Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Fábry Györgyné: Szikestalajok néhány halastavának kémiai vizsgálata

a legjobb minőségű, mely a szervesanyag szegénységgel együtt jellemző ezekre a szikekre. A tavak tápvize a belvíz és kiegészítésképpen a Tisza-víz. Négy évtizedes üzemelés folyamán 40—50 cm iszapréteg rakódott a tófenékre, mely azonban szervesanyagban szegény. Az apaji tórendszer Dunaöntésen létesült, a Kiskunság É-i részén. A Kiskunságot éppenúgy, mint a Magyar Alföld egész megsüllyedt medencéjét a folyók töltötték fel hordalékaikkal. A táj talajai a közeli (1—2 m) talajvíz hatása alatt állanak. A talajvíz közelségével magyarázható a táj nagykiterjedésű meszes-szódás (szoloncsák) szikeseinek kialakulása. A Duna felé áramló talajvizek sórendszerének egyensúlya — az öntésterületen a homokhátak nagyobb nyomása alól felszabadulva — megbomlik s a nehezebben oldható földalkáli karbonátok egy része kiválik. A felszínhez közel jutó talajvizek sói — most már elsősorban Na-sók — betoményedve elszikesítik a talajokat (12). A szoloncsák típusú szikesek területi megoszlását Herke szerint (4) még fiatal kéregmozgások is befolyásolták. A táj talajképző kőzete iszapos agyag, helyenként változó iszap-agyag aránnyal, de a legtöbb helyen még ez a nem tökéletesen vizet záró réteg sem megfelelő vastagságú. Ennek kísérő jelenségei a tavak melletti tocsogók (15) s ezzel kapcsolatos a tógazdaság egyik nehéz problémája is, a tavak víztükrének állandósítása. Másik problémája a gazdaságnak a tófenék iszapjainak szervesanyagban való szegénysége (amely a táj talajaira is jellemző), aminek magyarázata, hogy az öntések fiatal humuszszintje még nem halmozott fel elegendő tartalék szervesanyagot. A tavak tápvize Dunavíz. Az üzemelés módja megoszlik; a belső tavakról leengedik a vizet, de nem művelik, nem termelnek rajta, a csikótelepi tavakon pedig váltógazdálkodást folytatnak. Anyag és módszer A hortobágyi tórendszerből 825, a felgyőiből 130 és az apajiból 440 kh-t vizsgáltunk. A hortobágyi tavak jellemzésére 32, a felgyőiekére 8 és az apajiakéra 16 szelvényt használtunk. A szelvény egy felszíni, egy fenék feletti víz- és egy iszapmintából áll. A hortobágyi tavak iszapmintáit tavasszal a megművelt tófenékről, a felgyői szelvényekét szintén tavasszal a tóvíz alól, az apajiakat ősszel vettük, belső tavaknál vízleengedés után, a csikótelepieknél a megművelt tófenékről. A vízminták felvételezése és viszgálata egységesen a tenyészidő folyamán havonként történt. K+, Na+, Ca

2+\ Mg

2+, HC0

3- C1-, SO,,

2, - SÍO3

2PO4

3—, valamint tápanyagviszonyait vizsgáltuk. Az iszapokat 1 :5 arányú vizes kivonatukban elemeztük és az adatokat az összehasonlítás megkönnyítése céljából mg/l, illetve millival/1 értékben adtuk meg 200 g légszáraz iszapra vonatkoztatva. A szervesanyag (káliumkarbonáttal (17)], oldható foszfor és kálium [Almódszerrel (7)] vizsgálata pedig légszáraz iszapból történt, a vizsgálati adatokat %-ban, illetve mg/100 g-ban fejeztük ki. Az oldható foszfornál folyamatos kioldást is alkalmaztunk, azonkívül az adagolt foszforsav lekötődését is meghatároztuk. Az adatokat statisztikai módszerrel dolgoztuk fel. Az eredmények értékelése A tóba vezetett tápvíz bizonyos idő elteltével megváltozik. A változás a tó két komponense, a víz és a tófenék (iszap) között játszódik le. A víz, mint oldószer, megbontja az iszap folyékony és szilárd fázisának egyensúlyát, azáltal, hogy könnyen oldódó vegyületeit oldja; mint oldat pedig maga is bomlást szenved. A víz és iszap kölcsönhatásában a rendszer egyensúlyra törekszik s bizonyos idő elteltével a tóvíz az iszap sajátságait tükrözi. A következőkben arról szeretnénk beszámolni, hogy az általunk vizsgált három tórendszerben az iszap és tóvíz között milyen vonatkozású összefüggéseket találtunk, azok milyen irányúak és erősségűek. A hortobágyi tavak iszapjait kivonatuk uralkodó kationjai szerint három csoportba soroltuk: I. csoport uralkodó kationja a Nar, anionja a SO4

3-, II. csoport uralkodó kationja a Mg

2+, anionja a SO4

3 , III. csoport uralkodó kationja a Cá®+, anionja a HCO3-. A csoportosítás I—III felé egyben az iszap és a víz minőségi fokozódását is jelenti, mint azt az 1. ábra millival/L 7 6 5 4 3 2 1 H 0 5 1 4 X. csoport w rí m 3 2 1 0 5H 3 2 1 -\ 0 í csoport n mm, m m Lesöpört m mm K* Na* Ca" Mg

2*HCOj CL' S0i~ E3 Iszap • VIz 1. ábra. A hortobágyi tavak iszapkivonatainak, felszíni vizeinek kation- és aniontartalma az uralkodó kation szerinti I—III. csoportosításban mutatja. A minőség fokozódás az uralkodó kationok, anionok minőségében és mennyiségi szintjében nyilvánul meg. Az I. csoport uralkodó kationja a Na+ után • a II. csoportban a Mg

2+ és a III. csoportban a Ca

2+ dominál. Anionok közül I., II. csoportban a So

4

2— (II. csoportban kisebb mennyiséggel), a III. csoportban a HCO3— dominál. A Na+, SO/,

2— mennyisége I—III. felé csökkenő, a Ca

2—-é és a HCO3

2—é növekvő. Csökkenő tendenciát mutat a Cl— is I—III. csoport felé. A SO4

2— ion I—III. csoport felé való csökkenése az iszapkivonatokhoz hasonlóan a tóvizeknél is jelentkezett. Az I—III. csoport iszapkivonatai és felszíni vizei közötti összefüggéseket és pramétereket az 1. táblázatban foglaltam össze. Az I. csoportban legszorosabb korrelációt az iszapkivonat és a felszíni víz HCO3— értéksorai között találtam és csaknem ugyanilyen szoros a kivonat és a felszíni víz Na+ tartalmainak öszszefüggése. Szoros pozitív korreláció mutatkozott az iszapkivonatok uralkodó kationja, anionja és a felszíni víz ionkoncentrációja között is. 170