Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Kocsis Árpád: A hazai fürdők üzemeltetési kérdései - Simon Ferenc hozzászólásával

függvényében intéződnek, nem kíván-e hasonló rendezést. Véleményem szerint igen. Kapcsolódó és üzemelési probléma a fürdők házirendjének a kérdése. Nemcsak azért, mert, főleg vidéken, a fürdők zömében nincs vagy a kívánalmakat nem kielégítő a házirend, de úgy gondolom, hogy az egész házirendkérdés korszerűsítésre szorul. Az üzemeltetési kérdéseket kevésbé ismerők előtt ez talán kisebb jelentőségű dolognak tűnik. Ha figyelembe vesszük azonban, hogy a házirend a fürdő működésének, működtetésének meghatározója, szabályozója, mert egyrészt meghatározza azt, hogy az üzemeltető mit köteles nyújtani, másrészt pedig meghatározza az igénybevétel módját, feltételeit, szabályait, akkor érthetővé válik, hogy miért fontos, hogy reális, helytálló előírásokat, megállapításokat tartalmazzon. Az 1950-es éveket megelőzően minden fürdőnek külön házirendje volt. 1952-ben a Helyiipari Minisztérium Kommunális Igazgatósága egységes házirendet adott ki a közfürdők részére, külön a gőz-, kád-, zuhany-, hévízfürdők és fedett uszodákra, és külön a strandfürdők, hullámfürdők és nyitott uszodákra. 1956. október 23-án megjelent egy újabb egységesítést célzó tanácsrendelet-minta, annak alkalmazását azonban az akkori események elsöpörték. Véleményem szerint indokoltnak látszik a gyógyfürdőknél fürdőnként külön-külön történő kialakítása a házirendnek, hiszen gondoljunk csak pl. a balfi, a hévízi, a balatonfüredi vagy a Rudas gyógyfürdők különbözőségeire. A további közfürdők egységesíthető és korszerűsített házirendjeinek kialakítására pedig az említett rendezés alkalmával kerülhetne sor. Közvetlen üzemelési probléma egyes fürdők zsúfoltsága, de egyesek kihasználatlansága is. Említést kíván az árkérdés. Különösen az új gazdasági rendszer alkalmazása nyomán igen különböző vélemények alakultak ki a fürdőárakkal kapcsolatban. Ügy gondolom, hogy egy egységes irányelv alkalmazása e téren sem lenne felesleges. Jelentős üzemelési probléma a fürdők megfelelően képzett szakszemélyzettel való ellátása és utánpótlásuk biztosítása. A fürdőkezelő dolgozók régi szakmásítási kérelme vár megoldásra, ami nagymértékben könnyítené e téren a nehézségeket. Egy-két jellemző adat az üzemelés gazdasági kérdéseivel kapcsolatban: 1967-ben az 1 fő fürdőzőre eső költség Budapesten 8.46 Ft, az 1 fő fürdőzőre eső bevétel 5,70 Pt. Az 1 fő fürdőzőre eső költség Nógrád megyében 10,13 Ft. az 1 fő fürdőzőre eső bevétel pedig 3,11 Ft volt. Ügy gondolom, hogy ezek a számok kellően érzékeltetik a feladatot, hogy a szakmai követelmények maradéktalan érvényesítése mellett a lehető legnagyobb súlyt kell helyezni a gazdasági hatékonyság javítására is. Elnézést kérek, hogyha nem egészen ide, a Technika Házába való kérdést említek, de ha üzemelési problémákról van szó, nem maradhat ki belőlük a munkafegyelem kérdése. Ez az egyébként széles, a népgazdaságban is központi helyet elfoglaló probléma a fürdők üzemeltetésénél, idézőjelben, „speciális tartalommal telítődik", mert pl. a legtökéletesebb hidrológiai, műszaki megoldások eredménye elsikkad, ha az alapvető tevékenység, a fürdőszolgáltatás nem a szakmai követelményeknek megfelelően, nem készségesen, udvariasan történik. Minden kendőzés nélkül kell szembenézni azzal a ténnyel, hogy ezen a téren még további következetes oktató, nevelő- és ha kell, fegyelmező munka szükséges. Szorosan és közvetlenül kapcsolódik a fürdők, az épületek, a helyiségek, a berendezések, a felszerelések, tehát a szolgáltató helyek, a szolgáltatások kulturáltságának kérdése. Fürdőink többségében e kulturáltság tekintetében sajnálatos lemaradás, helyesebben elmaradás tapasztalható. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni, még ha olyan indokaink is vannak, hogy a látogatottság, a terhelés többszöröse a réginek. Elismerésre méltó a zsúfolt forgalmakat lebonyolító fürdők teljesítménye, azonban kulturáltságuk megteremtése és fokozása legfontosabb feladataik közé kell, hogy tartozzon. A felsorolt problémák mindegyike részletezve különkülön is képezhetné egy-egy előadás anyagát. Továbbá a felsoroltakon kívül még számos kisebb-nagyobb jelentőségű üzemelési gonddal, problémákkal küzdenek az üzemeltetők, ezek mindegyikének felsorolására azonban nem kerülhet sor. Bízva abban, hogy a kiragadott kérdések az illetékesek összefogásával, egyetértésével mielőbb megoldódnak, és az üzemeltetők pedig mind eredményesebben birkóznak meg üzemeltetési problémáikkal, és fürdőfejlesztéssel, korszerűsítéssel, az idegenforgalom kedvező alakulásával, alakításával végeredményben fürdőügyünk egyre jobban megközelíti a mind többet emlegetett és mindannyiunk által kívánt szintet. SIMON FERENC hozzászólása Hazai közfürdőinknek számtalan üzemelési kérdése van. Dr. Kocsis Árpád igen körültekintően foglalta össze a kapcsolatos kérdéseket. Engedjék meg azonban, hogy kiegészítésképpen az üzemelést döntően befolyásoló két tényezőről, nevezetesen a víz- és hőgazdálkodásról, illetve -ellátásról én is szóljak néhány szót. Közfürdőink üzemében a víz- és hőgazdálkodás tulajdonképpen elválaszthatatlan egymástól. Még idényjellegű közfürdőinkben — strandfürdőinkben — is kívánatos a 22—26 C°-os víz biztosítása. Abban az esetben, ha ilyen hőmérsékletű víz hiányzik üzemelési problémák jelentkeznek. Különböző típusú fürdőinkben a hideg víz az alábbi három okból mégis szükséges: 1. hideg víz közvetlen felhasználásra (ivó, öntöző stb.), 2. hideg víz a melegvíztermelés céljára, 3. hideg víz a meleg víz keveréséhez. Idényjellegű strandfürdőinkben a megkívánt fürdővíz-hőmérséklet minimum 22—26 C". Állandó jellegű fürdőinkben (tisztasági, gyógyfürdő) minimum 40—42 C°. Fürdőinkben az első fő üzemelési probléma akkor jelentkezik, ha a megkívánt minimális hőmérsékletű fürdővíz nem áll rendelkezésre. Kellő mennyiségű, de fürdés céljára nem megfelelő hőmérsékletű hidegvízkészlet esetében közfürdőink vizét az alábbi módokon lehet mégis biztosítani: 1. meg kell várni, amíg a hideg víz a medencében vagy tárolóban lassan felmelegszik, 24