Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Balogh Bálint: A Közép-Tisza vidék tiszabői főműve

ton belül három-három piezométerrel mérhető az altalaj viszonylag legvízvezetőbb rétegében, a gát alapsíkjában, illetve magában a gáttestben uralkodó víznyomás. A piezométerek a gát keresztszelvényén belül három függélyben a víz- és a mentett oldali korona vonalában, valamint a padka középvonalában vannak. Már az 1966. évi alacsonyabban tetőző árvíz is jelezte és az 1967. évi igen magasan és tartósan tetőző árvíz határozottan kimutatta, hogy a gátak alatt a legnagyobb nyomások általában az alapsíkban mutatkoznak. A szinte kizárólag a felszíni agyagból épített gátakban levő piezométerek közül számos szárazon maradt, jelezve, hogy a gáttestek gyakorlatilag vízzáróak. Az altalaj ún. vízvezető rétegében jelentkező víznyomások általában kisebbek voltak az alapsíkban észlelt nyomásoknál vagy azokkal legfeljebb megegyeztek. Több szelvényben volt tapasztalható, hogy a Tiszától távolabb fekvő, a padkára telepített, piezométerekben nagyobb víznyomás uralkodik, mint a mentettoldali korona vonalában levő észlelő kutakban. Az altalaj vízvezető rétegében a fajlagos nyomás-veszteség — más szóval a nyomásvonal lejtése — általában kisebb mint a gát alapsíkjában. Az észlelt jelenségek magyarázata adott, ha figyelembe vesszük a gátak építésének a múlt századba visszanyúló történetét és a gátak alatti természetes fekvésű rétegek keletkezési körülményeit. A legszembetűnőbb eredmény magyarázata, annak ti., hogy az alapsíkban uralkodnak a legnagyobb nyomások, a gátak sekély mélységű alapozásában található. A kötött fedőréteg morzsalékos, koagulált szerkezete eleve nem nyújthat jó vízzárást, ami a legfelső kb. 1 m vastag réteg gyökeres, humifikálódott, átalakult állapota miatt még tovább romlik. Minthogy az első gátak építése előtt, ha egyáltalán gondoltak erre, úgy csak igen csekély mértékű humuszolást végeztek, mely az 1—2 dm-t nem haladta meg, így a viszonylag legkevésbé vízzáró felszíni réteg helyén maradt, útját engedve az ún. „talpszivárgásnak" mely szinte mindazon régebbi keletű árvédelmi töltésünknél jelentkezik, mély vastag, egyébként vízzáró fedőrétegre épült. A másik érdekes jelenség ti., hogy a folyótól távolabb helyenként nagyobb nyomások jelentkeznek mint a parthoz közelebb, a réteg felépítés már említett heterogenitásának már viszonylag kis távolságokon belüli érvényesülését mutatja. A távolabb fekvő kútban jelentkező víz, nyilvánvalóan nem a „szelvény síkjában", hanem azt megkerülve csekélyebb ellenállású vonalon érintkezik a folyóval. Azon, hogy ez a jelenség a mesterségesen előállított töltéstestben, illetve az alapsíkban is előfordul nem csodálkozhatunk. összegezve a tapasztalatokat arra a megállapításra jutottunk, hogy a gátak alatt két különböző vízréteg jelenlétével kell számolni. Az egyik a középvízi mederben belépő és az altalajon át, a másik a vízoldali lábvonalban belépő a gáttalp felületén szivárgó víz. Ez utóbbi rendelkezik a tapasztalatok szerint nagyobb nyomással, a gátak stabilitása szempontjából ez tekinthető mértékadónak. A jelenlegi árvédelmi töltéseknek tározógátakká történő átépítése e talpszivárgás számbavétele alapján történik. A tartott vízmagasság és a gátak talpszélességének aránya az eddigi átlagosan 1/9—1/11-ről 1/17— 1/20-ra növekszik. Főcsatornák Egészen röviden kívánom még megemlíteni a két főcsatornát. A Nagykunsági Főcsatorna túlnyomó részében a Tiszántúl közismert nagy plaszticitású agyagjában épül meg. Főleg a Tiszához közelebb fekvő szakaszon jelentkezik a jólismert finom homok. A Jászsági főcsatorna nyomvonalán a kötött fedő alatt jelentkező homok már nagyobb szerepet játszik. A Középtiszavidék Tiszabői főműve BALOGH BÁLINT Országos Vízügyi Hivatal A Tiszabői főmű a Tiszai öntözőművek között az elsők közé helyezhető, részben kettős hasznosítása (öntözés ós belvíz), részben műszaki kialakításának fokozatos fejlesztése és létesítési ideje miatt. Jelentőségét különösen emeli, hogy itt került először alkalmazásra — a nemzetközi viszonylatban is bevált — úszóműves vizemelés. Adottsága folytán a Közép-Tisza-vidék központi helyévé, a Tiszavölgynek pedig egyik öntözési bázisává fejlődött. A főmű a következő főbb feladatok végrehajtását biztosítja: — ön töző- és belvízemelés, — úszóművek sólyázása, — öntözőgépek, berendezések javítása és tárolása, — fővízkivételek üzemének központi irányítása. 1. A főmű népgazdasági jelentősége A főmű uralja a Közép-Tisza-vidék központi területeit. Az itt végzett tevékenység a Tisza-völgy — a Szolnoki löszhát, — a Berettyó- és Körös-vidék, valamint a Bükkalja-Hevesi homokhát tájegységek részeire terjed ki. A Nagykunság és a Hortobágy ide eső részeivel az Alföld egyik legaszályosabb területén fekszik. A vidék 100 éves csapadékátlaga 520 mm, melyből a tenyószidőre 280 mm jut. így alakult az utóbbi 10 év átlaga is. 10 év 195S 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 átlaga 265 334 247 277 156 304 260 370 290 244 275 mm A főműről nagy mezőgazdasági termelési központok öntözővíz-ellátását biztosítják és irányítják, Kisköre, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Tiszasiily, Jászkisér határában működő ág-ok ós tsz-ek belvíz- és öntözőművei segítségével. A tájegység területe jórészt rossz vízgazdálkodású, kötött, sok helyen szikes talajokból áll. Emiatt a termelés bizonytalan. A takarmány félék és a kapások termesztése csak kedvező csapadék esetén kielégítő. A takarmánytermesztés bizonytalansága erősen befolyásolja az állattenyésztést. 121