Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Ujsgáhy Erzsébet-dr. Rádai Ferenc: A szennyvízelhelyezés kérdései, és a Balatonba folyó felszíni vizek tisztasága a somogyi parton

A szennyvízelhelyezés kérdései, és a Balatonba folyó felszíni vizek tisztasága a somogyi parton DR. ÜJSAGHY ERZSÉBET — DR. RÁDAI FERENC Somogy megyei Közegészségügyi-járványügyi Állomás, Kaposvár A Balaton-parti üdülés jellegében az elmúlt 20 év folyamán bekövetkezett gyökeres változás komoly kommunáihigiénés kérdéseket vet fel. A felszabadulás előtti, zömében családias jellegű üdülők mellett ma nagy tömegeket befogadó központi üdülőket találunk. E központi üdülőket többségükben a régi családi üdülők bővítésével alakították ki. Míg azonban az egy család részére szükséges ivóvizet ásott kutakból lehetett biztosítani, s a keletkezett kis mennyiségű szennyvíz szikkasztását a talaj elbírta, addig a szervezett üdültetéssel fellépő igényt ily módon már nem lehetett megoldani. Az ivóvízellátás biztosítására egyre bővülő csőhálózat épült, melyhez képest a keletkezett nagy mennyiségű szennyvíz elhelyezése ma még megoldatlan kérdés. A kezdeti rohamos fejlődés magával vonta a régi berendezések felhasználását, az igénybevétel mértéke azonban hamarosan túlhaladta e szikkasztórendszerek kapacitását. Miután a csatornázottság csaknem teljesen hiányzott, az újonnan épülő üdülők és éttermek szennyvízelhelyezését is csak szikkasztás útján lehetett megoldani és ezért ia talaj — csaknem törvényszerűen — telítődött szennyvízzel, kizárva a további felhasználás lehetőségét. Ideiglenes megoldást hozott a részleges derítéssel tisztított szennyvíznek közvetlen Balatonba vezetése. A sekély, nagy felületű tó öntisztulás révén ugyanis nagy mennyiségű szennyvízzel terhelhető a vízélettani viszonyok megzavarása nélkül. Lessenyei majd Papp

1 vizsgálatai szerint a szenyvízhatás csak a torkolat közvetlen közelében mutatható ki. Mindezek ellenére ma már ez a mód sem fogadható el, mert az üdülőövezet kiterjedése elvonta a szennyvízbefolyáshoz eredetileg biztosított, a fürdőzők elől elzárt, megfelelő kiterjedésű, náddal benőtt partszakaszt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a bevezetett, tisztított szennyvíz minősége sem kifogástalan, mert a képződő mennyiség igen nagyfokú ingadozása a tisztítási hatásfok nagymérvű romlását eredményezi. Intő példa erre az újonnan épült siófoki derítő, mely télen szennyvízhiány miatt működik rosszul, nyáron — egy kánikulai hétvégen — pedig csak a szennyvíz "

3-át képes fogadni, míg a többit minden derítés nélkül kell a kertészeti öntözésre használt Sió-csatornába vezetni. Mint lehetőség, felvetődik a Balatonba folyó felszíni vizek reeipiensként való felhasználása is, melynek feltétele a felszíni vízfolyások kémiai és bakteriológiai tisztaságán kívül a kielégítő vízhozam. E három szempontból vizsgáltuk a somogyi partszakasz számba jövő 17 vízfolyását. A vizsgálatokat különböző hidrológiai és meteorológiai viszonyok figyelembevételével végeztük. A várható Balaton-szennyezés felderítése miatt, a mintavételi helyeket a torkolat közelében jelöltük ki. Az eredmények összegezése után megállapítottuk, hogy vízhozamuk alapján mindösze 4 vízfolyás jöhet számításba, melynek vizsgálati adatait az 1. táblázaton tüntettük fel. A megadott értékek a talált legkisebb, illetve legnagyobb határesetet jelentik. A jelenleg elfogadott minősítés szerint, mely elsősorban a szervesanyag tartalmat és bakteriológiai sajátosságokat veszi figyelembe, ezek szennyezett felszíni vizeknek minősülnek. Ez a tény eleve kizárja e vízfolyások reeipiensként való felhasználását, mert a bevezetett derített szennyvíz további minőségromlást idézne elő. Az elmondottak alapján látható, hogy a Balaton-parton az egyre nagyobb mennyiségben képződő szennyvíz elhelyezése megoldatlan kérdés, mely gátat szab az üdülőövezet további fejlesztésének is. Ezt felismerve kormányzatunk, a 2001/1961. sz. határozatával a Vízügyi Főigazgatóságot bízta meg a Balaton Vízgazdálkodási Kerettervének elkészítésével. E terv az 1960. december 31-i állapotból kiindulva felmérte az 1980-ig terjedő, illetve ezutáni időszakra eső lényeges vízgazdálkodási feladatokat és azok megoldási lehetőségeit. Az idézett keretterv a közelfekvő települések szennyvizeinek regionális kezelését dolgozta iki, s az ebből kialakuló balatoni regionális csatornaműhöz a somogyi oldalon 5 központi szennyvízderítőt kíván létesíteni. E megoldás műszaki és gazdasági nehézségeit nem kívánjuk részletezni, hanem utalunk Holényi- 1962ben e témával foglalkozó igen részletes közleményére. Ezen túlmenően — véleményünk szerint — a kerettervben a szennyvíztisztítás módjára, illetve a tisztított szennyvíz elhelyezésére még utalás sincs. A kérdés megoldása pedig a közeljövő feladatai közé tartozik, melynek — üdülőövezetre való tekintettel — a higiéné követelményeit a legmesszebbmenően ki kell elégítenie. A jelenleg ismeretes mesterséges szennyvíztisztítási módok alkalmas recipiens hiánya miatt nem mindenütt alkalmazhatók, az oxidációs tavakban létrejövő természetes öntisztulási folyamat azonban a kérdések végleges megoldását eredményezné mindazokon a helyeken, ahol a terepadottságok erre lehetőséget nyújtanak. Alkalmazásuk elsősorban a szennyvízelhelyezés kérdését oldaná meg, de a szennyvíz mennyiségének nagyfokú .ngadozásából adódó hibalehetőségeket is kiegyenlítené. A szakirodalom az oxidációs tavak két változatát tartja számon; nevezetesen a szenny víztavak, illetve szennyvíz-halastavak. Míg az előbbiek egyedüli feladata a szennyvíztisztítás, az utóbbiaknál ez halhús termeléssel kapcsolódik össze. A szennyvíztisztító terhelhetősége Imhoff

3 szerint hektáronként 500 lakos88