Hidrológiai tájékoztató, 1971

Traviczky Albert: A Szovjetunió nagy vízgazdálkodási létesítményei

hov—Ilmeny—Lovaty—Ny. Dvina—Dnyepr felhasználásával a Ballti-tengert a Fekete-tengerrel kötötte össze. E víziútrendszeren jutottak el a nyugati kereskedők az orosz fejedelemségek központjaiba. A vízzel kapcsolatos tevékenységek szabályozására Bölcs Jaroszláv uralkodása alatt (978—1054) megszületett az első „vízügyi törvény", amely a folyóvizek hasznosításáról rendelkezett. A középkorban hasonló kiemlkedő létesítmények nem születtek, de így is sok emlék maradt fenn ebből az időből (kisebb gátak, vízimalmok, öntözőcsatornák) . I. Péter cár alatt Oroszország kijutott a Baltitengerhez, s mind kereskedelme, mind ipara gyors fejlődésnek indult. Ebben az időben készült el az Okát a Donnal összekötő Ivanovszki csatorna, melynek zsilipjei napjainkig megmaradtak. 1703—1719 között készült el a Visnyevolocki csatornarendszer, amely a Balti-tengert a Volgával kötötte össze. A víziutak nemcsak új csatornák építése útján fejlődtek, hanem hatalmas tározók kiépítésével is. A Visnyevolocki csatornarendszer építése közben készült el a Zavadszki tározó, melynek felszíne 70 km

2, térfogata 170 millió m

3 volt. A XIX. század elején további jelentős csatornarendszerek épültek ki. így 1810-ben fejezték be a Marijinszki csatornarendszert, amely a Volgát a Baltitengerrel kötötte össze. A XIX. századi Oroszországban épült vízilétesítmények közül kiemelkedik az 1893-ban üzembe lépett Felső-Volhovi gátrendszer. Az ennek kapcsán létrejött tározó hasznos térfogata 400 millió m

3 volt, és ez az akkori időben a világon is egyedülállónak volt tekinthető. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után az orosz föld vízkincseinek kihasználása rendkívül gyors ütemben fejlődött. 1918-ban jelent meg a szovjet kormány dekrétuma az öntözés fejlesztéséről. (A tervben 500 000 deszjatyin föld öntözéséről volt szó. Egy deszjatyin 1.092 ha.) 1920-ban jelent meg a GOELRO terv, amely a szovjet állam elektromosításának távlati tervét képezte. V. I. Lenin a Tanácsok VIII. kongresszusán a Párt második programjának nevezte a GOELRO tervet. Ez a terv 20 hőerőmű és 10 vízierőmű megépítését tűzte ki célul 10 éven belül. Ezek a grandiózus tervek természetesen csak megfelelő tudományos felkészültséggel, szakemberekkel lehettek végrehajthatók. Sorra alakultak a különböző hidrotechnikai kutató intézetek, iskolák Moszkvában, Leningrádban, Tbilisziben. Általában a vízienergiát a vízhozam és az esés határozza meg. Valamely vízfolyás potenciális vízienergia tartaléka kifejezhető az E = 86 400 Qo H KWh; N = 9,81 Qo H kw képletekkel. A képletekben Q

0 = évi közepes vízhozam, H = a folyó esése. A közelítő számítások szerint a Szovjetunió jelentősebb folyóinak (1477 vízfolyás) vízienergia tartaléka mintegy 340 millió kw. Ennek az értéknek területi eloszlását mutatja be a 3. táblázat. A 3. táblázattal kapcsolatban megjegyzendő, hogy a jelenlegi technikai színvonalon a szakemberek véleménye szerint az összes lehetőségeknek csak mintegy 50°/o-a használható ki gazdaságosan. A számítások szerint a legjelentősebb vízienergia tartalékokkal a következő vízfolyások rendelkeznek (4. táblázat). A szovjet hatalom első éveiben természetesen nem a folyók vízienergiájának teljes hasznosítására törekedtek, hanem a technikai lehetőségeknek megfelelően az első vízierőművek a kisebb vízfolyásokon épültek. 1926ban készült el a Volhovi erőmű, amelynek éves termelése 66 000 kw volt. Különösen a hegyvidéki, nagyesésű folyók energiájának hasznosítása folyt nagy ütemben. 1926-ban adták át a Jereváni, Boszujszki erőműveiket, és egy évvel később már a Zémo-Avcsalszki és Horinzovszki erőművek is készen álltak. A GOLERO tervben foglaltakat 8 év alatt teljesítették. s 1931-ben a tervidőszak végén a kitermelt energia terén 30%-os túlteljesítés mutatkozott. A hatalmas fejlődést jól jellemzi, hogy míg 1913-ban az összes elektromos energia termelés 1,90.10

