Hidrológiai tájékoztató, 1970 június

A XI. HIDROBIOLÓGUS NAPOK KERETÉBEN MEGRENDEZETT SZIKESVÍZI SZIMPÓZIUM ELŐADÁSAI - Dr. Molnár Béla: A dél-alföldi szikes tavak keletkezése

dék (lösz és futóhomok) vesz részt, néhol 100 m-nél is nagyobb vastagságban, egymást váltogató településben (Molnár B. 1961, Miháltz 1.1965). A legfelső pleisztocén futóhomok a holocén mogyorókor száraz szakaszában tovább mozgott és kialakította a Duna—Tisza köz mai felszínközeli képét. A futóhomok az uralkodó ÉNy-i szél hatására, ÉNy—Dk-i irányú buckasorokba rendeződött. 2. A Dél-Tiszántúl a pleisztocén legnagyobb részében az előző tájegységnél erősebben süllyedt, ezért folyóvíz járta terület volt és rajta több száz m vastagságú folyóvízi üledék rakódott le. A pleisztocén végén a süllyedés mértéke azonban csökkent, így az utolsó eljegesedés lösszé (W

3), uralkodólag nedvestérszíni lösz formájában kifejlődött, és a Dél-Tiszántúl jelentős részét ma is ez borítja (Miháltz I. 1966, Molnár B. 1966, 1968). A plesztocén-végi és holocén eleji csapadékosabb időszakban a dél-tiszántúli folyók a lösz-felszínbe vágták be magukat és alakították ki ki medrüket. A Dél-Tiszántúl folyóvizeinek feltöltési mechanizmusából adódott, hogy a folyók változtatták medrüket, így elhagyott mederszakaszok, morotvák jöttek létre. 3. A Duna—Tisza közi futóhomok- és lösz Hátság, valamint a tiszántúli folyóvizi és pleisztocén-végi infúziós löszből felépült terület között van a Tisza-völgy vagyis a folyó plesztocén végén és holocén elején vésett és feltöltött mélyedése (Miháltz I. 1965, 1966). A Tisza-völgy Csongrádtól D-re a Tisza mindkét oldalán kiszélesedik és 30 km-es szélességet is elér. Felszínét infúziós, anyagos lösz és holocén folyóvízi, ártéri, tavi üledék borítja. A szikes tavak keletkezése A Dél-Alföld mindhárom tájegységén belül találhatók szikes tavak. Mindegyik tájegység szikes ta^a a területrész földtani fejlődéstörténetével és felépítésével szoros kapcsolatban alakult ki. A Duna—Tisza közi Hátság szikes tavai A Duna—Tisza közi Hátság szikes tavai közül földtanilag jól ismert a Kiskunhalas melletti Kunfehértó (Miháltz I.—Mucsi M 1964), a Szarvas tó (Mucsi M. 1968) és a soltvadkerti Petőfi tó (1. ábra). (Mucsi M 1965. 1966. Faragó M. 1966.). A bugaci tavak vizsgálata jelenleg történik (Molnár B. — Szónoky M. 1969). / * \ \ * Kiskunfélegyházik y Csaj tó • Petőfi tó .•.',/ Dongertóy * Szarvas tó \Hunfehértó , O0rosháza ? i Kakasszéki tó ) "Fehértó ^J w 3 QI SZEGED \ ) ) ^ .. f" r \ ./ 0 mto 30 km 1. ábra. Az eddig tanulmányozott dél-alföldi szikes tavak helyszínrajza 2. ábra. A soltvadkerti Petőfi tó helyszínrajza és a mésziszapos üledék elterjedése (Mucsi M. 1965). 1. Fúrások és földtani szelvények helye; — 2. mésziszapos rétegek felszín alatti kiterjedése; — 3. mésziszap felszínalatti elterjedése 125