Hidrológiai tájékoztató, 1971
Dr. Dobos Irma: A mélységi vízkutatás hagyományainak ápolása
„A városligeti artézi kút Budapesten'' c. (1878) művéből teljes részletességgel megismerhetjük azokat az általa kidolgozott módszereket, amelyek munkájának tökéletesedéséhez vezettek. Így pl. hőmérsékletmérései itt már alkalmazkodtak a nagyobb mélységhez. A kinyert mintaanyag és a kifolyó víz hőmérsékletének mérésén kívül — a nyomásviszonyok figyelembevételével — az általa módosított Walferin maximumhőmérővel talphőmérsékletet is mért (1875). A fúrás teljes mintaanyagának mikrofaunáját maga határozta meg, amelyről ugyancsak részletes közlést adott. Könyvének zárórészében vitába száll Szabó József egyetemi tanárral, aki 1877-ben úgy nyilatkozott, hogy a pesti oldalon, ha meg is lehet kapni a dolomitot, az nem „vízsűrítő" kőzet. Zsigmondy már a városligeti kút létesítése előtt hangsúlyozta, utána pedig bebizonyította, hogy bár a dolomit, a dachsteini mészkő és a nummulinás mészkő vízzáró kőzet ugyan, de a hasadékok, repedések miatt mégis a víztárolók közé kell őket sorolni. Az elért eredmény Zsigmondy-^, igazolta. Részletekbe menő megfigyelésein túlmenően általános megállapításai is igen figyelemre méltóak. Több helyen említést tesz munkáiában öntöző kutak létesítéséről, s általában az öntözés fontosságáról. Akadémiai székfoglalójában „Tapasztalataim az ártézi szökőkutak fúrása körül" (1871) kijelenti, hogy az artézi kutak jelentősége főképpen abban rejlik, hogy a mélységi vizek minden célra. így még öntözésre is alkalmasak. Az ország földtani felépítése alapján kimondja, hogy a két medenoe (Dunántúl és Alföld) területén bárhol létesíthető artézi kút. E tétel bizonyítására emlékiratot készít 1872-ben, s ebben az Alföldön egy 300 öl mélységű fúrás mélyítését javasolja. Pénizügyi nehézségek miatt akkor ez nem valósulhatott meg. Foglalkozott a mocsarak lecsapolásával és ármentesítéssel is. Az első probléma megoldására nyelőkutak létesítését javasolja. Amint már említettük, nagy jelentőséget tulajdonított a paleontológiának. Erről így nyilatkozott: „Ha a gyakorlat terén némi elismerést kivívnom sikerült, ezt egyes egyedül geológiai és ezzel szövetséges paleontológiái tanulmányoknak köszönhetem, melyek combinátiodmnál mindig biztos alapul szolgáltak". Zsigmondy tudományos munkáit amellett, hogy tartalmilag mindig valami újat is adtak, szerkezetileg a fegyelmezett logikai sorrend jellemzi. Munkáit általában 5 részre tagolta. Az első részben a kút létesítésének szükségességét indokolja, a másodikban a földtani viszonyokat tárgyalja, a következőben a vízföldtani adottságokat vizsgálja, majd a kútfúrási munkálatokat írja le részletesen, s végül vízföldtani értékelést ad. Ilyen részletes ismertetés elegendő, de egyben szükséges is ahhoz, hogy teljes képet lehessen kapni egy-egy vízfeltáró munkáról. (Itt utalunk arra, hogy a Vízkutató és Fúró Vállalat megalakulása után szerző ismét bevezette ezt az időközben feledésbe ment fúrástörténieti és értékelési rendszert a vállalati fúrásoknál.) A földtan tudománya iránti vonzalma