Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Vermes László-Szabó Károly: Mit kell tenni hazánkban a szennyvízöntözések gyakorlati megvalósítása érdekében. Hozzászólásokkal
hogy a módszer gazdaságosságát és különösen a gyakorlati megvalósítás szervezési kérdéseit ezúttal egyetlen előadás sem tárgyalta. A tanulmányúton látottak meggyőzően bizonyították, hogy a szennyvízöntözés mind a szennyvízelhelyezés, mind a mezőgazdasági termelés érdekeit egyaránt szolgálja. A fekáliás szennyvizek elhelyezése és hasznosítása terén különösen a mezőgazdasági környezetben lévő, kellő méretű befogadóval nem rendelkező kisebb városoknál van a módszernek létjogosultsága. A nagyvárosok szennyvízkezelésében elsőrendű szerepe a mesterséges biológiai tisztításnak van, de az így tisztított víz további elhelyezésénél is — elsősorban vízvédelmi szempontból — célszerű a mezőgazdasági hasznosítást megvalósítani, ahogy ezt Berlinben is tervezik. A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításában — különösen a fekális szennyvizek egész évi elhelyezésénél — egyre nagyobb szerepet kapnak a legelők és rétek, valamint a fák, erdők, ugyanakkor a szántóföldi növények — kapások, gabonafélék stb. — öntözése háttérbe szorul. A szennyvíz hasznosítás előtti tisztítására — Berlinen kívül — mindenhol mechanikai előtisztítást alkalmaznak, amelynek során 1,5 órás ülepítést valósítanak meg az NDK-ban. A szennyvízöntözési munkaközösséggel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy fokozni kell a kölcsönös információt a közreműködő intézmények között, és az eddigi főkérdéseken belül egyes részletkérdések sürgős megoldására kell összpontosítani az erőket. Ezekre, valamint a nemzetközi együttműködés továbbfejlesztésére vonatkozóan a konferencián részt vevő koordinátorok megfelelő határozatokat hoztak. Végül meg kell állapítani, hogy a koordinátori beszámolók és a főkoordinátor dr. Schwarz professzor előadása egyaránt azt mutatja, hogy a szennyvízöntözés üzemi jellegű és méretű alkalmazása terén a legutóbi konferencia óta — az NDK és a Szovjetunió kivételével — kevés előrehaladás történt annak ellenére, hogy a kutatási eredmények és az eddigi gyakorlati tapasztalatok is nagyobb mérvű és bátrabb gyakorlati megvalósítást indokolnak. 2. 2. A hazai kutatási eredmények ismertetése A hazai szennyvízöntözési kutatás két kísérleti telepen és több intézményben folyik, 1959 óta szervezett formában. A debreceni és a pesterzsébeti kísérleti telepeken kívül számos különböző helyen volt még kísérleti jellegű szennyvízöntözés az elmúlt években. így Sarkadon, Békéscsabán, Nagyhalászon, Péten, Selypen stb. Ezek közül kiemelkedik a Péten (Várpalotán) végrehajtott kísérletsorozat, mint az egyedüli, amely kiértékelhető eredményekkel zárult a felsoroltak közül. A többi öntözés is igen eredményes volt, de az eredmények egzakt módon sajnos nem mutathatók ki, csupán a szakemberek egyöntetűen kedvező megítéléseire hivatkozhatunk. Ezeket az eredményeket korábban szakcikkek és ankétok előadásai nyomán a szakemberek széles körben megismerhették. A két kísérleti telep közül a pesterzsébetin összehasonlító kisparcellás kísérletek folytak, amelyeknek értékelése most van folyamatban. A Debreceni Kísérleti Szennyvízöntöző telepen eddig végzett munkának részletes elemzését és értékelését adta meg az 1968. év március 5-én, Debrecenben tartott ankét, amelyen a közös munkában részt vevő szakterületek kutatói ismertették az elmúlt hét év eredményeit. Ezek közül az eredmények közül most csak a mezőgazdasági jellegűekre szeretnénk röviden kitérni. A kísérleti telepen termesztett növények adatait három táblázatba rendezve mutatom be. Az 1. táblázat legnagyobbrészt többéves átlagtermeléseket tartalmaz q/kh-ban és q ha-ban kifejezve. Az adatok mellett feltüntettem a terméshez felhasznált átlagos szennyvízmennyiséget is, mely alatt nemcsak a tenyészidőben felhasznált öntözővizet kell érteni, hanem ezen kívül a tenyészidőt megelőző félévben ugyanarra a táblára kiadott szennyvízmennyiséget is, tehát összesen egy egész évben kiöntözött vízmennyiséget (mm-ben). Az adatok értékeléséhez tudni kell, hogy a kísérleti telepen szervestrágyázást nem végeztünk, műtrágyakiegészítésként is kizárólag szuperfoszfátot adtunk két alkalommal, amikor a talajvizsgálatok a növények által fölvehető foszfortartalom nagyobb csökkenését mutatták ki, ami abból adódott, hogy a szennyvíz a foszforból tartalmaz a legkevesebbet a növényi tápanyagok közül. Az eredmények jobb öszehasonlítása kedvéért állítottuk össze a másik két táblázatot. A 2. táblázat a szennyvízzel öntözött és az öntözetlen terméseredmények között kíván összehasonlítást tenni, öntözetlen kontrollparcellánk nem lévén a debreceni kísérleti telepen, a szomszédos, közepes méretű és közepes színvonalon gazdálkodó, azonos talajviszonyokkal rendelkező termelőszövetkezet száraz terméseredményeit vettük alapul az összehasonlításhoz. Az adatok a szennyvízöntözés jelentős termésfokozó hatását igazolják még a cukorrépa esetében is, ahol majdnem azonos eredményt láthatunk ugyan, de tudjuk, hogy ez az a növény, amely száraz gazdálkodás közepette is mindig a legtöbb szerves trágyát, a legjobb művelést is kapja, mi viszont a cukorrépát is csak szennyvízzel öntöztük. A felületi és az esőztető módszerrel öntözött növények termésátlagainak összehasonlítását szemlélteti 3. táblázat, amelyről leolvasható, hogy általában a nagyobb vízadagok eredményezik a nagyobb termést, és miután a nagyobb vízadagokat általában a felületi módszerekkel adjuk ki, így a barázdásan és sávos csörgedeztető módszerrel öntözött növények terméseredményei általában felülmúlják az esőztető módszerrel öntözöttekét, bár a különbségek nem nagyok. Ezek az eredmények egyértelműen igazolják, hogy az ipari szennyvizeket is tartalmazó, nagy sótartalmú városi szennyvíz károkozás nélkül felhasználható öntözésre. és a vele öntözött növények zöménél — a környékbeli száraztermesztésű termésátlagokhoz képest — jelentős terméstöbbletet eredményez minden trágyázás nélkül, csupán a minimális foszforkiegészítéssel. Az eddig öntözött szántóföldi növények közül az évelő pillangósok, a silókukorica, valamint a cukorrépa hálálja meg legjobban a szennyvízöntözést. Az is beigazolódott, hogy ipari és takarmánynövények öntözésekor egész éves viszonylatban átlagosan 300—600 mm-es vízborítás alkalmazható középkötött vál.yogtalajokon. Ez a szennyvízmennyiség at egész év folyamán egyenletesen felhasználva nem okoz túlöntözési károkat, ugyanakkor kellő víz- és tápanyagellátást biztosít a növények számára. 37