Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Szilágyi László: Víztornyok és víztároló medencék szigetelése polietilén fóliával

gyeltük a fólia viselkedését. 6 db 0,2 mm vastag fó­liamintát vizsgáltunk meg ezzel a módszerrel. Egyik sem szakadt át 10 m vízoszlopnyomás és 23,1 mm rés­szélesség mellett, sőt egyik minta esetében a nyomást 16 m-ig fokoztuk, összehasonlításul megvizsgáltunk 4 db 0,1 mm vastag Hungária polietélén fóliát is. A 10 m vízoszlopnyomást 10 mm résszélesség esetén ezek is elbírták. Átszakadást 23,1 mm résszélességnél 8 m vízoszlopnyomással tudtunk létrehozni. További kérdés volt, hogy a fólia alga és baktérium­képződés szempontjából hogyan viselkedik az eddig al­kalmazott szigetelésfajtákhoz képest. A vizsgálatok az algaszaporulat szempontjából a valóságosnál kedve­zőbb körülmények között: meleg, világos helyen tör­téntek. Ennek ellenére számottevő algásodás nem ke­letkezett, a fólián megtapadt algatelepek pedig igen könnyen (vattacsomókkal való letörléssel) voltak eltá­volíthatók. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a fóliaszigetelésű medencék tisztántartása nyeles kefére erősített szivaccsal könnyen lehetséges, nincs szükség gyökérkefével való lesikálásra, mint a vízzáró vakolat­tal szigetelt medencék esetében. Habár a béléseket hegesztéssel kívántuk készíteni, mégis szükséges volt annak megvizsgálása is, hogy ha takarítás közben az üzemeltető a fóliát megsérti, ho­gyan lehetséges annak egyszerű kijavítása, hiszen a vízművek fóliahegesztő géppel nem rendelkeznek, a polietilén viszont nem ragasztható. A polietilén ragasz­tásának megoldására világszerte folynak kutatások, de egyelőre csak igen bonyolult módon — meleg xilollal és toluollal — tudnak kétes értékű ragasztott kapcsolatokat létrehozni. Közben kidolgoztak néhány olyan anyagot, amely adhéziós ragasztást hoz létre a két fólia között. Megvizsgáltunk három ilyen ameri­kai gyártmányú adhéziós ragasztót és egy francia gyártmányú tapadófóliát. A ragasztás jóságát jellemző mutatók szerint a három ragasztó közül kettő a tapa­dófóliával egyenértékűnek bizonyult, a harmadik ra­gasztó pedig nem felelt meg. Minthogy valamennyi laboratóriumi vizsgálat ked­vező eredménnyel zárult, 1968-ban nagyminta kísérle­tek végzésére került sor. Az OVH a kísérletekhez két új építésű víztornyot és egy földalatti tárolómedencét biztosított a VITUKI részére. A nagyminta kísérletek közül elsőként a hódmező­vásárhelyi városi víztorony belső 350 m 3-es medencé­jének a szigetelése .készült el. Az építési tervek birto­kában elkészítettük a bélés leszabási és elrendezési ter­vét, aminek alapján egy szövetkezet hegesztéssel elké­szítette a bélést. A bélés két réteg 0 „2 mm vastag TVK polietilén fóliából készült, rétegenként műhely­5. ábra. A nagy mintakísérleteknél alkalmazott csőáttörések A. karima nélküli csöveknél, B. karimás csöveknél a) fixkarima a csőhöz vízzáróan hegesztve; b) laza karima; c) gumitömítés, d) nyerscsavar a fixkarimá hoz vízzáróan hegesztve; e) nyerscsavar alátét; f) nyers csavar anya. 1. kép. Csőáttörések és az ellenőrző csőfej a hódmezővásárhelyi víztoronyban 4. ábra. A fóliaszigetelés felfüggesztő szerkezete Belső tárolótér 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom