Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Kocsis Árpád: A hazai fürdők üzemeltetési kérdései

sen víz nélkül létesítették, azonban a víztermelési kapacitás nem olyan mértékű, hogy ilyen nagyszabású vízfogyasztó berendezések üzemeltetését az érvényben levő rendelkezéseknek megfelelően el lehessen látni. A többi fogyasztótárgyak hibás tervezése, pl. 50 l/p fogyasztású zuhanyok szintén nagy gondot jelentenek az üzemeltetőnek. Az előzőekben szólottunk a tervezők hibáiról. Most ezt egy kicsit részletesen elemeznünk kell. Az érvényben levő tervezési jogosultságot szabályozó előírások és rendelkezések nem határolják körül egyértelműen, hogy fürdő-tervezést kik, illetve milyen felkészültségű és gyakorlatú tervező intézmények vállalhatnak. Az országban évente — megfelelő állami támogatás hiányában — igen kevés fürdő létesült. A szükségleteket mindenesetre meg sem közelíti. Ilyen kevés létesítmény tervezése nem igényel olyan szabású tervezői kapacitást, hogy azt ne lehetne központosán végezni. Hibás és sok kárt okozó eljárás, hogy a fürdőket beruházó, illetve a fürdő építkezést finanszírozó tanácsok megfelelő tájékozottság hiányában olyan tervezőkhöz fordulnak, akiknek megfelelő gyakorlatuk már csak a ritka megbízások miatt sincs a fürdők tervezése területén. A legtöbb tervező szemében a fürdő témája nem foglal el megfelelő helyet. Általában alábecsülik a fürdőtervezés problémáit és egyáltalán maguknak a fürdőknek egészségügyi, szociális és kultúrális jelentőségét. Ezekből a tényezőkből fakad, hogy rendkívül nagy hibák történnek a különböző fürdők tervezése során. Megfelelő rendelkezés nincs, amely szabályozná, hogy hozzáértő hatósági szakértők lennének kötelesek felülvizsgálni legalább is a nagyobb fürdőügyi létesítmények terveit. Ez a kérdés még szabályozásra vár. Vidéki útjainkon néha megdöbbenve látjuk, hogy milyen elemi hibákat követnek el tervezők és kivitelezők egyaránt még országos hírű gyógyfürdőknél is. Ez annál fájdalmasabb, mert olyan országban élünk, ahol a természeti adottságok a lehető legkedvezőbbek, ahhoz, hogy kellő számban létesüljenek és viszonylag olcsón legyenek üzemeltethetők a legkülönbözőbb célú fürdők. Az a páratlan gazdag hévízkincs, amellyel a magyar .medence rendelkezik, akár gyógyászati, akár tisztasági, akár strandfürdők vagy sportuszodák üzemeltetése szempontjából a legkülönbözőbb minőségű és hőmérsékletű vízféleségeket kínálja. Ezzel nem élni, illetve nem megfelelően élni súlyos hiba. Az a kevés tervezési kapacitás, ami ebben a témában az országban szükséges, egy vagy két nagyobb tervező intézménynél egységes elvek szerint megfelelően gyakorlott szakemberek bevonásával megoldható lenne. Ami a szabályozás kérdését illeti az építésügyi, egészségügyi és vízügyi szakhatóságoknak kell összefogniok a tervezési irányelvek kidolgoztatására és végrehajtásának biztosítására. Előfordul azonban, hogy a tervező helyesen képzelte el az egyes fürdő-üzemrészek elhelyezését és egymáshoz kapcsolódóását. így a fürdő üzemének funkciójában nem volna különösebb eszmei hiba. A gyakorlat azonban sajnos másként néz ki. A papír, mint az élet más területein is, itt is rendkívül türelmes. A tervező kiírja a legoptimálisabb építési anyagok és berendezési tárgyak beszerzését, illetve beépítését. A kivitelező azonban ilyen anyagokat, illetve berendezéseket sok esetben nem tud beszerezni, vagy annak rendkívül nagy ára akadályozza a beszerzést, ezért a különben jó tervek esetén lehetetlenné válik a megfelelő üzemeltetés. A fedett fürdők egyik legnagyobb üzemeltetési gondja az ún. páramentesítés. A rendszerint nagy hőmérsékletű víz felületéről igen sok pára kerül a levegőbe, amely a légkört néha elviselhetetlenül fojtóvá teszi, másrészt a különböző felületekre lecsapódva azokat erősen rongálja. Szellőztetési módszerekkel nehéz ezen a kérdésen segíteni, mert az nagy kalóriaveszteséggel jár. Azonkívül huzatveszélyt foglal magában, ami károsan hathat a fürdőzők egészségére. A legtöbb esetben a védekezés m.ódja passzív. Olyan burkolóanyagokat és főleg tetőszerkezetet, alakítanak ki, amelyet a rácsapódó pára nem tud könnyen megrongálni. Ez azonban tüneti kezelés, mert a levegő fojtottsága továbbra is megmarad és a felületekről folyton alászivárgó lecsapódott pára pszichológiai szempontból nem 'a legkellemesebb hatást váltja ki. Ezután áttekintjük a különböző fürdőtípusokat és úgy említjük meg az üzemeltetés fontosabb nehézségeit, kiemelvén a vízgazdálkodással kapcsolatosakat. Gyógyfürdők Gyógyfürdőknél a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni a megfelelő minőségű gyógyvíz biztosítása érdekében. A gyógyvíz minőségének megóvása már a forrásban, illetve a kútban elkezdődik. Megfelelően nem foglalt forrás vagy rosszul kiképzett kút esetében a rendszerint nagyobb mélységből felszínre jövő gyógyvíz már a mélyben szennyeződhet, illetve kiválások megkezdődése útján veszíthet gyógyerejéből. A kútfej, illetve forrásfoglalás elhagyása után a gyógyvizet csakis gondosan tömített, teljesen zárt vezetékrendszereken lehet a fogyasztó berendezésekhez eljuttatni, hogy az esetleges oldott gáztartalom legnagyobb része megmaradjon, illetve az értékes só nagyrésze ki ne csapódjék. Ha a természetes melegvizet több célra hasznosítjuk, nevezetesen annak hőtartalmát előzetesen ki akarjuk vonni, ez a zárt rendszerben való vezetés még nagyobb óvatosságot és körültekintést igényel. A fűtési rendszereken való átáramoltatás közben ugyanis meg nem felelő hálózat esetén a vegyi jelleg megváltozhat. A beérkezett vizet úgy kell a medencébe bocsátani, hogy lehetőleg alsó bevezetés legyen a megoldás, mert ha pl. túlságosan magasról ejtjük bele a friss vizet a medencébe, úgy az olyan szerű eljárás, mintha levegőztetéssel szándékosan csökkenteni kívánnánk az oldott gázitartalmat. Gáztartalmú gyógyvizeket tehát vízesésszerűen nem ajánlatos medencébe betáplálni. A lerakódásra hajlamos hévizek üzemeltetésénél ügyelni kell arra, hogy a (szállított hévíz nehogy hirtelen lehűljön, mert ezáltal könnyebbé válik a medencék oldalfalain és a fenékrészen történő lerakódás. A megfelelő víz biztosításán és folyamatos kiszolgálásán kívül a gyógyfürdőknél még számos probléma lép fel. Ilyen pl. az egymást követő fürdőztetési mozzanatok funkcióit lebonyolító helyiségek helyes arányainak és egymásutánjának kialakítása. Számos országos hírű gyógyfürdőnk helyiségei úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a fürdővendégek áramlása csak bonyolult folyo22