Hidrológiai tájékoztató, 1969 június
Dr. Vitális Sándor: Vízépítőipari Napok (elnöki megnyitó)
helyszínen megtekintették a Debreceni IV. sz. vízműtelepet, majd Balmazújváros határában a Felszíni Kismintakísérleti Művet a Keleti Főcsatorna mellett. Ezt az előadókon kívül Ecseri Antal (Debreceni Vízművek) mutatta be az érdeklődőknek. A tanulmányút résztvevői Budapest felé visszatérőben a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő vízföldtani és vízkémiai viszonyaival ismerkedtek meg. Az érdeklődőknek dr. Kun Károly mutatta be a balneotechnikai berendezéseket. A több szakterületet képviselő előadói gárda a felmerülő kérdések és eredményék sokrétű és sokszínű bemutatását biztosította és így a tanulmányút résztvevői eredményekben és tapasztalatokban gazdagodva zárták a kétnapos tanulmányutat. Ember Károly — Sellyey Gyula Vízépítőipari Napok* Országunkban a vízépítésnek közel kétezer éves múltja van. A rómaiak ekkor építették a csaknem 5 km hosszú vízvezetéket a mai Rómaifürdő forrásaitól Aquincumba a 60 000 lakosú városba. A római birodalom felbomlása után a vízvezeték elpusztult, de pilléreinek nyomait ma is láthatjuk. A népvándorlás, tatárjárás, török uralom, hosszas háborúk, az ország elnéptelenedéséhez, elszegényedéséhez vezettek, úgyhogy 200 évvel ezelőtt országunk jó részét, az alföldeket (7 millió kataszteri holdat) víz borította. Az ország elszegényedése mellett nem voltak szakemberei, vizimérnökel sem, akik a vízépítést megindíthatták volna. Az első kimagasló vízépítő mérnökünk Mikoviny Sámuel még Jénában tanult és hazakerülve 1727-ben a Duna és Vág csallóközi szakaszát szabályozza, majd a Tatai Nagytó rendezését végzi és 1729-től Selmeczbányán 16 víztározó tavat épít 7 millió m 3 víztároló képességgel, ami akkoriban világviszonylatban is jelentős alkotás volt. A rendszeres polgári mérnökképzés 1782-ben indul meg országunkban a budai egyetem bölcsészeti karán az Institutum Geometricumban, ahol 1850-ig 1275 mérnököt képeztek ki, közöttük a XIX. század derekán megindult nagyszabású vizimunkálatok előkészítőit és első vezéralakjait: Vedres Istvánt, Huszár Mátyást, Lányi Sámuelt és Vásárhelyi Pált. Ámbár Széchenyi István lángelméje és Vásárhelyi Pál mérnöki zsenialitása nemcsak meglátta, megtervezte, vagy megterveztette már a szabadságharc előtt a legégetőbb és legfontosabb vízépítési feladatokat, azok megvalósítása valójában csak a kiegyezés után 1867ben. 100 éve indulhatott meg. 100 év alatt a felszabadulásig elkészült a Duna szabályozása: a fővárosi szakasz rendezése, a Soroksári Duna-ág, Felső-Duna. Vaskapu, Al-Duna, Közép-Duna szabályozása, dunai kikötők építése mely lehetővé tette, hogy a hajózás csaknem egész éven át zavartalan volt, míg a szabályozás előtt évente 155—190 napon át teljesen szünetelt. Elkészült a Tisza szabályozása, mely a maga idejében a világ legnagyobb ilyen irányú vízi építkezése volt. A szabályozással kapcsolatosan kiépül 17 800 km belvizlevezető csatorna 114 állandó és 263 szállítható szivatytyúval kereken 300 m' sec vízszállító képességgel. A felszabadulás előtt elvégzett vizimunkálatok révén * Elnöki megnyitó a Vízépitőipari Napok 1968. szeptember hó 23-i ülésén. a mai ország területén 5,7 millió katasztrális hold termőföldet ármentesítettek. Megindul az Alföldön az artézi kutak fúrása, fővárosunk első víztermelő telepének és vízvezetékének kiépítése. Nem akarom folytatni tovább a felszabadulás előtti elvégzett vízépítési munkák felsorolását — azt mindnyájan jól ismerjük — csak azt szeretném kiemelni, hogy a nagyarányú vízépítésekkel kapcsolatosan felnövekedett egy lelkes vizimérnöki gárda, a Műegyetemen megindul a vízépítési tanszékeken a vizimérnökök kiképzése és ma már a vízépítés olyan kiváló mérnöki gárdával rendelkezik, akik minden vízépítési feladatot a legkorszerűbben meg tudnak valósítani. A felszabadulás előtt 100 éven át a vízépítő mérnököknek nem álltak rendelkezésére a mai korszerű gépék s a hatalmas vízépítkezéseket, földmunkákat a kubikus talicskájával, szamár, vagy öszvér vonta kordéval végezték. A felszabadulás után a vízgazdálkodás országos megszervezésével megindulnak a jól átgondolt és megtervezett vízépítési munkálatok (vízvezeték, csatorna, víztározó, törpevízmű, városi vízmű, regionális vízmű, szennyvíztisztító berendezések, artézi kutak építése, a belvíz rendezés, árvíz elleni védekezés fejlesztése, Tiszalök és a hozzá tartozó öntözőrendszer építése stb.) ami maga után vonta a vízépítő ipar nagyarányú fejlődését. gépesítését. A vízépítő ipar további nagyarányú fejlesztése, gépesítése igen fontos, mert az elkövetkező 20 évben az árvízvédelem fokozása céljából 200 km hosszú új töltést kell építeni, a szabályozott folyók hosszát 450 km-rel, az öntözött területeket 300 000 hektárral, a halastavak területét 28 000 hektárral kell növelni. Üj vízlépcsőket, víztározókat, vízmű és csatorna műveket, szennyvíztisztító telepeket, több ezer artézi kutat stb. kell építeni. Elég talán annyit kiemelnem, hogy a vízépítőiparnak 20 év alatt 350 millió m : ! földmunka elvégzésére és 3 millió m 3 beton beépítésére lesz szüksége. A Magyar Hidrológiai Társaság is felismerte a vízépítőipar fejlődésének fontosságát, amit talán azzal jellemezhetnék, hogy a felszabadulás előtt alig egy pár előadás hangzott el ebből a témakörből, s a Hidrológiai Közlönyben 1921—1946 közt mindössze 1 tanulmány foglalkozott kimondottan a vízépítéssel. Ezzel szemben a felszabadulás után szaküléseken, ankétokon közel 200 előadás hangzott el és 1947—1967 közt a Hidrológiai Közlönyben 110 vízépítéssel foglalkozó tanulmány jelent 138
