Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Cziráky József: Megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztálya

Megalakult a Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya Az 1968. április 22-én a Technika Házában tartott alakuló ülésen a Magyar Hidrológiai Társaság 1968. március 8-án rendezett közgyűlésen a Balneotechnikai Szakosztály elnökének megválasztott dr. Cziráky József ismertette a Szakosztály célkitűzését. Magyarország gazdag ásvány- és gyógyvizekben, azért a szakemberek már régóta foglalkoznak azok feltárásával, vizsgálatával, gyógyászati és egyéb célú felhasználásával. A magyar ásvány- és gyógyvizek első összefoglaló ismertetését Georg Werhner írta, mely 1551-ben jelent meg nyomtatásban. A XVIII—XIX. században a természettudományok fellendülése az ásvány- és gyógyforrások tervszerű felkutatását, földrajzi leírását, vizsgálatát és rendszerezését eredményezte. Hazánkban Bombardi (1718), Stoker (1721), Turóczy (1729), Bél (1753), Crantz (1773), Kitaibel (1829), Linzbauer (1837), Török (1848), Wachtel (1859) és mások munkássága vezetett az ásvány- és gyógyvizek jobb megismeréséhez. Zsigmondy Vilmos hévizet feltáró artézi kútjaival új korszak kezdődött a hazai fürdőfejlesztésben. A nagynevű elődök közé tartozik még dr. Molnár János, dr. Szabó József és dr. Chyzer Kornél. Dr. Boleman István 1887-ben megjelent .Fürdőtan"a volt az első magyar nyelvű könyv, mely a gyógy- és üdülőhelyek ismertetésén kívül az „idült betegségek fürdői gyógyítástanát" (balneoterápiát) is tartalmazta. A budapesti orvosegyesület a hazai gyógyfürdő ügy jobb szervezése érdekében állandó balneológiai bizottságot alakított 1882-ben dr. Bókay János egyesületi elnök, majd halála után dr. Korányi Frigyes lett a bizottság elnöke, aki a magyar fürdők és ásványvizek ügyében emlékiratot szerkesztett. 1890. október 23-án dr. Tauffer Vilmos bizottsági elnök vezetésével balneológiai kongresszust tartottak Budapesten, melyen 148 orvos és fürdőképviselő vett részt. A kongresszus célja a hazai ásvány- és gyógyvizek jobb felhasználási módjának megvitatása volt és határozatot hoztak az Országos Balneológiai Egyesület megalakítására. Az Egyesület az 1891. május 3-án tartott ülésen valóban megalakult. Számos ásvány-, gyógyvizekkel foglalkozó szakcikk jelent meg az Egyesület lapjában, az 1894-ben alapított Balneológiai Értesítőben, majd az Országos Balneológiai Egyesület Évkönyveiben. Az Egyesület több mint 50 évi működése alatt olyan neves balneológusok foglaltak helyet a vezetőségben, mint dr. Bókay Árpád, dr. Vámossy Zoltán, dr. Dalmady Zoltán, dr. Frank Miklós és dr. Moll Károly. Az Egyesület tagjai főként orvosok és gazdasági szakemberek voltak, akik az Orvosi Tudományos Szakosztályban és a Gazdasági Szakosztályban munkálkodtak a hazai fürdők fejlesztéséért. Az Egyesület munkájának egyik nagy eredménye a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyforrásokról szóló 1929: XVI. törvény és végrehajtási utasításainak megalkotása volt. Ezen jogi szabályozás érvényes volt lényegében 1966-ig. A geológus és hidrológus szakemberek többnyire a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai voltak, de többen résztvettek az Országos Balneológiai Egyesület munkájában is. