Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Varga Ferenc-Deli János-dr. Csonti Ferenc: Ásott kutak növényvédőszer szennyeződéséről

és szakszerűtlen kezelése a talajadottságokkal összefüggve miként vezetett ásott kutak Dikonirttal való szennyeződéshez. A gyékény esi Március 15 TSz 1145 kh-on végzett vegyszeres gyomirtást. 630 kh-ra felhasználtak 688 kg Dikonirtot. A Növényvédő Állomás szakmai szakértője a szer mennyiségét 1 kh-ra vonatkoztatva megfelelőnek találta. A permetezést Rapidtox II. típusú géppel végezték. A gépek mosására a falu közepén elhelyezkedő régi kavicsbányában felgyűlt talajvizet használták a helyszínen. Ezáltal a gépből nagyobb töménységben került Dikonirt a talajba. Helyszíni vizsgálattal nem volt megállapítható az, hogy csak ez a mennyiség okozta-e a kutak szennyeződését, vagy gondatlanságból megsemmisítés miatt valószínűleg itt elhelyezett maradék Dikonirt. Bár ez utóbbi feltevésünket nem tudtuk megfelelően igazolni, mégis alátámasztja elképzelésünket az a kilevelezés után elpusztult két fa és egy bokor, melynek gyökérzete felett a talajt nagy mennyiségű méreg szennyezte. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a legközelebb mintegy 50 m és a legtávolabbi, kb. 200 m kút vize a talaj szűrőhatása ellenére szennyeződött? Erre magyarázatot ad a talajszerkezet és a speciális helyi adottságok. Az 1. ábrán látható, hogy a Dráva félgyűrűszerűen veszi körül az említett területet, és északi irányban van a jelenlegi 100 kh területű kavicsbánva talajvizes tava. A kavicsos talajban a talajvíz áramlása északi-déli irányú és a talajviszonyoknak megfelelően gyors. A talajvíz áramlási irányát igazolja a kutak szennyeződésének sorrendje is, mely a szeny1. ábra. Helyszínrajz nyező góctól sugárirányban halad a Dráva, mint fő vízgyűjtő felé. Joggal vetődik fel a kérdés a lakosság részéről, mit várhatnak ezután? A szennyeződés tovaterjedésének iránya az említettekből meghatározott. A szennyezési góctól északra fekvő kutak vize nincs veszélyeztetve. További kérdés, hogy felhasználható-e a kutak vize, és mikorra várható a vízminőség javulása? A szennyezés 1967. tavaszán történt és egy év után a szivattyúzások és klórozások ellenére még mindig kimutatható Dikonirt a vett vízmintában. Érdekességképpen említjük meg, ha a mintát nagyobb esőzés vagy hóolvadás után vettük, a laboratóriumi meghatározás erősebb szennyezettséget mutatott. Ezt azzal magyarázzuk, hogy az emelkedett talajvízszín és bővebb vízmennyiség újabb talajrétegek átmosását tette lehetővé. Laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy a szenynyezett övezet kútjainak szennyezettségi foka nem csökken szabályszerűen a szennyező góctól való távolsággal. Magyarázatként talán a kavicsos talajszerkezet lazább, illetve tömöttebb volta szolgál. Ugyanazon kút vizsgálati eredményei a vett vízminták alapján arra engednek következtetni, hogy a Dikonirt koncentráció ha lassan is, de csökken. Az érintett Petőfi utcai ásott kutakból 1967. november 17-én vettünk vízmintát először, tájékozódási jelleggel. Laboratóriumi eredmény 8 ásott kút esetén 1000—2500 ppm/1 Dikonirt szennyezettséget mutatott. Következő mintavétel november 22-én történt, amikor laboratóriumi vizsgálattal 60—170 ppm/1 szennyezettség volt megállapítható. Január 24-én ismét megmintáztuk az említett kutakat, amikor már jelentős szennyezettség csökkenést (0—80 ppm/1) állapítottunk meg. Sajnálatos tényező, hogy a szennyezettséget novemberig csak érzékszervi vizsgálattal támaszthattuk alá és laboratóriumi vizsgálatot csak az utóbbi 3 hónapban végeztünk Marquardt és Luce (1) eredeti, valamint Csányi (2) által ajánlott módosítás szerint. Nehéz meghatározni azt a koncentrációt, amely ártalom és következmény nélkül szennyezheti az ivóvizet.) Ilyen vonatkozásban irodalmi adatok sem állnak rendelkezésünkre. Más adatok hiányában a felhasználhatóság megítélésénél a víz élvezhetőségét (íz, szag) választhatjuk alapul. Feltételezhető, hogy a még élvezhetőség határán álló ivóvíz nem fejt ki mérgező hatást. Ez a meghatározás igen szubjektív, de ha arra gondolunk, hogy a Dikonirt mikrogrammnyi mennyiségei is már érzékszervileg észlelhetők, nagy hibát nem követünk el. Az óvatosság azonban mindenképpen ajánlatos (esetleg genetikus károsodás, csecsemővédelem, kumuláció lehetősége) és ahol erre lehetőség kínálkozik, ott tiszta, ivóvíz minőségű vizet kell felhasználni. A szennyezett kutak vízminőségének javulását is sok tényező befolyásolja. Elsők között említjük meg a talajszerkezetet, szennyezett talajvastagságot és a szenynyező Dikonirt mennyiséget. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a Dikonirt teljes eliminációjához huzamos idő szükséges. E példa alapján szeretnénk felhívni a Dikonirtot felhasználó TSz-ek és Állami Gazdaságok figyelmét, hogy e szer alkalmazásakor legyenek tekintettel a talaj szerkezetére, a talajvíz helyzetére, a lakott terület és kutak távolságára és a talajvíz áramlási irányára. 35