Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Bolberitz Károly: Fémlemezből készült ivóvíztartályok és higiénés követelményeik

3. A csapadékmérések eredményeinek egybevetése a tóban észlelt vízállásváltozásokkal. A kutatások megtervezésében és irányításában a Szerzőn kívül Hegedűs Miklós oki. mérnök és Vancsó Imre oki meteorológus vesznek részt. A méréseket Czeglédi István telepvezető irányításával Helenkár István végzi. IRODALOM Sztruzer L. P„ Necsajev I. W., Bogdanova E. G., Fedorova E. A.: Metodika korrektirovanija normü oszadkov, Meteorologija i gidrologija, 1965. 11. sz. Karbaum H.: Fehler der Niederschlagsmessung und Möglichkeiten zu deren Korretur, Tagung Hydrometeorologie, Tharandt 1968. Rhodda J. C.: The Systematic error in rainfall measurement, Journal of the Institution of water engineers, 1967. 3. WMO: Results o£ IRPG comparisons, Mimeographed manuseript, 1968. Fémlemezből készült ivóvíztartályok és higiénés követelményeik Dr. BOLBERITZ KAROLY Országos Közegészségügyi Intézet Ahhoz, hogy az ivóvíz tárolására szolgáló, fémlemezből készített tartályok korrózióvédő bevonatával szemben támasztandó közegészségügyi követelmények megállapíthatók legyenek, mindenekelőtt tisztázni kell e tartályok gyakorlati alkalmazási körét, a bennük tárolt vizek minőségi változásait, a védelemre használt vagy ajánlott módszereket, a vízzel érintkező anyagok féleségeit, ezek jellegét. Mindenütt, ahol ivóvizet fogyasztanak, szükséges a víz tárolása, minthogy a fogyasztás tág határok között ingadozik (éjjel általában nincs is fogyasztás), a rendelkezésre álló vizet viszont a gépi berendezések előnyösen egyenletes ütemben szállítják. Ezt a nagy különbséget ki kell egyenlíteni, és ez a feladatuk az erre a célra méretezett tárolóknak. A tárolók nagysága egyrészt az időegységre jutó átlagos fogyasztástól, másrészt a fogyasztás ingadozás mértékétől és megoszlásától függ, a tárolók befogadóképessége tehát igen szélsőséges határok között mozog. A nagy vízmennyiségeket vasbeton szerkeszetekkel kialakított medencékben tárolják, a kisebb vízmennyiségek tárolására legalkalmasabbak a fémlemezekből készült tároló tartályok. A kistárolók alkalmazási köre Ilyen vaslemezből készült kisméretű, néhány köbméteres tárolókat széleskörben használnak ott, ahol 1. viszonylag kis vízmennyiséget kell tárolni, 2. ahol mozgatni, szállítani kell a tárolt ivóvizet. Legnagyobb számmal a házi vízvezetékeknél szerepelnek a vaslemezből készült ivóvíztároló tartályok. A néhány köbméteres tartály elegendő általában az egy házban lakó családok vagy egyéb fogyasztók (üdülők, menedékházak) igényeinek kielégítésére. A tartály lehet nyitott, melyet rendszerint a padlástérben helyeznek el és lehet zárt, nyomásálló tartály (hidroforos rendszer), ami a kút közelében vagy pincében van. Mind több helyen alkalmaznak újabban tároló és nyomásbiztosító tartályokat a toronyházakban, melyeknél a szokásos városi víznyomás nem elegendő a felső emeletek vízellátására, és ezért nyomásfokozó szivattyú és tároló víztartály szükséges. Ugyancsak a házi tartályok körébe tartoznak a melegvízellátáshoz szükséges melegvíz-tárolók, melyek attól függően, hogy egy lakás avagy egy lakóház igényeinek ellátására szolgálnak, száz litertől több köbméterig terjedő befogadóképességű zárt, hengeres tartályok. Számos helyen alkalmaznak vaslemezből készült kiegyenlítő tartályokat a falusi törpevízművek, különösképpen a hidroforos rendszerekhez. Ugyancsak nagy számmal alkalmaznak