Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Bolberitz Károly: Fémlemezből készült ivóvíztartályok és higiénés követelményeik

tosan olyan módon vitték fel, mint ahogyan azt a gyakorlatban végzik. A kioldódási próbát az esetektől függően álló vagy átfolyó vízben ajánlatos végezni. Az álló vízben végzett próbák általában kedvezőtlenebb eredményt adnak. Minden esetben szükséges azonban a vizsgálatokat különféle vízminőségekkel elvégezni, pl. desztillált vízzel, szokásos minőségű vízzel, csekély szabad klórt tartalmazó vízzel, erősen szénsavas vízzel. A fenékrothadásra vonatkozó vizsgálatokat kénhidrogén tartalmú vízzel lehet végezni. Ajánlják a műanyagbevonat klórmegkötő képességének mérését is, ami az anyagtól függően igen különböző lehet, és ami szintén közegészségügyi jelentőségű. A kioldási próba nem tartalmazhat nehéz fémeket, nyomokban sem. Ugyancsak a kioldási próbával kell ízlelési és szaglási próbát végezni 20 és 60 C°-on. A toxikológiai vizsgálatot patkányokon szokás végezni, 6 hónapon át itatva a kísérleti állatot a vizsgálandó műanyagbevonat felületével érintkező vízzel. A 6 hónap alatt növekedési rendellenességnek nem szabad jelentkeznie, és a boncolási eredményeknek sem szabad elváltozást mutatniok a belső szervekben. A bakterológiai vizsgálat során megállapítandó, hogy a bevonat felületén avagy a felülettel érintkező vízben néhány napos érintkezés alatt nem szaporodnak-e el a 20 és 37 C°-on növekedő baktériumok, nem növekedik-e a coliszám. Az eddigi vizsgálatok alapján szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy a kioldási próbákon az alkalmazott műanyagtól függően igen nagy különbségek jelentkezhetnek. Ugyanez vonatkozik a baktériumok elszaporodására is. A toxikológiai vizsgálatok a vizsgált bevonó anyagokkal eddig még minden esetben negatívak voltak. A kioldódásban úgy látszik döntő fontosságúak a felviendő bevonóanyaghoz adott szerves oldószerek. A jelek arra mutatnak, hogy ezeknek az oldószereknek egy része a száradás után is visszamarad a felvitt rétegben, és ez oldódik fokozatosan ki. A kioldódás néha rövid ideig tart, más esetekben hetekig folytatódhat. További tisztázandó kérdés az, hogy miképpen lehetne hatásos lemosással avagy hőkezeléssel a visszamaradt oldószereket a felvitt rétegekből eltávolítani. Rendeleti szabályozás Kétségtelen, hogy a műanyagból helyesen készített bevonatok igen jó korrózióvédelmet biztosítanak; a víztárolásra szolgáló vastartályok felületének védelme szempontjából tehát igen nagy jelentőségűek. A másik oldalról viszont fennáll az, hogy nem megfelelő anyagból készült vagy nem megfelelő módon felvitt bevonatok közegészségügyi szempontból károsak. Éppen ezért rendkívül fontos volna e kérdések helyes szabályozása. A szabályozás történhet egyszerűen oly módon, hogy a rendelet előírja a támasztott követelményeket: hogy tehát a műanyagból ne oldódjék ki mérhető mennyiségű avagy mérgező vagy rákkeltő hatású anyag, ne rontsa a víz ízét, szagát és hogy ne segítse elő baktériumok vagy más mikroszervezetek elszaporodását. Ebben az esetben az előállítónak, vagy a forgalombahozónak kell garantálnia azt, hogy a műanyaggal készített bevonóanyag megfelel a kívánalmaknak. Ha az anyag a kívánalmaknak nem felel meg, vagy bajt okoz, akkor a teljes anyagi és büntetőjogi felelősség az előállítót, illetve a forgalomba hozót terheli. A másik megoldás szerint ki kellene választani a rendelkezésre álló anyagok közül azokat, melyek a felállított egészségügyi követelményeknek megfelelnek. Ezeknek