9 kwó volt, ez az érték 1931-re 12,7.10

9 kwó-ra növekedett. (Ezekben az értékekben a hőerőművek is benne vannak.) A vízienergia hasznosítása, a vízierőművek építése különösen az ötéves tervek időszakában fejlődött igen erőteljesen. Megteremtődtek a nagy erőművek építésének műszaki-gazdasági feltételei, megkezdődött a Szovjet föld átalakítása. Az első ötéves terv időszakában sorra készültek el a Koodopozski, a „Május 1", a „Lenin" erőművek, amelyek abban az időben a világranglistán is igen előkelő helyet foglaltak el. Az 1933—37. közötti időszakban további jelentős erőművek épültek. Ilyenek az Alsó-Szviri, a Rioni, az Ivanovszki, Alsó-Tulomszki. Gizeldonszki, Ulbinszki erőművek. Ezeknek az erőműveknek a haszna nemcsak az elektromosenergia termelésében jelentkezett, hanem igen jelentős volt az erőművek mögött keletkező hatalmas tározók hasznosítása is. A harmadik ötéves tervidőszakban — amelyet a II. világháború félbeszakított — további hatalmas erőművek épültek, olyanok, mint a Rübinszki, Uglicseszki, Tavakszki. Komszomolszki, Kegumszki erőművek. A II. világháború kezdetéig összesen mintegy 40 jelentős erőmű épült fel. Energiatermelésük a teljes termelés mintegy 10,5% volt. A II. világháború okozta pusztítások hatalmasai: voltak. A Volgán, a Donon, a Dnyeperen és a többi hatalmas európai területen lévő folyón felépült erőművek nagyrésze tönkrement. Ebben az időben a döntő hangsúly a helyreállításon volt. Ennek a munkának a sikerét bizonyítja az, hogy 1950-ben a vízierőművek összes teljesítménye elérte a 3,2. 10° kw-t. s az egy év alatt kitermelt energiamennyiség 12.7.10

9 kwó volt. (Az összenergiatermelés 91,2.10

9 kwó volt.) A gyorsan fejlődő iparágak, a villamosítás, azonban egyre több olcsó energiát követelt, így a helyreállítás után az új erőművek építése is igen gyors ütemben folyt. Az ötödik ötéves terv végéig (1955-ig) mintegy 90 nagy és közepes erőmű épült fel. Az épülő erőművek követve a technika és a tudomány fejlődését mind magasabb színvonalon készültek. 1956—58. között készültek el az Irkusztki, Volgográdi (Lenin erőmű), és a XXII. kongresszusról elnevezett erőművek. Az utóbbi elkészültekor — 1958-ban — a világ legnagyobb erőműve volt. A Távol-Kelet és Szibéria iparának fejlesztésével a szibériai nagy folyókon is megindultak az építkezések. Elkészültek a Bratszki, a Krasznojarszki erőművek, folyik, illetve befejeződött a Nurecki, UsztyIlimszki, Szajáno-Susenszki, Osszinovszki erőművek építése. Tervezés és az előkészítés állapotában van az Alsó-Lénai erőmű, amelynek teljesítménye 20,0.10° kw lesz. Ez az erőmű világviszonylatban is egyedülálló (5. táblázat). A nagy erőművek építésénél szerte a világon arra törekednek, hogy az építésnél mindig a legmagasabb, technikai színvonalat képviselő gépeket, módszereket használják. Ennek a törekvésnek egyik megnyilvánulása az, hogy az erőművek generátorait igyekeznek a lehetséges legnagyobbra készíteni. A Szovjetunióban a legnagyobb a Krasznajovszki erőmű 500 MW-os generátora, amelyet a leningrádi „Elektrosila" gyárban készítettek. A 6. táblázatban a világ nagy erőműveinek jellemző adatai láthatók. Egyes országokban a vízienergialehetőségek kihasználása közel 100%-os, máshol csak 1—2%-os 64