Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Dr. Scheuer Gyula: Vízföldtani megfigyelések a dunaújvárosi III. sz. vízkivételi mű térségében
I forrdsokibd/ jzormozó v/z/Tozam m'/nap 10 20 JO 40 SO SO / 70 SO 90 roo e/dforc/u/ds/ voldszindscff '/• (Yo/omf/t/ y/z/>ozomerte'4et e/cro"ragy megfar/crc/d v/'rhoza/n óc/cdrettezcseneA ra/osz/hdse'ffc ) 4 lb ábra. A kisvízhozamok különböző százalékos előfordulási valószínűséggel várható értékei adódik — elsősorban az előző, 1924. évi ősz rendkívüli szárazsága következtében —, hogy ebben az évben a vízgyűjtő forrásai — legalábbis egyrészük — esetleg el is apadhattak. Azonban, mivel ezt az évet megelőző és követő évekre (1924. és 1926.) viszonylag nagy beszivárgó csapadékmennyiség számítható, és az 1925-ös évben is májusban gnár megindult a kiadós esőzés, feltételezhető, hogy a patak kiszáradása — ha egyáltalán bekövetkezett — legfeljebb néhány napig vagy hétig tarthatott, mely időre még egy viszonylag kisméretű (12 000—15 000 m 3 hasznos térfogatú) felszíni tározóval is biztosítani lehetett volna 400—500 m 3/nap víz kivételéhez elegendő vízmennyiséget. A kisvízhozamok alakulására a csapadékviszonyok vizsgálata alapján tett fenti megállapításaink rendszeres vízhozammérési eredmények hiányában csak nagyságrendi tájékoztatásra alkalmasak. Mérési adathiány esetében azonban a gyakorlatban az ilyen tájékoztató értékek is hasznosak lehetnek. IRODALOM 1. KESSLER H.: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgás! százalék megállapítása. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY, 1954. 5—6. 2. KOVÁCS GY.: Talaj vízáramlás hozamainak meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján. VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK, 1959. 3. 3. MAJOR, P., UBELL, K.: Possibilité de l'Exploitation des Ressources d'Eaux Phréatiques en Hongrie. ASSOCIATION INTERNATIONALE D'HYDROLOGIE SCIENTIFIQUE. ASSEMBLÉE GENERALE DE BERKELEY, 19—8—31—8, 1963. 4. VADASZ E.: A Mecsekhegység. Budapest, 1935. 5. VENDL ANNA: A beszivárgási viszonyok vizsgálata a Szentendrei hegység nem karsztos forrásainak vízutánpótlása szempontjából. HIDROLOGIAI KÖZLÖNY, 1966. 8. Vízföldtani megfigyelések a dunaújvárosi III. sz. vízkivételi mű térségében DR. SCHEUER GYULA ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat A dunaújvárosi magaspart különböző szakaszain az 1963—65. években több nagyméretű mozgás zajlott le. Ezek közül nagyságban és jelentőségében kiemelkedik az ún. radar-telepi partrogyás, amely a Dunai Vasmű ipari vízellátását biztosító I. sz. telepét is súlyosan érintette. Ez a Vasműnél átmeneti vízellátási nehézségeket okozott. A vízmű hosszabb időszakra üzemképtelenné vált és a vízellátás folyamatosságát csak a kisebb kapacitású II. telep üzembeállításával tudták biztosítani. A Dunai Vasmű vízellátásának teljesen zavartalan biztosítása érdekében került előtérbe az a javaslat, hogy Dunaújváros térségében új ipari vízmű épüljön olyan területszakaszon, ahol már csúszás veszély nincs. A szakértő bizottság a figyelembe vehető területek közül telepítésre alkalmasnak ítélte a Kisapostag községtől D-re kb. 1 km távolságban levő területszakaszt és elrendelték a talajmechanikai és vízföldtani vizsgálatok lefolytatását. E vizsgálatok keretében 4 db. kutatófúrást mélyítettek 50—70 m mélységelőirányzattal. A fúrások oly elrendezésben nyertek elhelyezést, hogy a létesítmény helyéről, közvetlen környékéről és a távolabbi területszakaszokról is adatokat nyerjünk, melyeknek eredményei alapján egyértelműen állást lehetett foglalni arra vonatkozóan, hogy a bejelölt terület a célnak megfelel. A vízföldtani vizsgálatok eredményeit az alábbiakban kívánom ismertetni. Földrajzi és földtani megfigyelések A tervezett III. sz. ipari vízkivételi mű Dunaújvárostól, illetve Kisapostag községből D-re az 1567,77 fkmnél, a jobb parttól kb. 40 m-re a Dunában nyerne elhelyezést. A kijelölt terület közelében is megtalálható a Dunántúl K-i peremvidékére jellemző magaspart. Ennek magassága 115—125 mA. f. között változik és D felé a Baracsi patak völgyéig fokozatosan alacsonyodva kb. 8 m-es peremmel hirtelen elvégződik. A magaspart és a Duna között kb. 100 m-es szélességben közel sík területszakasz húzódik, amely csak nagy vízállások alkalmával kerül a víz alá. A major alatti részen egy kis holtág erősen feltöltött medre is húzódik. A magaspart lejtése meredek. A megfigyelések szerint talajmozgásra utaló jelenségek nem tapasztalhatók. E részen hiányzik a Dunaújvárosra jellemző magaspart mögötti sík terület, továbbá a 100—200 m széles, a Dunáig lenyúló lejtő, amely a magaspartról leomló és megsuvadt anyagból épül fel. A fúrások és a helyszíni vizsgálatok alapján a földtani felépítésben felsőpannóniai, pleisztocén és holocén rétegek vesznek részt. Az l/a. sz. fúrást (117,35 mA. f.) a magasparton a tsz major területén tűztük ki. A fúrás során 14,80 m-ig fakósárga lösz, majd 1,30 jn-ig kávébarna foszszilis talaj és ez alatt 18,80 m-ig ismét lösz következett. Ezután 70 m-ig, a fúrás talpáig felsőpannóniai ré5* 67