az anyagoknak engedélyezése tiszta helyzetet teremtene, mert a felhasználó pontosan tudná azt, hogy melyik anyaggal dolgozhat és melyikkel nem. Ebben az esetben a felelősség az engedélyező hatóság vállára hárul. Nehezíti ez utóbbi megoldást az, hogy az adott esetben nemcsak a bevonóanyagot kell engedélyezni, hanem elő kell írni a felvitel módját és az esetleges utókezelést is. Ezek betartását ellenőrizni, vagy utólagosan megállapítani, a gyakorlatban igen nehezen keresztülvihető. Másik nehézsége a kérdés ily irányú szabályozásának az, hogy az engedélyezés csak akkor lehetséges, ha az engedélyezett anyagról pontos gyártási előírás áll rendelkezésre, amelyet a gyártónak minden esetben be kell tartania, tehát biztosítania kell az engedélyezett és a forgalomba kerülő anyag azonosságát. Ez pedig különösen az oldószereket tartalmazó termékeknél (márpedig a hazánkban jelenleg alkalmazott termékek túlnyomó része ezek közé tartozik) nálunk ez idő szerint még aligha keresztülvihető. IRODALOM Ahrens C., Sieger C.: Weitere Untersuchungen und Beobachtungen über die Beeinflussung der Trinkwasserkeimzahlen flurch Kunstoffrohre. GWF, 98 (1957) 661. Baars D.: L'emploi des résines „Epokite" pour la protection des installations hydrauliques en acier, en béton et en asbestciment. CEBEDEAU, 20 (1967) 587—589. Bailey J.: Prevention of steel corrosion by concrete. AWWA, 58 (1966) 1300—1306. Braxton J.: Design of water systems for highly rise buildings. AWWA, 58 (1966) 827—844. Burnett G.: New developments in tests of coatings and wrappings. AWWA, 48 (1966) 100—120. Burnett G.: Plastic linings and coatings for Steel water pipe* AWWA, 50 (1958) 1065—1075. Cates W.: Coatings for steel water pipe. AWWA, 45 (1953) 103—112. Clouser L.: Protective coatings for steel water tanks. AWWA, 56 (1964) 1144—1148. Christofferson D.: Coatings for steel water storage tanks. AWWA, 53 (1961) 725—736. Emerson A.: Les revetements protecteurs pour circuits d'eau. BULL. CBEDE, 1956. No. 11., 80—91. Ericson C.: Uses of epoxy resins. AWWA, 53 (1961) 1457—1460. ÉTI: Beton felületek korrózió elleni védelme müanyagbevonattal. ETK Kutatási Archívum, OTTKT, 1965, 39. Fischer F.: Comportement des thermoplastes en essai de durée finie et a le fissuration par corrosion sous tension. CEBEDEAU, 21 (1968) 243—246. Forestiei—Walkwe: Bandes de plastique pour l'étanchéité des réservoirs d'eau et autres structures. Civil Eng. Water Feature, 1966. ápr. 463—465. Jackson J.: Inspecting and repainting steel water tanks. W. Sew. Works, 104 (1957) 153. Jackson J.: Paints and resins for steel tanks. AWWA, 51 (1960) 1379. Jong B.: Kunstharzlacke als Anstrichmittel für Trinkwasserbehalter. GWF, 109 (1968) 590—594. Laun R.: Beitrag zu Frage des Einflusses von PolySthylenKunststoffrohren auf die bakteriologische Beschaffenheit des Wassers. GWF, 99 (1958) 121. Lauritzen C.: Plastic films for water storage. AWWA, 53 (1961) 135—140. Myrna D.: Methods used in patching concrete reservoirs. AWWA. 58 (1966) 917—919. Unger H.: Untersuchungen zur Frage, ob Kunststoffrohre Keimvermehrungen im Wasser verursachen. Wasser, Bódén, 5 (1960) 144. Vollmer E.: Kunststoff-beschichtete Rohre. Die WasserwirtSChaft, 51 (1961) 247—250. Weir P.: Effects of pipe and tank lining on water quality at Atlanta. AWWA, 49 (1957) 1—14. Wolf F.: Kathodischer Korrosionsschutz als Massnahme gegen Aussenkorrosion erdverlegter Lagerbehalter. GWF, 107 (1966) 1264—1268. Staff report: Protective coatings. AWWA, 54 (1962) 865—878. / 27