Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Márkus Gyula-Zsuffa András: A Miskolctapolcai Termálfürdő rekonstrukciója

rásfeltörések buborékai. Ezt sokan a régi fürdőzők közül kifogásolták is. Ennek pótlására oxigénbefúvásos pezsgőfürdő medencét alakítottunk ki az ülőpadok alatt húzódó levegőbefúvó vezeték-rendszer segítségével. A tervezést és kivitelezést rendkívül megnehezítette az a kívánság, hogy a felújítás kivitelezése során a fürdő részleges üzemelését állandóan biztosítani kellett. A tervezés alapkoncepciója szerint a három fürdőrészleget, a belső termálfürdőt, a barlangfürdőt és a külső tavifürdőt funkcionálisan és esztétikailag is össze kell kapcsolni és létre kell hozni az egész fürdő egységét (1. ábra). Az alapelgondolást „passage" kialakításával érjük el. Ez a sétány lehetővé teszi a fürdőnek egymásból nyílóan való körüljárását. A sétánynak barlangfürdőt és tavifürdőt összekötő része mesterséges barlangjárat. A kényelmet és a kellemes közérzetet padló és ülőpadfűtés biztosítja. A meglévő termálfürdő átalakítása során figyelembe kellett venni azt az adottságot, hogy a bonyolult rendszerben elhelyezett szerkezeti falakat mindenképpen meg kellett tartani. Üj szerkezeti rendszer megtervezése nem jöhetett számításba, mert a kedvezőtlen talajviszonyok miatt ebben az esetben épületen belüli cölöpalapozásra lett volna szükség. Az alaprajznak ezen kötöttségeken belüli átrendezésével, szekrényes öltözők beiktatásával sikerült a fürdő forgalmának 35—40%-os emelését elérni. Egyidejűleg korszerűsíteni lehetett a kádfürdő részleget is. A kádfürdők szétválasztott kezelő- és várakozó-folyosóval rendelkeznek. Minden kádhelyiséghez pihenő is tartozik. Az áttervezés során a vendégszobák forgalmát külön bejárat beiktatásával sikerült elkülöníteni a fürdő közforgalmától. Ezáltal a vendégszobákban üdülők pihenése zavartalanná vált. Érintetlenül hagytuk a bejárati csarnok belső kiképzését, ugyanis ehhez a helyi közönség már hozzászokott. A barlangfürdő a rekonstrukció során nemcsak a sétány mesterséges barlangbejáratával bővült, hanem egy új természetes barlangrészt is sikerült bekapcsolni a rendszerbe. Ez a rész természeti szépségével jelentősen növeli a barlangfürdő hangulatát. Itt kihasználva az egyik természetes barlangkürtőt, 12 m magas lépcsős vízesést létesítettünk. A barlangfürdő megtervezése speciális feladat elé állította az építészeti tervezést. Ezt a munkát leginkább a műemléki tervezéshez lehetne hasonlítani. Az eredeti sziklaalakzatok és felületek megóvására, bemutatására és kihangsúlyozására volt szükség. A mesterséges járatokat úgy kellett kiképeznünk, hogy azok felületképzése megkülönböztethető legyen a természetes barlang egyedülálló fantasztikus természeti formáitól. Külön problémát jelentett a barlang mozgalmas belső tereinek rejtett világítással való kiemelése és a vízesés megvilágítása. A barlangfürdő kiképzésénél az építészeti kialakítás, a mesterséges tevékenység viszszahúzódik és hagyja szabadon érvényesülni a több százezer éves „természeti építkezést". A barlangfürdő medencéjének oldalfala lágyan belesimul a szabálytalan természet-alkotta sziklafalba. A barlang külvilágtól való elzártsága és védettsége különleges érzést kelt a fürdőzőben. Egy zárt hangulatos világba kerül. Ez a lélektani hatása, varázsa ennek a barlangfürdőnek. A tavifürdő kialakítása a rekonstrukciónak teljesen új része. Megformálása során az építésznek szintén a természethez, a meredek sziklafalhoz, a melegvízforráshoz kell alkalmazkodnia. A tavifürdő egyúttal a barlangfürdő bejárata is és itt nyílik alkalom a barlangbejárat hangsúlyozására. Ezen a helyen kellett a természet alkotása és az emberi alkotás közötti kapcsolatot létrehozni. Itt jut ki a fürdőző a zárt sötét térből a „végtelen szabadtérbe". Az építészeti kialakításnak ezt a hirtelen kontrasztot kell hangsúlyoznia és fokoznia. (3. kép). 1. kép. A tavifürdő héjszerkezete a csónakázó tó felől A természeti formák és szerkezetek hatása az építészetre különösen a XX. században kimutatható. Kiváltképpen vonatkozik ez a héjszerkezetekre. Ezeknek a konstrukcióknak különböző nyelveken való elnevezése is természeti formákra, szerkezetekre utal (magyar: héj; német: Schale = kagyló). A kagylóhéj és a csigaforma vízzel és barlanggal való kapcsolata nyilvánvaló, így ez a természeti forma a fürdő szimbolikus hangsúlyává emelkedik. Az üres csigaház tágas bejárati ürege szintén egy zárt barlangszerű képződmény bejárata (2. kép). 2. kép. A tavifürdő külső homlokzata A tavifürdő megformálásánál a kagyló, illetve csiga»orma előkép, átlényegül, alkalmazkodik a beton építési anyag törvényeihez és a feladat nagyobb léptékéhez, tehát nem szimpla természet utánzásról van szó. A héjszerkezetnek ilyen szimbolikus tartalmán túl funkcionális rendeltetése is van: a medencék felett általa árnyékolt, széltől és esőtől védő tetőzet képződik. A héj folytatásaként csigavonalban elhelyezett kerítés lamella sora a fürdőterület zártságát biztosítja a külső 42