ilyen tartályokat az iparban a legkülönbözőbb célokra. Míg a stabil víztárolók feladata szoros értelemben véve csupán a termelési és fogyasztási különbségek kiegyenlítése, addig a mobil tárolók elsődleges célja a víz hosszabb időn át való tárolása. Minthogy ezek a tárolók a közelekdési eszközökben (vasúti kocsi, hajó) nyernek elhelyezést, e helyeken kizárólag a fémlemezből készült tárolók jönnek számításba. A tárolók befogadóképessége függ a tárolással áthidalni kívánt idő tartamától: a vasútnál és a belvízi hajóknál ez nem haladja meg az egy napi szükségletet, tengeri hajóknál, különösen a nagy távolságra járó személy-, de még inkább a lassú járású teherhajóknál többnapos esetleg többhetes szükséglet biztosításáról kell gondoskodni.' (Ivóvíz tárolására vasúton igen kis térfogatú (5—10 l-es) ónozott vörösrézből készült, hordozható tartályokat is szokás használni.) Az ilyen kisebb, vagy a különböző külső mechanikai igénybevételeknek kitett, nagyobb mobil tartályokat általában vaslemezekből készítik szegecseléssa vagy hegesztéssel. Régebben különleges célokra (szikvíztartályok, gyógyvizek, melevizek) készítettek vörösrézből is tártályokat — gyakran ónozott belső felülettel — a színesfémek magas ára és a bizonytalan utánpótlás azonban csaknem mindenütt kiszorította ezeket a használatból. Nagymértékben segítette elő ezt a folyamatot az is, hogy a vízkorrózió elleni védelem az utóbbi két évtizedben igen jelentős mértékben fejlődött. A vízminőség Az említett tárolókban tárolt víz minősége igen különböző lehet 1. fizikai, 2. kémiai és 3. bakteriológiai minőség szempontjából. 1. A fizikai jellemzők közül a tárolt víz hőmérséklete rendszerint a környezeti hőmérsékletnek felel meg; gyakran kell azonban melegvizet tárolni, melynek korrózív tulajdonsága fokozott. Különbségek lehetnek 8 tárolt víz lebegő anyag tartalmában, amely a tárolás alatt kiválik a vízből a tartály fenekére, és ott különböző zavarokat idézhet elő. Ugyancsak nagy különbségek lehetnek a vizek pH-jában, ami az egyik fő tényezője a víz korróziós jellegének. 2 Kémiai Szempontból lényeges a víz ásványianyagtartalma, lúgossága és keménysége, melyek a szabac szénsav- és az oldott oxigéntartalommal együtt a VÍ2 rétegképző avagy korróziós jellegét határozzák meg Ugyancsak fontos a víz szervesanyag-tartalma, vas- és mangántartalma, melyek a fenéklerakódásokban 8 mikroorganizmusok megélését és szaporodását segíthetik elő. Végül lehet a vízben mesterségesen bevitt anyag, melyeket a víz kezelése, lágyítása (mész, szóda), derítése (alumíniumszulfát), fertőtlenítése (klórgáz, hipoklorit) során adagolnak a vízhez és amelyek szintén befolyásolják a víz viselkedését a tárolóban és a tároló falával szemben. 3. Végül bakteriológiai szempontból a víz minősége terjedhet a csaknem steril, fertőtlenített víztől a kisebb-nagyobb mértékben szennyezett vizekig. A fentiekben említett akár fizikai, akár kémiai vagy bakteriológiai eredetű hátrányos vízminőségek ellen védekezni kell. A legkézenfekvőbb védekezés a víz hátrányos tulajdonságának kiküszöbölése megfelelő kezeléssel. Lévén ez igen költséges megoldás, kisebb hibák esetén olcsóbb a vízminőség által okozott hatásokat megszűntetni, illetve ezek ellen védekezni. Amennyiben csak üledékképződés jelentkezik, ez ellen könnyű a védekezés a tartály leürítésével és a fenék fizikai megtisztításával. Teljesen zárt, kisebb tartályok esetében, melyeken nincs bebúvó nyílás, már nehézséget jelenthet ez a tisztítás. 24