Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Dr. Vendl Aladár: A víz a repedezett, tömött kőzetekben
Wien, 1835. 8° VI. kt. 12. 1. (Eszerint 1718. január 16-án született és 1803. november 29-én halt meg.) 9. STOEGER (J. N.): Scriptores Provlncias austriacae Sec. Jesu. — Wien, 1856. 4° 389. 1. (Eszerint 1719. január 6-án született és 1803. nmem\)€>T hxuyvyt cl) 10. BACKER—CARA VON (szerk): Bibliotheque de la Compagnie de Jesus, 1890-1909. Vol. VIII. p. 956. Brurelles-Paris (Eszerint 1719. január 8-án született.) 11. WVR7.BACH C. von-: Biographisches Lexikon, Wien, 1850. 12. ltatio atque institutio studiorum Societatis Jesu, Roma, 1599. 13. BENDEFY L.: A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumlól napjainkig. - Hidr. Közi. 48. 1968. 257-263. 14. Orsz. Levéltár, E 56. Hydraulica rsz. 1148. 15. Orsz. Levéltár, Kanc. lt. Acta gen. 1776. No 4455, 5351 és 1777. No 6029. 16. BENDEFY L.-V. NAOY /.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Műszaki KOnyvkiadó, Budapest, 1969. A víz a repedezett, tömött kőzetekben DR. VENDL ALADÁR Az utolsó évtizedekben mindenütt igen részletesen tanulmányozzák a víz eloszlását a tömött, de üreges és járatos karsztos mészkövekben és dolomitokban. A karsztvíz fontossága a települések vízellátásában közismert. Ma még aránylag kevés figyelmet fordítanak — egyes kivételektől eltekintve — a tömött, de repedéses, hasadékos kőzetek viszonylag csekélyebb víztartalmára. A közeli jövőben azonban sok helyen erre a vízre is sor kerül. Ez az áttekintés nem foglalkozik a tömött mészkövek, dolomitok karsztvizével, hanem a többi tömött kőzetben levő vízzel. A magmás kőzetekben, a kristályos palákban, a homokkövekben, a kvarcitokban, az erősen kovasavas márgás kőzetekben, a paleozóos és még idősebb tömött kőzetekben a víz általában a kőzetek repedéseiben, hasadékaiban helyezkedik el. A kristályos palák vizét már régóta felhasználják. Ismeretes, hogy az elválások következtében a kőzetek legnagyobb része nem óriási, teljesen összefüggő tömegekben alakult ki, hanem számtalan repedéssel részekre tagolódva. A részek nagysága nagyon eltérő. Néhol ez a feldarabolódás igen nagy mértékű, sőt néha a kőzet apró darabokra tagolódott szét. Máshol a kőzetekben az elválások egymástól olyan messze alakulnak ki, hogy esetleg ezer köbméteres tömbök állnak elő az elválások következtében. Daubrée a hasadékokat gyűjtő néven litoklázisoknak nevezte (lithos = kőzet, klázis =eltörni). Ezek különbözők: repedések (Daubrée szerint leptoklázisok), hasadékok (Daubrée szerint diaklázisok) és vetődési repedések (Daubrée szerint paraklázisok). A repedések vastagsága és kiterjedése kicsi. Ezek kétfélék: 1. elválások (szinklázisok) és 2. hajszálrepedések (piezoklázisok). Ismeretes, hogy az elválások bizonyos rendszerben jelentkeznek. A hajszálrepedések szabálytalan helyzetűek, a kőzetet minden irányban átjárják és többnyire sűrűn egymás mellett fordulnak elő. Általában hegységszerkezeti mozgásokkal függnek össze. A hasadékok nagy kiterjedésűek, néhol több km hosszúak. Vastagságuk általában jelentős, néhol 25—30 cm-t is elér. Legtöbbször párhuzamos hasadékrendszerek alakjában alakultak ki. Ugyanabban a kőzetben gyakran egymást eltérő szögben metsző hasadékokból álló rendszer képződött. A hasadékok is szerkezeti (vetődéses) eredetűek. A vetődések általában nagy méretűek; a képződött rögök elmozdultak, főleg függőleges irányban. A rögök szélén sok helyen — ha a kőzet rideg — többé-kevésbé összetöredezettek. A vetődési sík mentén a fellazult, töredezett kőzetrészletek vastagsága néhány mm-től több méterig változhat. Csak a tágasabb litoklázisok vize érdemes a kitermelésre. A repedések alsó része már annyira záródik, hogy ott csak a hajszálcsöves hatások jelennek meg. Némely kőzetben ez a mélység átlagban mintegy 75 m körüli (gránit, gnájsz, fillit) másokban 120—180 m (kemény agyagpalák). A víz mennyisége általában kicsi. A repedések helyzetétől függ, hogy melyik fúrás lehet eredményes, és hogy milyen mélységben várható a víz. A legtöbb helyen 600 m-nél nagyobb mélységből nem nyertek számottevő vízmennyiséget. A tapasztalat szerint ezekből a kőzetekből nem lehet egyetlen fúrással nagyobb mennyiségű vizet nyerni. Ha azonban ezeket a kőzeteket erősebb tektonikai mozgás vette igénybe — esetleg a kőzet padjai, rétegei meredek dőlésűek —, vetődések rögökbe tagolják őket, akkor rendszerint erősen összetöredeztek s sok hasadékkal átjártak. Ezekben a kőzetekben a repedések aránylag mélyebbre lenyúlnak és így a víz is könnyebben és mélyebbre jut le bennük. Az 1. ábra gránitterület szelvényét érkőzetekben 1= gránit; 2= mállásban levő gránit, gránittörmelék, mállási termék; 3= aplittelér; 4= erősen összetöredezett rész; K b K 2, K 3, K 4 vizet adó kutak; K 5= fúrás víz nyerése nélkül; r= repedések, hasadékok. zékelteti. A legfelső pontozott rész (2) mállásban levő gránit, gránittörmelék, mállási termék. Alatta gránit (1), a fekete vonalak (r) a gránitot átjáró elválási repedéseket, hasadékokat jelzik. Az ábra közepén szerkezeti mozgás következtében erősen összetöredezett, 10
