Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Dr. Bendefy László: Walcher József

land, III. Károly pedig belga mérnököket hívott az országba megfelelő vízrendezési tervek készítése végett. A XVIII. század közepén azonban már intézményesen foglalkoznak a folyó- és állóvizek regulációjával. A bécsi udvari kamarán belül megalakul a „K. K. Landes Ober Bau Direktion", melynek birodalmi szintű vezetőjévé Mária Terézia a kor egyik legkiválóbb matematikusát, fizikusát és kimagasló tudású vízépítőmérnökét, Walcher József professzort nevezte ki. Walcher negyed évezreddel ezelőtt, 1719. január fián született a felső-ausztriai Linzben. A közvetlenül a Duna jobb partján épült város Bécs mellett az osztrák művelődésnek egyik jelentős gócpontja. Régi püspöki székhely, ahol a papi befolyás (amin a XVIII. században bizonyos magasabb kulturális szintet kell érteni) már korán értékes közgyűjteményeket hozott létre. A Museum Francisco Carolinum kincseit már a XVII. század eleje óta gondos kezek gyűjtögették, őrizgették. A Duna közelsége viszont már évezredek óta a közlekedés első vonalába kapcsolta be a várost. Időszámításunk kezdetén Lentia néven római telephely, erőd (castellum), majd város, már a XVIII. században számottevő gyáripari központ volt. Napjainkban pedig Ausztria egyik legjelentősebb ipari városává fejlődött. A közlekedés Linz környékén mindig elsőrangú kérdés volt. A szárazföldi és vízi közlekedés útvonalait ezért — évszázadok óta — mindig a legnagyobb gonddal tartották rendben. Ebben a gazdasági, tudományos és ipari környezetben látta meg a napvilágot 250 évvel ezelőtt Walcher József. Származásának közelebbi körülményeiről, szüleinek kilétéről és életviszonyairól nem szólnak a feljegyzések. Sőt, születésének dátuma is bizonytalan. A különböző idevonatkozó források három különböző időpontot közölnek (lásd az Irodalomban 1—11. a. id. munkákat). Ezek: 1718. január 6.; 1718. január 16.; 1719. január 6. és 1719. január 8. Mi a 10. a. id. forrás közlésének évszámához igazodva 1719. január 6-át fogadjuk el, mivel rendjének, a Jézus-Társaságnak hivatalos kiadványa ezt az évszámot tartalmazza. Alsó- és középfokú tanulmányairól semmit sem tudunk. Csupán valószínűsíthető, hogy az alsó iskolákat szülővárosában vagy Bécsben látogatta. Ugyancsak feltehető, hogy valamelyik osztrák jezsuita gimnázium tanulója volt. Bizonyos azonban, hogy 18 éves korában belépett a Jézus-Társaság rendjébe, és azontúl jezsuita nevelésben részesült. A jezsuiták országonként saját főiskolát tartottak fenn. Iskoláikban 1599-ben írásban is rögzített, sajátosan kialakított tanítási rendszerük szerint oktattak (12). Oktatási rendszerük kiváló volt. Hallgatóik tökéletes latin tudással, nem ritkán cicerói ékesszólással hagyták el a főiskolák falait. Walcher József írásaiból is megállapítható, hogy a latin nyelv kiváló ismerője volt. Stílusa meszsze fölötte áll kora átlagos latin nyelvű természettudományos és műszaki írásaiénak. A főiskolán Walcher a teológiai tanulmányok mellett különös gondot és szorgalmat tanúsított a matematikai, földmérési (geometrica practica), fizikai és egyéb természettudományok elsajátítására. Két évet keleti nyelvek tanulmányozásával Grácban töltött. Fiatal korában Ausztriában és annak tartományaiban utazgatva nagy érdeklődéssel figyelte az utak építését és az építés céljaira alkalmazott hidraulikus gépek szerkezetét. A linzi főiskolán a filozófia, a bécsi egyetemen pedig a matematikai tudományok magiszterévé avatták. Ezek után Bécsben letelepedve a „Theresianum" lovagi akadémiáján 17 éven át: 1756tól 1773-ig a matematika, fizika és a vízügyi műszaki tudományok professzora volt. Ideértjük természetesen a vízméréssel kapcsolatban a geodéziát és kartográfiát is. Számos kitűnő szakember került ki a keze alól, akik részint polgári, részint katonai pályán helyezkedtek el. Ugyanezekben az években Bécs egyik elővárosa, Margarethenstadt templomának vasár- és egyéb ünnepnapokon rendszeres hitszónoka volt. IX. Kelemen pápá a jezsuita rendet 1668-ban feloszlatta. Ennek a rendelkezésnek az Osztrák—Magyar Birodalomban Mária Terézia csak 1773-ban szerzett érvényt. Walcher ekkor már hírneves matematikus volt. Addigi munkássága elismeréséül az uralkodó — birodalmi hatáskörrel — kinevezte a Duna folyam hajózási igazgatójává. Ezt a tisztséget 1783-ig töltötte be. (Ez az állás ugyanannak a tisztségnek felel meg, mint amelyet nálunk fél évszázad múlva Huszár Mátyás, majd Vásárhelyi Pál töltött be.) 1784-ben a legfelső építésügyi igazgatóság ülnöke, és ezzel egyidőben az udvari építésügyi bizottság tagja lett. Az előkelőnek számító „Theresianum" lovagi akadémia 1797-ben történt újbóli megszervezésekor a már közel 80 éves oktatásügyi kancellárt ismét kinevezték a mechanikai és hidraulikai tanszékre. Walcher ugyanakkor az általa alapított és időnként gyarapított bécsi műszaki múzeum gondozását, valamint a birodalom hidraulikai műszaki felügyeletét is ellátta. 1798-ban 50 éves papi jubileumát ünnepelte. Tanügyi téren szerzett érdemeit 1802-ben a bécsi főiskolák matematikai és fizikai tanszékeinek igazgatóságával honorálták. Ezt a tisztséget azonban már alig valamivel egy esztendővel tovább láthatta csak el, mert 1803. november 29-én Bécsben elhunyt. Sokoldalú munkásságának elismeréséül több magas kitüntetésben részesült. Előbb a császári és királyi tanácsosi, majd a Bellifont de Valle-i és nem sokkal halála előtt Magyarországon a címzetes szentgotthárdi apáti címet kapta meg, noha rendjét 54 éves korában végleg otthagyta. Húsz éven keresztül kiváló szaktudással és gyakorlati hozzáértéssel művelt vízépítői és folyamszabályozói működéséből, mint legjelentősebbeket, a következőket említjük meg. Ausztriában: 1773—1774-ben az ő tervei szerint, illetőleg irányítása mellett szabályozták az Esch folyót és készültek el az Eissee vízszintszabályozó művei Tirolban. 1791-ben a bécsi Duna-csatorna gátjait tervezte és építette meg Leopoldstadt és Rossau között. 1792-ben a Duna Nussdorf-i szakaszán vízgyűjtő rendszert létesített. Magyarországon: 1779-ben a Duna pozsonyi szakaszán gátakat épített, valamint Oroszvárnál rendezte a mosonyi Dunaág kiágazását. 1778 és 1781 között a Duna sebességét fékező mederműveket tervezett és épített. 1787-ben a Lajta folyó szabályozási terveit dolgozta ki, és irányította a munka végrehajtását. Egyik legnevezetesebb magyarországi szereplése azonban a Balaton tó magas vízszintjének alábbszállítása körüli tevékenysége volt. Ismeretes, hogy a Balaton normális vízállása a római időkig, legalább egy 7