Hidrológiai tájékoztató, 1971

Dr. Berczik Árpád: Dr. Dudich Endre

Kimagasló tudása, széles látóköre, sokoldalú képzett­sége, és minden hozzá folyamodót támogató közismert emberi jósága révén a Műegyetem, az Akadémia, a bel­és külföldi tudományos társaságok legmagasabb foko­zatait éri el. Dékán és Rectar Magnificus, levelező tag, majd akadémikus, a Földtani Társulat választmányi tagja, elnöke és tiszteleti tagja, a Hidrológiai Szakosz­tály társelnöke, elnöke, végül tiszteleti tagja. Elsők között kapja a Kossuth-díjat, 80. születésnapján pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. Szelleme magasan szárnyalt egész életén át, és szár­nyal ezután is, mint a szerkezeti mozgások révén ma­gasra emelt sasbérc, melynek hasadékait egykor fel­színre tört források lerakódásai töltik ki. Ezek fényes kristálylapjai a rájuk hulló napsugár fényét sokszorosain visszaverik, szétszórják és közkinccsé teszik. Vendl Aladár professzor túláradó forrásaiból mindnyájan bő­ven meríthettünk és kívánjuk, hogy tudása kincse a kö­vetkező nemzedékek kincsévé is kristályosodjon. Dr. Vitális György Dr. Dudich Endre* 1895—1971 Ez év február 5-én, 76 éves korában húnyt el, rövid szenvedés után, dr. Dudich Endre, az MTA rendes tagja, Kossuth-díjas ny. tanszékvezető egyetemi tanár, Tár­saságunk tiszteleti tagja. Az állatrendszertan, ökológia, hidrobiológia, barlangbiológia nagyhírű művelője, tudós professzora volt. Rövid megemlékezésünkben nem te­kinthetjük át élete pályáját, széles körű egyetemi és tu­dományos, tudomány szervező tevékenységét, ezért most elsősorban életművének hidrobiológiái vonatkozásait kíséreljük meg felidézni. Dudich Endre tudományos szemléletét kezdettől fogva az állatrendszertannal és az ökológiával—cönológiával való kettős eljegyzettség határozta meg. A századunk tizes éveiben hirtelen fejlődésnek indult ökológia — amely a szervezet és a környezet kapcsolatát, kölcsön­hatásait helyezi szemlélete középpontjába — megterem­tette a hidrobiológia alapjait. Szinte természetes tehát, hogy Dudich Endre kettős szemlélete, fiigyeimét eleve az ökológiai alapon nyugvó hidrobiológia felé is fordí­totta. Nápolyi tanulmányai — mint ő is gyakran han­goztatta — nemcsak igazán zoológussá, hanem az ösz­szefüggéseket, kölcsönhatásokat kutató ökológussá, hid­robiológussá is érlelték. Kutatómunkájában jelentős állomásokat képviselnek hidrobiológiái vonatkozású dolgozatai. Alapos és széles látókörű hidrobiológiái tudása nemcsak tevékenységének első szakaszában, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában töltött 15 év alatt, hanem ezt követően* 33 éyes budapesti egyetemi tanársága alatt is értékes eredményeket hozott. Egyetemi intézetének feladata az állatrendszertan, valamint az állatföldrajz és ökológia tárgyainak ok­tatása volt ugyan, a hidrobiológiái vonatkozások mégis mindig kellő hangsúlyt kaptak. Doktori értekezések, diplomamunkák, 'kandidátusi értekezések gyakran ké­szültek a hidrobiológia tárgyköréből. Minden lehető­séget megragadott, hogy magántanári előadásokkal, il­letve megbízott előadókkal lehetőséget teremtsen hid­robiológiái tárgyak hallgatására. Kiemelkedő jelentőségű, hogy már a 30-as évek ele­jén. néhai Maucha Rezső akadémikussal együtt, sür­gette a Duna nemzetközi, szervezett és rendszeres hid­*A Magyar Hidrológiai Társaság 1971. április 26-i vezetőség­választó közgyűlésén elhangzott megemlékezés. robiolágiai vizsgálatát. E törekvéseknek kezdetben a gazdasági krízis, később a második világháború vetett gátat. — Amikor 1957-ben a bécsi Liepolt professzor felkereste Dudich Endrét, hogy a Duna-kutatás meg­szervezéséről tárgyaljon, akkor ő volt az, aki a Duna biológiai kutatásának teljes programját már az asztalra tehette. Megvalósult régi terve, a Magyar Dunakutató Állomás, amelynek 1957-től 1970-ig vezetője, majd tu­dományos tanácsadója volt. A Nemzetközi Dunakutató Munkaközösségnek rövid idő alatt egyik legtekintélye­sebb, emberi és tudományos szempontból egyaránt leg­megbecsültebb vezéralakjává vált. Ebben a helyzetben szükségesnek tartotta jó kapcsolatot teremteni, és fenn­tartani a hazai illetékes vízügyi szervekkel, intézmé­nyekkel biztosítani a vízgazdálkodás legkiválóbb hazai képviselőinek bekapcsolását a Duna nemzetközi bio­lógiai kutatásába és a Limnologie der Donau c. terje­delmes munka megírásába. Társaságunkban nem viselt tisztséget, de mint a Tár­saság tagja, gyakori látogatója volt a Limnológiai Szak­osztály üléseinek, tanítványait, beosztottjait gyakran bíztatva előadás tartására, s az előadóülések látogatá­sára. Hangoztatta, hogy a hidrobiológusoknak tájéko­zottaknak kell lenniök a vízzel foglalkozó többi tudo­mány területén is. Igen nagyra becsülte ezért a Hidro­lógiai Társaság komplex jellegét, a Társaságban rejlő nagy szellemi .tőkét. S amikor utolsó nagy tankönyvén dolgozva hosszabb időre otthon maradt, előfizetett még a Hidrológiai Közlönyre, hogy idejében kézhez kapja a mindig érdeklődéssel átnézett kiadványt. Dudich professzor úr tevékenységének eredményes­sége a hidrobiológia szolgálatában, nagy tudásán kívül kimagasló nevelői erényeivel, niemes emberi tulajdon­ságaival is elválaszthatatlanul összefüggött. Tudatosan készült az egyetemi tanári pályára, és sziinite határtalan felelősséget érzett iminden kimondott, vagy leírt szóért, magatartásának minden vonatkozásáért, ö igazán tud­ta, hogy a példaadás a legfőbb nevelő eszköz. Tanít­ványai, munkatársai, beosztottjai sohasem felejthetik el a nagy tudós és tanítómester szerénységét, saját mun­kájával szembeni kettőzött kritikáját, az embertársai iránt érzett felelősségét, és azt a természetes nyíltságot, amellyel minden tudását, idejét kész volt a mások ja­vára áldozni. Dr. Bérezik Árpád 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom