Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Molnár Béla: A dél-alföldi szikes tavak keletkezése

DNy 15 K 6 0 9pti -f 20 MCaCOx ' 20 U)Z 0 100 ZOO 300 m 1 1 —

1 1 ' 9. ábra. A Dongér tó földtani típusszelvénye (Molnár B.—Mucsi M.—Magyar L., 1969) (Jelmagyarázat a 3. ábránál!) volt. Ezért a távolabbi területek idővel kisebb abszolút magasságba kerültek (viszonylag „kimélyültek"), s a rajtuk megrekedt víz időszakos sekély tavakban gyűlt össze. (8. ábra). A Dongér tó is azonos módon keletkezett, a Duna— Tisza közi futóhomok Hátság és a Tisza-vplgy találkozásánál. (7. ábra). A Tisza-völgyi tavak alakja akárcsak a Dongér tóé, szabálytalan. 6 0 9DH -R 20 WXCoC0

3 Tisza 10. ábra. A Duna—Tisza köze és a Tisza-völgy találkozásának elvi vázlata 1 a. folyóvízi ártéri üledék; — 1 b. szikesedett infúziós lösz; (1 a.—l b. Pleisztocén); — 2 a. futóhomok; 2 b. folyóvízi ártéri és tavi üledék; — 2 a.—2 b. Holocén); — 3. a futóhomok haladási iránya A tavak vízföldtana A dél-alföldi szikes tavak közös jellemzője, hogy vizük sekély, legfeljebb néhány deciméter mélységű. Természetes körülmények között mindegyik tó a helyi mélyedés felé áramló talajvízből és acsapadékvízből táplálkozik. A talajvíz áramlását jól bizonyítja a kardoskúti Fehértó környékének tavaszi magasvízálláskor észlelt tengerszintre vonatkoztatott talajvíz térképe. (4. ábra). A 2,5— 3,55 m szintkülönbségű területen belül a talaj víztükör erősen lejt a tó felé. Az ásott talajvízkutakból és mélyített fúrásokból tavasszal, a talajvíz felfakad és a vizük a tóba folyik. Ugyanezt észleltük más tónál is pl. a Dongér tó esetében is. Szélsőségesen száraz évszakokban ősszel a legtöbb tó kiszárad. A legerősebben szikesedett területeket mindig közvetlenül a tó környezetében találjuk, ahol a legtöbb víz párolog el. A szikesedést az adott vízföldtani jellemzők mellett a talajvíz és csapadékvíz sóinak koncentrálódása okozza. Összefoglalás A Dél-Alföldön keletkezés szerint eddig három tótípust ismertünk meg, amelyek mindegyike egy-egy jellegzetes földtani felépítésű tájegység fejlődéstörténetével szoros kapcsolatban alakult ki. a) Duna—Tisza közi deflációs tavak, b) tiszántúli morotvatavak és c) Tisza-völgyi, Tisza-szabályozása előtti ártéren létrejött tavak. A tiszántúli tavak ősi élő vízfolyásai a pleisztocén végéig követhetők visszafelé, a 129