Hidrológiai tájékoztató, 1970 június
A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Ruttner-Kolisko Ágnes: Rotatoriák mint a szárazföldi sósvizek kemizmusának indikátorai
1. táblázat Különféle viztípusok jellegzetes Rotatoria-társulásai Édesvíz (1500 mg 1) Asplanchna priodonta Conochilus unicornis Gastropus stylifer Kellikottia longispina Keratella cochlearia Keratella quadrata Notholca squamula Polyartha dolychoptera Fogak száma Serték nélküli ventrális kar és testhossz viszonya Serteszám a ventrális karon Gyengén sósvíz (1500—5000 mg 1, ion komp. tetszőleges) Av uraeopsis fissá Asplanchna brightwelli Brachionus caliyciflorus . Brachionus quadridentitatus Euchlanis dilatata Filinia longiséta Hexarthra fennica Keratella quadrata Tömény sósvíz (5000 mg 1 klorid v. szulfát) Brachionus plicatilis Szódás víz (5000 mg 1 NaHCO) Brachionus plicatilis * Brachionus novae-zelandiae H. jenkinae 9—11 = 1 > 8 H. fennica > 1 (Csak a fogak száma abszolút megbízható bélyeg.) A limnológiai irodalmat szemügyre véve sajnálattal kell megállapítani, hogy milyen sok benne a faunalista és milyen kevés a használható adat, amellyel egy víz kémiailag jellemezhető volna. Elemzésem folyamán kénytelen voltam néhány típusos példára szorítkozni. Csak a H. jenkinae esetében kíséreltem meg valamennyi rendelkezésre álló adat kiértékelését. Magától értetődőleg nem ismerhetem a teljes sósvízi irodalmat, illetve nem áll rendelkezésemre és ezért a következőkben nyújtott vázlat teljességgel ideiglenes 'jellegű és újabb irodalmi adatok vagy vizsgálatok alapján elvileg módosítható. A kérdéses vízben élő organizmusok számára azonban nemcsak a mintavétel pillanatában uralkodó töménység, hanem ennek ingadozási sávja is rendkívül jelentős, mivel az egyes populációknak aktív vagy inaktív állapotban ezt kell elviselniük. Amennyire az elemzésbe bevont vizekkel kapcsolatosan a sótartalom ingadozását illetőleg hozzáférhető adatok akadtak, nr w llH l» íi * s nn J7 M 54 n 1. ábra. A vizsgált vizek sótartalom ingadozása Cephalodella catellina Hexarthra jenkinae Colurella adriatica Monostyla lamellata Eosphora najas Hexarthra fennica Monostyla lamellata Testudinella patina úgy ezeket egy diagramban (1. ábra) ábrázoltuk, amelyre a minta tényleges töménységét logaritmikusan vittük fel és a kiszámított középértékre (0) vonatkoztatott ingadozási sávot is (mg/l-ben) logaritmikus méretben ábrázoljuk. Mint ahogyan várható is, az ingadozási sáv a töménység emelkedésével szélesedik, úgy hogy nagyságrendileg többnyire a közepes töménységnek felel meg. Gyakoriak az 1:2 vagy 1:3 arányú ingadozásra hivatkozó adatok, míg 1:10 ritkábban fordul elő. Erős koncentráció-ingadozások esetén is a legtöbb esetben meglehetősen változatlan marad a relatív anion-összetétel. Ez főleg a nagyobb sóstavakra áll, míg pl. a Seewinkel sós tócsái az SO/,-tartalmat illetőleg nem jelentéktelen eltolódásokat mutathatnak fel, mint ahogyan ezt a Löffler (1959) által végzett elemzések tanúsítják. Példaként szolgálhat a 2. ábrán feltüntetett 38. tócsa (J és N). Ennek ellenére szokásos és helyesnek is látszik, hogy a sósvizet az anionok háromszögkoordináta mezőnyében elfoglalt helyzete szerint kémiailag határozzák meg. (Egy ilyen koordináta-mezőnyben a sarokpontok mindig 100% kloridnak, illetve szulfátnak és alkalitásnak felelnek meg, a háromszög szemben levő oldalvonalai a kérdéses anion 0%-át jelenti. A mezőny minden irányban 100 részre oszlik (diagrammunk csak az 50%-os vonalat ábrázolja), úgy hogy a koordinátarendszer minden pontja egy bizonyos, a 3 anionra vonatkoztatott %-os viszonyt fejez ki.) Ha most már mindegyik kerekesféreg lelőhelyeit egy ilyen koordinátarendszerbe illesztjük be, akkor a 2. ábrán bemutatott kép áll elénk. A Brachionus quadridentatus csak 10 000 mg/l alatti töménységi sávban ismeretes (talált legnagyobb érték 8000—10 000 mg/l), és nincsen egy meghatározott anion-kompozícióhoz kötve. Láthatólag a gyenge vagy közepes szódatartalmú vizeket (60 mval-ig) részesíti előnyben, de előfordul oligo- és mezohalin brakkvizekben, szulfátvizekberi, sőt tiszta édesvízben is. Karakterisztikája: nagy sótöménységet (>10 000 mg/l) nem tud elviselni. A Brachionus plicatilis igen nagy koncentrációingadozásokat tud elviselni, általában azonban nem fordul elő 7000 mg/l alatt. Jelenléte a kelet perzsiai sósivatag egyik oázistócsájában, amelyben csak 1800 mg/l volt, kivételes és feltehetőleg szélsőséges klimatikus tényezőkkel indokolható, amelyek a konkurens fajt már kis sótartalom esetén kiküszöbölik. Ügy látszik, hogy Br. plicatilis a különféle anionösszetételek iránt teljesen indifferens; 95% Cl és 126 000 mg/l (Pr. C. Corangamite, Ausztrália) vagy 67% SO ( és 79 000 mg/l mellett (Pr. T. Tso Kar Tibet) éppúgy előfordul, mint 78% Alk. és 100 000 mg/l (Pr. N. Nakuru, Kelet Afrika) vagy az egészen egyenletes anioneloszlás 33:33:33 %) és 10 000 mg/l mellett (Pr. A. Albersee, Seewinkel). Ügy látszik, éppoly keveset jelent az alkalikarbo143
