Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Vendl Aladár: A víz a repedezett, tömött kőzetekben

sok hasadókkal átjárt rész (4) aránylag sok vizet tartalmaz. A kis keresztekkel jelölt rész aplittelér (3), mellette igen sok víz. A függőleges kettős párhuzamos vonalak a fúrásokat jelzik. A balról számított második fúrólyuk nem tárt fel vizet, mert nem ért el víztartó hasadékot. Ha az erősen repedezett kőzet alatt vízzáró kőzet települ, akkor igen sokszor — ti., ha a repedések, hasadékok nagy része leér a vízzáró kőzetig — mindegyik fúrás vizet tárhat fel. Ilyenkor kisebb területen talajvíz-tükörről is említést tesznek. Az ilyen területeken a mélyebb helyeken források is elég gyakoriak (2. ábra). 2. ábra. A talajvíztükör helyzete repedezett, tömött kőzetekben F= forrás. Az alul levő vízszintes vonalak a vizet át nem eresztő kőzetet jelzik. Az ábrán az alul levő hosszú vonalakkal jelölt rész a vízzáró kőzetet, a felette levő a repedezett, hasadozott kőzetet érzékelteti A két mélyedésben levő pont a víz kilépési helyét, a forrásokat jelzi. A legtöbb repedés gyakran csak hajszálvékony és csupán itt-ott vannak szélesebb hasadékok a kőzetben. Ilyenkor csak az utóbbiakban szokott anyi víz lenni, hogy fúrással kutat lehet készíteni. Ha a hasadékok ferdén s nem függőlegesen haladnak lefelé, könnyebb vizet találni fúrással, mint abban az esetben, amikor függőlegesek. Előfordulhat ugyanis, hogy a függőleges irányú fúrólyuk mellett több vizet tartalmazó hasadék van, a fúrás a hasadékkal párhuzamosan nem talál vizet. Az ilyen kőzetekben csak akkor tárhat fel a fúrás érdemleges mennyiségű vizet, ha vizet tartalmazó hasadékot ér el. Néha a mélyebb fúrás nem tár fel vizet s a fúrástól kisebb-nagyobb távolságban létesített kisebb mélységű fúrás vizet tartalmazó hasadékot ér el, s vizet tár fel. Az is megtörténhetik, hogy a víztartó hasadék elérése után a fúrást tovább folytatva olyan hasadékot érünk el, amelyik a felső hasadékban feltárt vizet elnyeli. Az általános tapasztalat szerint gránitból 80 m-nél mélyebben alig találni nagyobb mennyiségű vizet. A talajvíz mozgása a tömött, repedezett, hasadékos kőzetekben elvileg éppen úgy megy végbe, mint a laza törmelékes, üledékes kőzetekben. Gyakorlati szempontból mégis lényeges különbségek lehetségesek a vizet tartalmazó hasadékok mérete, alakja és eloszlása szerint. A laza törmelékes kőzetekben a vizet tartalmazó iiregecskék a szemcsék között szűk, apró hézagú hálózatot képeznek. A tömött kőzetekben a vizet tartalmazó hasadékok lehetnek közel, vagy távol egymástól. Ezek a hasadékok néhol csak hajszálvékonyak, máshol szélesek, vagy erősen nyitottak. A különbségeket még inkább fokozza, hogy a hasadékok összefüggése vízszintes, vagy közel vízszintes járatokkal hiányzik, vagy esetleg csak kevés az ilyen összeköttetés. Ezért a hasadékokban levő víz olyan üregekben gyűlik össze, amelyek nagyjában hasábalakú vagy hengeralakú testeknek tekinthetők. A hasadékok rendszerint nagyjában merőlegesek a rétegződésre (pl. kemény márgák, homokkövek). Ha a rétegek vízszintesek, akkor a hasadékok természetesen nagyjában függőlegesek. Ha a rétegek dőlt helyzetűek, akkor a hasadékok ferde helyzetűek; ha a rétegek függőlegesek, ákor a hasadékok vízszintesek. Abban az esetben érvényesek ezek a hasadékhelyzetek, ha a hasadékok már akkor előállottak, amikor tektonikai elmozdulások még nem hatottak a kőzetekre. Az eredetileg függőleges hasadékok csak a később bekövetkezett gyűrődés, vagy más elmozdulás következtében kerültek dőlt helyzetbe. Ha azonban a hasadékok a gyűrődés közben, vagy utána keletkeztek, akkor főleg függőlegesek. Az eruptív kőzetekben ezek a különbségek nem jelentkezhetnek, mert bennük rétegződés általában nincs. Ezekben a kőzetekben hasadékok képződése különböző tényezőktől függ és elsősorban az elválások helyzete és alakja szabja meg az alakjukat (pados, oszlopos, lemezes stb. elválás). Sok helyen a repedezett kőzetben teljesen hézagnélküli, azaz gyakorlatilag teljesen át nem eresztő közbetelepülések fordulnak elő, néhol több szintben egymás fölött (pl. magmás kőzetekben a tömött kőzet telérrel lehet átjárva (1. ábra), üledékes tömött kőzetekben, így homokkőben agyagos rétegek stb.). Ez az át nem eresztő kőzet lehet a legmélyebb völgybevágás fölött, vagy a repedezett kőzet alja mélyen, a denudációs szint alatt helyezkedik el. Az utóbbi esetben a repedezett kőzet vize a hasadékokban elvileg természetesen lejuthat az át nem eresztő kőzetig még akkor is, ha az impermeábilis kőzet több száz méter mélyen települ. A gyakorlat azonban megállapította, hogy sokszor nem ilyen egyszerűek a helyi viszonyok. Ennek több oka lehet, a) Ritkán fordul elő, hogy a fölül levő kőzettömegek a mélyebben levő kőzetrészekre olyan nagy nyomást gyakorolnak, hogy az amúgy is szűk repedések többé-kevésbé záródnak, úgyhogy a víz mozgására nem marad hely. b) Igen gyakori eset, hogy a kőzet vízvezetőképessége megszűnik hosszabb idő múltával. Ez kétféle módon állhat elő. 1. A hasadék utólag képződött ásványokkal teljesen kitöltődik. A kitöltő ásványok főleg a kalcit, a kvarc, ritkán aragonit, vagy esetleg különböző ércek. 2. A hasadékok mechanikusan töltődnek ki a bennük lassan mozgó víz agyagos, finom homokos zavarodásainak szemcséitől. Ezek a finom szemcsék többnyire a felszínről kerülnek bele a vízbe, esetleg a kőzet hasadékainak falazatából, részleges oldódással fellazulva jutottak bele a vízbe. így a hasadék lassanként vízzáró anyagokkal töltődik tele. Ez a jelenség a legkülönbözőbb kőzetekben, homokkövekben, kristályos palákban stb. előfordulhat. Az ilyen finom szemcsék, agyagrészecskék lerakódása elmarad akkor, amikor a kőzet hasadékaiban levő víz mozog, vagyis a legmélyebben fekvő forráson, vagy más megcsapolási ponton át fektetett vízszintes sík fölött, sőt bizonyos esetekben még ezen sík alatt is az ún. „passzív" övben helyezkedik el. Csak a passzív 11