Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Somogyi Sándor: A Fertő tó vízrajzának vitás kérdései

vizei is azt bizonyítják, hogy a felszín felől is kevés a higító hatású utánpótlás. A Duna—Lajta felőli talajvízszivárgás elutasítása, illetőleg e lehetőségnek meghatározott szűk keretek közé szorítása a tó vízháztartásának újabb részletére szolgáltat magyarázatot. Megfigyelték, hogy a tó ki­száradása alkalmával az ÉK-i medenceperemen hosszú ideig megmaradtak, helyenként állandóak voltak egyes kisebb nedves területek. A szárazság természetszerűleg nem akadályozhatta volna meg a folyamatos Duna—Lajta utánpótlást. Annál inkább befolyásolta azonban a plató felől felszínközeiben szivárgó talajvíz mennyiségét. Sőt a száraz időszak tartamával az egyre inkább meg is szűnt. Fenti ada­tok alapján véleményünk szerint a tó vízháztartását lényegesen befolyásoló felszínalatti hozzáfolyással nem lehet számolni (L. Kovács Gy. 1957., Ubell K. 1960.). A tó vizének kémiai összetétele Bár Szesztay K. (1967. 1. táblázat) adatai szerint csak 1700 mg/l a tóvíz ásványianyag tartalma, más adatok annak időnként többszörösét is kimutatták (Szabó E. 1962). Azonban már az előbbi mérsékeltebb mennyiség is többszöröse a Balaton sókoncentráció­jának. A nagyjában egyező földtani kor és lefolyási viszonyok mellett ez a jelenség úgy gondoljuk némi­leg magyarázatra szorul. Egy korábbi tanulmányunkban (Somogyi S. 1964.) megkíséreltük számba venni azokat a tényezőket, amelyek Magyarországon a felszín sótartalmának káros feldúsulására, annak következtében pedig a szi­kesek kiterjedt előfordulására vezetnek. Akkori meg­fontolásaink közben jutottunk arra a meggyőződésre, hogy e jelenségnek az Alföld esetében elsősorban a földtani szerkezet és a zárt kontinentális medence helyzet az oka, mely nem engedi a nagy alkáli tar­talmú anyagok kellő kilúgozását és elszállítását. A Kisalföld és azon belül a Fertő medence esetében kissé más a helyzet. Míg amott a sók forrását első­sorban a nagyszabású vulkáni koszorú mállási termé­keiben, valamint a sóoldatokban gazdag felszíni vizekben véltük megtalálni, itt más tényezőkre kell gondolnunk. Itt a vulkáni képződmények csak a tá­volabbi környezet felépítésében játszanak jelentékte­len szerepet. A tóba folyó vizek sótartalmáról nin­csenek ugyan meggyőző adataink, de ismerve azok vízgyűjtőterületének kőzeteit, jelentősebb sóforrás­ként nem jöhetnek számításba. Marad a harmadik eset, a mélységi és rétegvizek sótartalmának valami­lyen formában való felszínre jutása. Hogy ez lehetséges, azt meggyőzően bizonyítja a Kovács L.-tól is leírt számos törés, amelyeknek folytatása és hatása Tauber A. F. vonatkozó tanul­mányaiból is kitűnik (1959. 1961.). Különösen jól egybevág ezzel a felfogással, hogy a legnagyobb tö­ménységű ásványvizeket (34—37 gr/l) éppen a legmarkánsabb, Barátüdvar (Mönchhof)—Illmitz kö­zötti, illetőleg a tó Ny-i partvonalát kijelölő törések mentén (Mörbisch—Meggyes) tárták fel. Elsősorban nem fosszilis rétegvizek migrációjára kell itt gondol­ni, hanem egyedülálló biokémiai folyamatokra, me­lyek a pannóniai rétegekben tárolt vizekben játszód­nak le. A piritgazdag pannóniai üledékben először nátriumszulfátos víz képződik oxidációval, majd az említett biokémiai úton ennek lebontásával konyha­sós és egyéb típusok jönnek létre (Tauber A. F. 1961.) egy meghatározott — átlag 200- m-ig terjedő — mély­ségig. Tauber A. F. fenti elmélete nemcsak a Fertő víz nagy ásványtartalmát igazolja, hanem az abban ki­mutatható időszakos és területi különbségeket is. De magyarázatot nyerne a Fertőzúg (Tószög) apró tavai­nak és talajának a környezet éghajlati viszonyaival aligha magyarázható szikes jellege is. Az ország szikes területei ugyanis mind olyan területeken fekszenek, ahol a nyári félév csapadéka kevesebb, mint 350 mm (Somogyi S. 1964.). Ezt az értéket a Fertőzug (Tószög) átlagai meghaladják. Kézenfekvő tehát egyéb létre­hozó tényezőt keresni az itteni sófelhalmozódás ma­gyarázatára. IRODALOM 1. ÁDÁM L.