Hidrológiai tájékoztató, 1969 június

Peregi Zsolt-dr. Scheuer Gyula: A békásmegyeri Attila forrás vízföldtani viszonyai

100.75"Qí §50 P QJ § 5 0

J 1 1 t 1 I I S: 235 23,5 Co" Mg' 25 22,3 22 vízhőmérséklet Na

f 20 167 17.3 i so; mmnco; @t/5. ábra. Az Attila forrás és a kutatófúrás vizének kémia összetétele és összehasonlítás a környező hasonló jellegű forrásokkal 1. Csillaghegy Árpád forrás; 2. Csillaghegy közkutas kút; 3. Pünkösdfürdő; 4. Római-fürdői forrás; 5. Római-fürdő I. sz. fúrás; 6. Óbudai Árpád forrás; 7. Békásmegyeri Attila forrás; 8. Békásmegyeri kutatófúrás. A békásmegyeri Attila forrás vize a kutatófúrás adatai alapján a felszín alatt kisebb mélységben levő felsőeocén karsztosodott mészkőből származik. A törésekkel és vízzáró agyagrétegekkel határolt kiemelt mészkő rög felett kb. 8. m vastagságú holocén folyóvízi iszapos rétegek települnek, amelyeket áttörve lép a víz a felszínre. Ezzel igazolódott az a feltevésünk, hogy a forrás a hegységperemi részen alluviális képződményekkel letakart kiemelt mészkőrögből származó forrástípusba sorolható (4. ábra). Vizsgálataink eredményei megerősítették és alátámasztották Schafarzik F. korábbi feltételezését. A forrás a budapesti hévizek legészakibb természetes előfordulásának tekinthető. Vízkémiai adottságok A forrás és a kutatófúrás vizét a vízkémiai jelleg megállapítása céljából az FTV Vegyészeti Osztálya megvizsgálta. A forrás és a próba'kút vize mintavételkor tiszta színtelen volt. Hőmérsékletük a vizsgálatuk alkalmával 16,7 C°, illetve 17,3 C° volt. A kémiai öszszetétel szempontjából a forrás és a kút vize lényegében azonos jellegűnek tekinthető. Az összes száraz maradék 541—524 mg/l, a keménységük 25,5 nkf, illetve 27 nkf volt és a szulfáttartalom 86 mg/l, illetve 74 mg/l mennyiségben mutatkozott. Az oldott sók jelentős része kalcium-magnézium hidrogénkarbonát. A forrás és a kút vize a hőmérséklet és a kémiai összetétel alapján az egyszerű termális vizek csoportjába tartozik. A vonatkozó kémiai vizsgálatok adatait összehasonlítva a környező (Római fürdő, Csillaghegyi források) azonos kifejlődésű víztározókból származó vizek elemzési eredményeivel megállapítható, hogy azokkal szoros kapcsolat (5. ábra) mutatható ki. A forrásvíz nagyobb hőmérsékletű, mint a karsztvizek és a vízben oldott sók mennyisége is meghaladja az átlagot, amely az egyes alkotórészek növekedésével magyarázható. IRODALOM 1. BANYAI L.: A hazai gyógyvizeink eredete. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1942. 2. CZIRAKY J.: Budapesti termálvizek hidrológiai adatai. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1953. 3. HORVÁTH L.—SCHEUER GY.: Hidrogeológiai vizsgálatok és megíigyelések római fürdő-strand területén. MÉRNÖKGEOLÓGIAI SZEMLE, 1964—65. 4. KARÁCSONYI S.—SCHEUER GY.: Rómaifürdői langyos források vízföldtani és vízminőség vizsgálata. KÉZIRAT, Bp. 1966. 5. KARÁCSONYI S.—SCHEUER GY.: Törmelékes üledékeken áttörő források foglalásának problémái. KÉZIRAT, Bp. 1967. 6. NAGY B.: Adatok a Budapesti északi hévforráscsoport ismeretéhez. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1947. 7. PAPP F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. In. Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Bp. 1957. 8. PAPP SZ.: Az ásvány- és gyógyvizek kémiai jellege és összetétele. In. Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Bp. 1957. 9. SCHEUER GY.: Budapesti hévizek vízföldtana. Doktori értekezés. KÉZIRAT, Bp. 1964. 10. SCHAFARZIK F.: Visszapillantás a budai hévforrások fejlődéstörténetére. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1921. H. SCHAFARZIK F.: A budapesti termális vízhálózatnak egy eddigelé geológiailag nem méltatott forrásáról. FÖLDTANI KÖZLÖNY, 1920. 12. SCHAFARZIK F.: Budapest-Székesfőváros ásványvízforrásainak geológiai jellemzése és grafikus feltüntetése. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1924—26. 113. SZENTES F.: Adatok a Budai-Pilisi hegység NagyKevély hegycsoportjának hidrológiai viszonyaihoz. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1932. 14. SZENTES F.: Hegyszerkezeti megfigyelések a budai Nagykevély környékén. FÖLDTANI KÖZLÖNY, 1934. 15. VENDL A.: Budapest gyógyforrásai közös védőterületének tervezete. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1944. 106