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya 1917-ben alakult. A Földtani Közlöny mellékleteként 1918—20 között megjelent Hidrológiai Közleményekben dr. Schafarzik Ferenc a Gellérthegy tövében fakadó „szökevény hévforrások" hasznosításáról írt tanulmányt, mely napjainkban valósul meg. A Hidrológiai Közlöny első kötetében (1921) az első szakcikket is dr. Schararzik Ferenc a budai hévforrások fejlődéstörténetéről írta. Az 1921—44. és 1946. években megjelent (kisalakú) Hidrológiai Közlöny ben 100 balneológiai tárgyú cikk jelent meg. Ezek közül vízföldtani vonatkozású, az ásvány- gyógyvizek eredetével, feltárásával 35 cikk, a kémiai és fiziko-kémiai tulajdonságokkal 33 cikk, a műszaki hidrológiával 16 cikk, gazdasági, történeti és jogi vonatkozású 7 cikk, gyógyászati felhasználással foglalkozik 8 cikk, és hidrobiológiái tárgyú 1 cikk. Balneo-hidrogeológiai cikket, illetve cikkeket írt dr. Schafarzik Ferenc, Szinyei Merse Zsigmond, Dr. Scherf Emil, dr. Schréter Zoltán, dr. Hojnos Rezső, dr. Liffa Aurél, dr. Pálfy Móric, dr. Vendl Aladár, dr. Pávai Vajna Ferenc, Horusitzky Henrik, dr. Löw Márton, dr. Vigh Gyula, dr. Földvári Aladár, dr. Papp Ferenc, dr. Vitális Sándor, dr. Majzon László, dr. Teleki Géza, dr. Szádeczky-Kardoss Elemér és dr. Bányai János. Az ásvány- és gyógyvizek és gyógyiszapok kémiai, fiziko-kémiai vizsgálati eredményéről írt dr. Emszt Kálmán, dr. Weszelszky Gyula, Marschall Ferenc, dr. Finály István, dr. Kocsis EndreHerke lona, dr. Takáts Tibor, dr. Sarló Károly, dr. Bodnár János és dr. Kárpáti Jenő. Műszaki-hidrológiai kérdésekkel foglalkozott dr. Mádai Lajos, Mazalán Pál, Ébner József, dr. Schmidt Eligius Róbert, Tarics Sándor, Varga István György, Valtinyi László, Soltész László, Lenkei Tibor, Komlósy Zsolt és Thoma Frigyes. A fürdők gazdasági helyzetéről, az ásvány- és gyógyvizek felhasználásáról, történeti és jogi kérdésekről írt cikket Bánlaky Géza, dr. Schafarzik Ferenc, Einczinger Ferenc, dr. Száhlender Lajos, Széky Pálma, Szviezsényi Zoltán, dr. Gaál András és h. Nemes László. A vizek gyógyászati hasznosításával foglalkozott dr. Benczúr Gyula. dr. Dalmandy Zoltán, dr. Kunszt János dr. Moll Károly és dr. Bélák Sándor. A hévizek hidrobiológiái viszonyairól pedig dr. Kender József írt tanulmányt a (kisalakú) Hidrológiai Közlönyben. Jelentés készült a Rheurna és Fürdőkutató Intézet Forráskutató Osztályának 1940/41. évi működéséről. A Magyar Hidrológiai Társaság önállósulása után, 1949 tavaszán dr. Papp Ferenc felelős vezetése mellett Gyógyvíz Bizottság alakult. Tagjai voltak: dr. Schulhof ödön, dr. Frank Miklós, dr. Zselyonka László, dr. Kunszt János, dr. Schréter Zoltán, Mazalán Pál, dr. Papp Szilárd, dr. Kiss Tibor, dr. Dobrossy Béla, dr. Sümeghy József, dr. Szalai Tibor, dr. Sarló Károly, később (1951-től) Tanay Jenő, dr. Pávai Vajna Ferenc, dr. Cziráky József, Bidló Gábor és Csonka Lajos. A Bizottság kutató munkát, ismeretterjesztő előadások szervezését, a hazai gyógyfürdők problémáinak megoldására javaslatok kidolgozását és külföldi szakegyesületekkel való kapcsolatok kiépítésének előmozdítását tűzte ki feladatául. Az ásvány- gyógyvizek és gyógyiszapokkal foglalko145