Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Elek Zoltán: Az új gazdasági mechanizmus tapasztalatai a vízgazdálkodás területén

foglalta össze. Mind a két ábra vázlatosan feltünteti a talajvíz aktív, passzív s nyugvó, azaz semleges zónáját. A teljesen nyugalomban levő víz felső határa rendszerint néhány méterrel mélyebben húzódik, mint a forráson át fektetett vízszintes sík. A passzív övben levő víz mozgását az aktív övben levő víz mozgása okozza. A passzív öv vizének mozgása lefelé csökken. Az alatta következő részben, a semleges övben nincs észrevehető vízmozgás. D'Andrimont megkísérelte a semleges öv határának megállapítását. Fúrásokkal megállapítható a talajvíz tükre (S) a különböző mélységű fúrásokban. A vastag függőleges egyenesek a fúrásokat, illetőleg a kutakat érzékeltetik a 4. ábrán (1, 2, 3, 4, 5). Ha ezeket a kutakat mélyítjük, a vízszintes egyenessel jelölt vízszintes síkig (h'), akkor bennük a víztükör a felülről számított második görbéig (S') emelkedik, ha a kutak falazata vízzáró (pl. fémcső stb.). Ha mélyebbre fúrunk egészen a második vízszintes egyenesig, akkor a fúrólyukakban megállapítható víztükröt érzékeltető görbe még laposab (felülről a harmadik görbe [S"]). Ha a fúrólyukak egészen a felülről számított harmadik vízszintes mélységig hatolnak le, akkor a görbe vízszintes lesz (felülről a negyedik görbe [S

x]). Ez a mélység a passzív és a semleges zóna határa. A görbék annál laposabbak, minél jobban megközelíti a fúrás mélysége az aktív és passzív öv határát. A semleges övben is lehet vízmozgás, amely más irányú, mint az aktív és a passzív övben levő vízé. Pl. lehetséges, hogy ha a fúrólyukak a semleges zónába hatolnak, akkor a lyukakban levő vízoszlopok tükrét összekötő görbe jobbra hajlik lefelé (S ). Vagyis a semleges zóna vize jobb felé mozog egy mélyebben levő forrás, vagy mesterséges megcsapolás helye felé. Ennek a görbének a helyzetét az alsó, jobb felé lekanvarodó görbe érzékelteti. Ezeket a vízmozgásokat többen észlelték. Nemcsak a törmelékes kőzetekben, hanem a tömött, erősen hasadozott kőzetekben is. így pl. ellentétes irányú vízmozgást tapasztaltak a Simplon-alagút készítésekor. Sőt ugyanabban a hasadékban felemelkedő és leszálló vízmozgást állapítottak meg. A víz hőmérséklete a kétféle vízben erősen eltérő volt. A hasadékos kőzetekben levő vízrendszer sok, több helyen nagyjában azonos irányú hasadékok kitöltése. Ezek a járatok több helyen összefüggnek egymással, több helyen azonban függetlenek egymástól. Ez a függetlenség megmutatkozik: az ugyanazon kőzet hasadékaiban a víz fizikai és kémiai szempontból lényegesen eltérhet egymástól s a hasadékokban levő vízszintek különbözők. A hasadékban levő vízoszlop magassága természetesen a víz hozzáfolyásától és lefolyásától — pl. forrásokban — függ. A hasadékrendszer szélső — a völgy felé eső — hasadékrészeiben többnyire több víz van, mint máshol, mert a főhasadékrendszer vizének egy része a völgy felé tart. Ezért a forrásokban az ugyanazon hasadékrendszerből fakadó víz mennyisége a széleken a völgy felé többnyire nagyobb, mint máshol. Ott, ahol szerkezeti mozgások következtében a keletkezett hasadékok többé-kevésbé záródnak, a víz nyerése rendkívül bizonytalan, sőt sok helyen kilátástalan. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az ilyen tömött, de repedezett és hasadékos kőzetekben a talajvíz szintjének kialakulása más lehet, mint a laza törmelékes kőzetekben. Itt, a hasadékokban, sok tényezőtől függ a víz tükrének magassága. Minél egyenletesebb a hasadékok eloszlása, minél közelebb vannak egymáshoz a hasadékok és minél tágasabbak, annál egyszerűbben alakul ki a talajvíz elhelyezkedése esetleg még kisebb területen is. Víz nyerésére sokszor sikeresek a robbantások. Az új gazdasági mechanizmus tapasztalatai a vízgazdálkodás területén ELEK ZOLTÁN Magyar Beruházási Bank A Magyar Hidrológiai Társaság 1968 augusztusában kerekasztal-konferencia keretében tárgyalta meg az új gazdasági mechanizmus működésének első tapasztalatait a vízgazdálkodási ágazatban. Az értékelés elsősorban a népgazdasági, illetve ágazati tervezés, az új árrendszer, a kutatás, a műszaki fejlesztés és műszaki tervezés, valamint a vállalati gazdálkodás körére terjedt ki. A meghívottak valamennyi érintett szakterületet képviselték, így a megbeszélés alkalmas volt arra, hogy a vízgazdálkodás egészéről áttekintő képet lehessen nyerni. A megbeszélés eredményeként a tapasztalatok az alábbiakban foglalhatók össze. A vízgazdálkodás a mechanizmus reform során vált önálló népgazdasági ágazattá. Az ágazati problémák is fenti okok miatt nagyrészt újkeletűek. A rohamosan növekvő vízigények a vízkészletgazdálkodásban egyre fontosabbá teszik a központi irányítást, mert a szűkös vízkészletek leggazdaságosabb felhasználása csak ilyen módon lehetséges. A víztermelés és elosztás egyre inkább infrastruktúrális jellegűvé válik. Amíg azonban a vízkészletekkel való gazdálkodás egyre erőteljesebb és színvonalasabb központi irányítást igényel, addig a vízrendezés és közművesítés beruházásainak pénzügyi forrása növekvő mértékben a tanácsi és egyéb helyi szervek fejlesztési alapja lett. A gazdálkodás új rendszere az önállóságot jelentősen növeli a pénzügyi források felhasználása tekintetében is. Ez gyakorlatilag pl. a megyei tanácsok rendelkezésére álló fejlesztési alapoknak járási, városi, illetve községi tanácsok közötti felosztását jelenti. Amíg tehát a vízkészletgazdálkodás terén fokozott központosítás indokolt, a vízgazdálkodási célok megvalósítására szolgáló pénzügyi források felaprózódtak. Az e téren tapasztalható ellentétes tendenciák nehezítik jelen időszakban a vízgazdálkodási célú beruházások zavartalan 13