végigkísérte életét, s e területen való jártassága — saját szavai szerint is — nagymértékben elősegítették sikereit. Ő volt az aki a Tudományegyetemen 1880-bam a paleontológiái tanszék felállítását kezdeményezte, továbbá az 1886-ban létesített műegyetemi geológiai tanszék létesítéséért számtalanszor síkraszállt. Részt vett a Magyar Állami Földtani Intézet alapításában, kezdeményezője volt az 1868-ban megindított országos földtani térképezésnek. Szólhatnánk még egyéb közéleti tevékenységéről is, de ettől ugyanúgy, mint bányamérnöki működésétől eltekiintünk. Úgy gondoljuk, hogy alkotását azzal fejezzük ki a legszemléletesebben, ha felsoroljuk mindazokat a kutakat és fúrásokat, amelyek életének legtermékenyebb időszakában (1866—1878) létesültek (1. táblázat és 1. ábra). Ezt annál is inkább szükségesnek tartjuk, mert sok téves adatot tartalmaznak — különöseni az utóbbi években megjelent — munkásságát méltató dolgozatok. 1. táblázat Zsigmondy Vilmos kutatófúrásai (1866—1878) 1866. Harkány I. sz. hévízkút 37,77 m 1866—67. Margitsziget I. sz. hévízkút 118,53 m 1868—73. Margitsziget II. sz. fúrás 260,58 m 1867—70. Alcsut, Kastélykert 184,38 m 1867. Jászapáti, Gőzmalom 37,51 m 1868—78. Városliget I. sz. hévízkút 970,48 m 1869—70. Lipik, hévízkút 234,77 m 1870—75. Ránk—Herlány, artézikút 404,05 m 1871—79. Petrozsény, szénkutató fúrás 729,58 m 1873. Orow, szénhid. kut. fúrás 198,00 m 1874. Schweehat, Dreher serfőző 32,24 m 1874. Fiume, talajmech. kutatás 46,50 m 1874. Buziás fürdő 7 db sekélymélységű próbafúrás és 1. sz. hévízkút 15,17 m 2. sz. hévízkút 14,43 m 3. sz. hévízkút 13,14 m S 1 l 0 V A JC i A S 'k- Schwechat Vihnye ,/v Ránk-Herlány @ J ®0rov tA v. Fiume O Budapest O® r ri* / A les üt Jasz aP át l / / / N. Harkány a •• c j» v. 0 \ Buzias-furdo \ © • * ©Lipik \ Petrozsény "> 0 s , . , > ^ A S ? L A V 200 km © hévízkút O hidegvizes kút ig eredménytelen hévizfeltáró fúrás • szénkutatö fúrás O talajmechanikai fúrás ® szénhidrogénkutatá fúrás 1. ábra. Térképvázlat Zsigmondy Vilmos kutatási területéről 1866—1878 között Zsigmondy-t külföldről is gyakran megkeresték szaktanácsért, így pl. Teplic. Zscsawnica részére adott rendkívül értékes véleményt. Az ő szakvéleménye alapján készült el a herkulesfürdői hévízkút, de ezt már munkájának méltó folytatója, unokaöccse Zsigmondy Béla mérnök mélyítette, aki 1876-ban vette át a vállalat vezetését. A hálás utókor Halália után számos szak- és népszerűsítő folyóirat, napilap méltatta munkáját, újólag és újólag felelevenítve 'nagyságát és érdemeit. Az alábbiakban csak azokat az emlékállításokat ismertetjük időrendi sorrendben — a száznál is több irodalmi méltatást kivéve — amelyek nevét az utókor számára maradandóvá teszik. Zsigmondy utca. Péoelen; az 1886. július 18-i községi gyűlés jegyzőkönyvének 3. sz. fejezete rögzíti az utcaneveket, s itt már szerepel a Zsigmondy utca is, amely a Zsigmondy ház (Maglódi út 48.) folytatását képezi. A „Nemzet" 1889. március 11-i száma beszámol a Fővárosi Közmunkák Tanácsának üléséről, amelyen javasolták, hogy a Külső-Dob utcát Zsigmondy-ról ne17