—GÖCZÁN L.—MAROSI S—SOMCGYI S—SZI­LÁRD J.: Néhány dunántúli geomorfológiai körzet jellemzése. FÖLDR. ÉRT. 1962. 41—84. 2. BACSÖ N.: A szabad vízfelszín párolgása. IDŐJÁRÁS 1950. 54. évi. 9—10. SZ. 272—277. 3. FINK J.—MAJDAN H.: Zur Gliederung der pleistozánen Terrassen des Wiener Raumes. JAHRBUCH D. GEOL. BUN­DESANST, 1954. 97. B. Wien. 4. FRANZ H—HÖFLER K.—SCHERF E.: Zur Biosoziologie des Salzlachengebietes am Ostufer des Neusiedlersees. VER­HANDL. D. ZOO.-BOT. GES. WIEN 1937. LXXXVI.—LXXXVII. B. 297—364. 5. KAROLYI S.: A Fertő-tó. VÍZÜGYI KÖZL. 1933. 242—256. 6. KÁROLYI Z.: A Hanság és a Fertő-tó rendezési kérdé­seinek fejlődése. VÍZÜGYI KÖZL. 1955. 291—332. 7. KÁRCLYI Z.: A Fertő-tó vízszín-állandósítása, mint a környék gazdasági hasznosításának általános követelménye. VÍZÜGYI KÖZL. 1960. 21—32. 8. KÁROLYI Z.: A Fertő-tó vízháztartási viszonyainak vizs­gálata. BESZÁMOLÓ A VITUKI 1964. ÉVI MUNKÁJÁRÓL. 1966. 170—187. 9. KÁRPÁTI L.: Adatok Sopron környékének geomorfoló­giájához. FÖLDR. ÉRT. 1955. 21—40. 10. KOVÁCS GY.: A Hanság és a Fertőzug talajviszonyai. VÍZÜGYI KÖZL. 1957. 389—400. 11. KOVÁCS L.: A Fertő-tó földtani kialakulása. HIDR. TÁJ. 1962. 122—126. 12. KÜPPER H.: Zur Geschichte der Wiener Pforte. MITT. D. GEORG. GES. WIEN. 1958. p. 161—181. 13. MAYRHOFER J.: A Fertő tava. 1862—1884. Győr, 1884. 14. PÉCSI M.: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Ak. Kiadó, Bp. 1959. 15. RÓNAI A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről. HIDR. KÖZL. 1960. 470—484. 16. SCHUSZTER F.: A Fertő tó vízháztartása. HIDR. KÖZL. 1947. 17. SCHUSZTER F.: A Fertő tó. FÖLDTANI ÉRT. 1947. 22—26. 18. SOMOGYI S.: Hazánk folyóvízhálózatának kialakulása. Kandidátusi disszertáció. Kézirat. MTA kézirattárában. 1960. 19. SOMCGYI S.: Hazánk folyóvízhálózatának fejlődéstörté­neti vázlata. FÖLDR. KÖZL. 1961. 25—50. 20. SOMOGYI S.: A szikes talajok képződésének földrajzi tényezői Magyarországon. FÖLDR. KÖZL. 1964. 219—244. 21. SZABÓ E.: A Fertő tó vizének kémiai tulajdonságai. HIDR. TÁJ. 1962. 146—149. 22. SZÁDECZKY-KARDOSS E.: Géologie der Rumpfungar­landischen kleinen Tiefebene. MITT. D. BERG. U. HÜTTE­NUM. ABT. HOCHSCHULE. SOPRON, 1938. 23. SZÁDECZKY-KARDOSS E.: Sopron és a Kisalföld. FÖLDT. ÉRT. 1947. 15—19. 24. SZESZTAY K.: Tájékoztató a vízfelületek párolgásáról. VÍZÜGYI KÖZL. 1958. 178—204. 25. SZESZTAY K.: Somé problems of Laké Hydrology. Bp. 1967. 26. TAUBER A. F.: Ein dezennium der praktische G'eologie im Burgenland. BURGENLANDISCHE HEIMATBLATTER XXIII. Jg. 1961. 188—194. 27. TAUBER A. F.: Géologische Stratigraphie und Geschichte des Neusiedlerseeraumes. WISSENSCHAFTLICHE ARBEITÉN AUS DEM BURGENLAND. Heft 23. 1959. 28. TAUBER A. F.: Hidrologie und Hidrochemie der Parn­dorfer Platté. BURGENLANDISCHE HEIMATBLATTER. Heft 1. 1959. 29. UBELL K.: A Kisalföld déli, Magyarország területére eső részének talajvízviszonyai. HIDR. KÖZL. 1959. 165—175. 30. WALDMANN L.: Das ausseralpine Grundgebirge öster­reichs. (IN SCHAFFER F. X.: Geologie von Osterreich) WIEN, 1951. 31. VENDEL M.: Sopron. FÖLDT. ÉRT. 1947. 4—15. 32. VENDEL M.: Sopron vízföldtana. HIDR. TÁJ. 1962. 101— 121. 33. WINKLER—HERMADEN: A.: Géologische Kraftespiel und Landformung. WIEN, 1957. 60

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom