Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

Dr. Vitális Sándor: A vízellátás helyzete és távlati célkitűzései Magyarországon

A Kerettervben felmérték az ország felszíni és felszín alatti vízkészletét, az 1960. évi vízigényeket, s az 1980-ra tervezett vízigényeket. A felszín alatti vizek 1960. évi mérlege szerint a tartósan kitermelhető készlet 207 m

3/sec és a vízfelhasználás 26 m

3/sec, míg az 1980. évi vízigény 48 m

3/sec lesz. A felszíni vizek 1960. évi mérlege szerint a vízkészlet 688 m

3/sec és a vízfelhasználás 144 m

3/sec, míg az 1980. évi vízkészlet 1177,6 m

3/sec és a vízigény 636,8 m

3/sec lesz. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a felszíni természetes vízkészlet az augusztusi 85% tartóssági készletekre vonatkozik, s természetesen nem szerepel benne a folyókban a hajózás érdekében benthagyandó vízkészlet. Ki kell azonban azt is emelnem, hogy az 1980-ra megadott vízmérleg már lényegesen megváltozott, úgyhogy 1985-re pl. a felszín alatti vízigény 97 m

3/sec, és a felszíni vízigény 767 m

3/sec-ra növekedett. Ebből az ivóvízellátásra a felszín alatti vizekből 39 m

3/sec és a felszíni vizekből 4 m

3/sec esik. A vízmérlegből kiderül, hogy országos viszonylatban nagyobb távlatban is ki tudjuk elégíteni a vízigényeket. Azonban ha részleteiben vidékenként vizsgáljuk A vízkivételi művek a Sajó és Bódva kavicsteraszaira, és a folyók felszíni vízkivételeire települtek. A vízellátási rendszer központi irányítását Kazincbarcikán a Sajó menti Vízművek diszpécser-szolgálata látja el. A Borsodsziráki Vízmű a Bódva jobb és bal partján a kavicsteraszba mélyített csőkútrendszerrel üzemel talajvízdúsítással (az I, I/a, I/b és I/c telep napi 19 000 m'

1 | vízmennyiséget szolgáltat). A kazincbarcikai vízmű a Sajó jobbparti kavicsteraszába mélyített csőkutakból nyeri a vizet talajvízdúsítás nélkül (a II. és II,'a telep napi 5000 m

3 vízmennyiséggel). A lázbérci telep a Bán patakból felszíni -vízkivétellel napi 5000 m

3 vízmennyi| séget ad. A lázbérci víztározó megépítése után a vízmű kapacitása 20 000 m

3-re növekszik. A vízellátási rendszerbe bekapcsolták a korábbi helyi jellegű vízigények kielégítésére épült Sajó balparti putnoki IV. bánrévei IV/a. és a jobbparti IV/b. víztermelő telepeket napi 6000 m

3 vízszolgáltatással. A Sajó és Bódva vizének fokozottabb igénybevétele kis vízhozamok idején a víztermelő telepek talajvízdúa helyzetet kiderül, hogy ez nem olyan egyszerű, mert éppen ott kevés vagy nem megfelelő a víz, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Ezért a vízellátás fejlesztése érdekében a regionális vízművek építése, illetve tervezése került napirendre. Az elérendő cél 1980-ra a lakosság 80%-ának, s ezen belül a falusi lakosság 50%-ának vízvezetéki vízzel való ellátása. A már épülő és tervezett nagyobb regionális vízműveket a 4. ábrán tüntettem fel. Szabad legyen példának a már épülő két regionális vízművet a borsodit (csaknem befejezett) és a balatonit bemutatnom. A Sajóvölgy — a borsodi iparvidék — az ország egyik iparilag legfejlettebb területe. A jelentkező nagy vízigényeket a nagyon kedvezőtlen vízföldtani felépítettségű területen kizárólag több víznyerő helyről ellátott egységes-regionális- vízellátási rendszer kiépítésével lehetett és kellett megoldani. A vízellátási rendszer teljes kiépítésével 600 km

2 területen napi 50 000 m

3 ivóvíz, 100 000 m

3 ipari víztermeléssel kereken 60 település 200 000 főnyi lakosát, és az összes ipari üzem vízszükségletét kell ellátni. A borsodi vízellátás rendszer vázlatát az 5. ábrán mutatom be. átsítására, az ipartelepek üzemi vízellátására nem elegendő. A Bódvánál a 200 l/sec legkisebb vízhozamot 1500 1/sec-ra, a Sajónál a 750 1/sec-ot 1100 1/sec-ra kell növelni. A vízpótlást a már megépült Rakacavölgyi 5,2 millió m

3-es víztározó (1. és 2. kép) és az építés alatt levő 5,8 millió m

3-es lázbérci tározó biztosítja. Az ipari víz biztosítására a Sajó jobbpartján Sajóecsegnél egy 28 000 m

3/nap és egy 50 000 m

3/nap kapacitású ipari felszíni vízkivételi mű létesült. Ezenkívül az ózdi üzemek részére Bánrévétől délre az üzem kezelésében egy 22 000 m

3-es felszíni vízkivételi mű szolgáltat ipari vizet. A termelt víz szállítása összefüggő csőhálózaton át történik (100—600 mm átmérőjű, zömmel öntöttvas és acélcső) természetesen a helyileg szükséges vízkezelés és csírátlanítás után. A gerincvezeték hossza kb. 200 km. A nagy szintkülönbségek miatt 4 vízellátási övezetet alakítottak ki 7 átemelő teleppel, 12 000 m

3 magaslati, 3000 m

3 alacsonyszintű ivóvíz és 34 000 m

3 ipari víztároló medencékkel. fíakaca Qsajöecseg Sq/óbáJjony O 5. ábra. A borsodi vízellátási rendszer vázlata. 1. Ivóvíztermelő telep; — 2. ipari víztermelő telep; — 3. emelő telep; — 4. víztároló; — 5. ivóvízvezeték; — 6. iparivíz-vezeték; — 7. település 21