-ás kompresszort gyártanak. A kútfúró vállalatok is ezzel rendelkeznek. Nagy nyomású portábilis kompresszor nem kapható, csak külföldről devizáért szerezhető be. Ugyanez a helyzet a hévizes búvárszivattyút illetőleg is, mert a magyar ipar jelenleg csak hideg vizet szállító búvárszivattyút gyárt. A szóbajöhető kompresszoros vízemelésnek különben is igen rossz a hatásfoka. Néhány év óta a kőolajipar rendelkezik egy szovjet gyártmányú nagy nyomású (90 at.) kompresszorral, ez azonban nem tudja kielégíteni a kútfúróipar szükségletét is. A mély vízszintű kutakból való hévíztermelés problémáinak megoldása azért nagyjelentőségű, mert Zala megye területén több mint 50 olyan meddő fúrás van, melyekben a fúrást hasadékos. karbonátos, kőzetben, triász mészkőben vagy dolomitban fejeztékibe, s a kanalazás eredménye alapján „korlátlan vízbeáramlást", tehát nagy vízhozamot állapított meg az olajos rétegvizsgálat. Ezek jó részében a nyugalmi szint 70—80 m, vagy ennél is mélyebben van. Hasonló a helyzet Vas megye magas fekvésű területein is. Konkrét példa volt erre a Vasvár—1. jelű 2237 m mély fúrás, melyben a nyugalmi szint —75 m, s a triász dolomitból kanalazással 66 m

3 vizet vettek ki. Ilyen mérvű termelés azonban kevés ahhoz, hogy a kút tartós vízhozamának nagyságát, és a víz hőmérsékletét meg lehessen állapítani. Legalább 200—250 órás folyamatos vízitermelés volna szükséges ezeknek a jellemzőknek és a víz kémiai összetételének meghatározásához. 1964-ben — mikor ez a probléma Vasváron felmerült — még nem volt hazánkban a már említett nagy nyomású kompresszor, ennek következtében a vasvári kút termelési jellemzői meghatározását nem lehetett elvégezni. A triász dolomitot és a mélységet tekintve pedig nagy mennyiségű, és nagy hőmérséklető vízre lehet számítani. A termeltetéssel lehet megállapítani azt is, hogy gázos-e a víz. A kompresszor a rétegvizsgálatokhoz kellene, a mélytükrű kutakból való gazdaságos víztermelést pedig olyan külföldi gyártmányú búvárszivattyúk behozatala oldaná meg, melyek nagy hőmérséklető víz szállítására alkalmasak. Zala megye illetékeseit — tudomásom szerint — élénken foglalkoztatja a megye területén levő szén1972.