Hidrológiai tájékoztató, 1971

Takács Lajos: Az 1970. évi rendkívüli körösi árvédekezés

helyszínre szállítását és a határmenti lokalizációs töltések erősítését. Berendelte az árvízvédelmi összekötőket, felmérte az igénybevehető szállító eszközöket és gépjárműveket, elrendelte az árvízvédelmi töltések kivilágítását. A súlyos helyzetin? tekintettel, június hó 11-én 14 h-ra összehívta az Árvízvédelmi Területi Bizottságot. A kellő időben megtett előkészületi munkák eredményeként sikerült kijuttatni az árvízvédelmi vonalakra a szükséges munkaerőt, szállítóeszközt és védelmi anyagokat. A körösi árvízvédekezés sikere jórészt azon múlott, hogy ezeket a döntően, fontos intézkedéseket az Igazgatóság keílő időben és eredményesen tudta foganatosítani. 4. kép. Védekezés nyúlgáttal töltésmeghágás ellen a Sebes-Körösön a torkolat közelében Az Igazgatósághoz összesen 285 km I. rendő védvonal tartozik, ami hat árvízvédelmi szakaszból áll, minden szakaszmérnökség területére két-két árvízvédelmi szakasz esik. A folyók töltésein való effektív védekezést megelőzően az Igazgatóság már korábban folyamatba tette a megelőző védelmi munkálatokat. Az esetleges marosi árvízre figyelemmel, május hó 19—30-a között 3538 m3 földmunkával elzárta a megye déli határán az ú. n. Tulllkán-eret és ezzel elvágta a Maros esetleges árvizének útját. Június hó 11-én, kezdték meg a II'6 lokalizációs védvonal erősítésiát a Sebes-Körös mellett. Itt 7500 m

3 földmunkát végeztek el és magasításként 11 8S~- db homokzsákot építettek be. Az árvízi helyzet enyhülése íolytán azonban ezit a munkát inem fejezték bs, miután a gépekre máshol lényegesen n,agyobb szükség volt. A II/l lokalizációs védvonal munkáit június hó 12én kezdték meg. Ez a lokalizációs vonal szerves része az 1966—67-ben ugyancsak a magyar—roimán határ mentén megépített védőrendszernek, azonban volumenében olyan nagy munka, hogy semmiképpen nem lehetett azt az árvízvédekezés időszaka alatt elvégezni. Az építést két szakaszra bontották. 1970-ben az első szakasz került megépítésre. Ez a Fekete-Köröstől a kötegyánii vasútvonalig tart, 10 250 fm hosszú és 300 000 m

3 földmunka szükséges a megépítéséhez. III/l lokalizációs vonal munkáit június hó 14—július hó l-e között végezte az Igazgatóság. Ez lényegében az 1967. évben megépült Fehér-Körös balparti védvonalnak 2720 fm-es meghosszabbítását jelentette, amihez 4040 m

3 földmunkát kellett végezni. Az említett töltésépítéseken kívül megerősítésre került hat község körtöltése, valamint a gyulai József Attila szanatóriumot védő körtöltés. Ezek a lokalizációs munkák rendkívül nagy jelentőségűek, ha meggondoljuk, hogy az igazgatóság területéből 2984 km2 a Körösök árvízszintje alatt van. Ezen a területen két város és negyvenkét község helyezkedik öl, 270 000 ember él és sok milliárd Ft-ra tehető a népgazdasági vagyon, értéke. A Körös menti nagyközségeknél az a kellemetlen állapot van, hogy pl. Gyulavári, Békés, Köröstarcsa, Körösladány közvetlenül ráépült a töltésre és a lakott helyeken csupán egy patkó alakú körtöltés övezi, amely két végén a Körös védtöltéséhez csatlakozik. Ezekben a községekiben a töltésre nyúló épületek, kerítések és kertek rendkívüli mértékben akadályozták a töltéslábnál való közlekedést és a védelmi munkálatokat. A védekezésnek egyébként számos nehezítő tényezője volt. Ezek közül elég utalni arra, hogy június hó 10—13-a között — a legnagyobb árvízi felvonulás idején — ia Körös vidéken 100 mm-t meghaladó esőzések voltak. Ez a nagymennyiségű csapadék lehetetlenné tette a közlekedést a gátkoronákon és a mentett oldali terep is olyan mélyen felázott, hogy csak emberfeletti nehézségek árán lehetett a védelmi anyagok egy részét a helyszínre szállítani. Másik súlyos problémát az jelentette, hogy a töltések mentén, sehol nem volit található olyan homok, vagy földanyag, ami a zsákok töltésére alkalmas lett volna. Ezért a felhasznált, közeli másifólmilliónyi födeszsák töltéséhez szükséges anyagot távolabbi helyeken nyitott bányákból kellett kitermelni és a helyszínre szállítaná. A rendkívüli védekezés kibontakozása idején az igazgatóság nagy súlyt fektetett a vízőri szolgálat jó ellátáséra. A gátőrjárásoniként egyéb III. fokú védekezés esetén alkalmazott 13 vízőr helyett 500 méterenként három vízőrt alkalmaztak. Ezenkívül valamennyi gátszafcaszoTi munkásőröket járőröztettek, akiknek a gátakon való tartózkodása nagymértekben elősegítette a vízőri szolgálat fegyelmét és megbízhatóságát. A rendkívüli árvízvédekezés lényegerebb mozzanatait az alábbiakban ismertetem: A csapadékból történt előrejelzések a Sebes-Körösön 120—130 cm-rel magasabb vizet jeleztek az eddigi LNV-nél. Ez azt jelentette, hogy a 0,0—4,9 és a 10,5—13,5 km szelvények között levő magassági hiányoknál a víz 10—20 cm-rel meghágja a töliíéskoronákat. Ezért június hó 13-á,n hajnali 3 órától az említett szakaszokon nyúlgátépítésekbe kezdtek és ez a délutáni órákra el is készült. Körösladány belterületén, a szociális otthonnál a töltés mintegy 200 m hosszúságban átázás folytán teljesen képlékennyé vált. A töltéslábnál levő épületek egy részét le kellett rombolni, hogy az ellennyomó medencéiket és a bordás megtámasztásokat el lehesssn, készíteni. Ugyanezen a helyen a vízfeilőli oldalon pátriázásra és fóliázásra is sor került. 5. kép. Védekezés töltésmeghágás és szivárgás ellen a Sebes-Körös jobb parti töltésénél. 58