Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Paál Tamás: A talajvíz agresszivitásának változása
Jr/ny/Jdzsef uiccf 0 SO A90m 1 1 I 1. ábra. Helyszínrajz fe'/ö'hotf/ott cflC'/et vo/t £rzsébsí w1. táblázat Részletes vegyvizsgálati eredmények Szulfát SO( 1800 mg/l pH 7,0 Hidorkarbonát HC0 3 446 mg/l Klorid Cl 146 mg/l Kalcium Ca 458 mg/l Magnézium Mg 500 mg/l összes keménység 128 No Változó keménység 20 NO Állandó keménység 108 NO Lúgosság 7,3 No Vizsgálatok, következtetések A talajvíz szulfát-agresszivitásának a feltáró fúrást követő emelkedése már régebben ismeretes. A terület alaprétegét alkotó „kiscelli" agyag pirittartalmának oxidációjából, valamint az agyagban levő ásványok (földpátok, biotit, klorit) bomlásából származik a talajvíz főleg nátrium- és magnézium-, kisrészben kalciumszulfát tartalma. Ebből következően természetes, hogy ahol a még bomlatlan piritet tartalmazó kékesszürke „kiscelli" anyagot bármiféle beavatkozás (építkezés, feltárás) megbontja és oxidáció lehetséges, ott a talajvíz szulfáttartalmának megemelkedésével kell számolni. A jelenséget már az irodalom (3) is tárgyalta, de csak a nagyságrendi változás (pld: 575 mg/l-ről 5952 mg/l-re) volt ismeretes, maga a ténylegesen lejátszódó folyamat nem. A kérdés műszaki jelentősége miatt, a kórház területén készített első fúrásból mintegy 3 héten keresztül rendszeres vízmintavétel történt. A talajvíz szulfáttartalmának változását számszerűen a 2. táblázat tünB. 105,16 tormc/oÁcs offycff sdrga iszapos soryo sarffo homoAr/Árztffs AékesszűrÁre kisco/// . kov/cs ? 2,1 agt/og homok •3,0m(A) 4,3sólótszürkc ZSm® afft/aff -13,4 1S,0 2. ábra. Az 1. sz. fúrás szelvénye 2. táblázat A szulfáttartalom változása a fúrásban SorMintavétel napja szám Mintavétel napja SO/,-tartalom mg/i 1 1 1 800 2 2 9 500 3 5 9 200 4 6 8 700 5 8 12 200 6 9 12 600 7 13 11 300 8 14 8 750 9 15 10 600 10 16 9 800 11 19 6 350 12 20 4 050 13 21 6 550 14 22 5 800 teti fel, a változás jellegét a 3. ábrán láthatjuk. Az első vízminta vételének idején a fúrás még nem érte el a „kiscelli" agyagot, a fúrás talpa —3,0 m mélységben, a sárga homokban volt. (A. pont a 2—3. ábrán). Következő napon a második vízminta vételekor a furástalp már —7,5 m volt, vagyis 3,2 m-re hatolt a „kiscelli" agyagba (B. pont a 2—3. ábrán). A kemény agyag fúrási nehézségei és a vasárnapi munkaszünet miatt csak a hatodik napon érték el a 15,0 m mély végső furástalpat (C. pont a 2—3. ábrán). A szulfáttartalom a kezdeti 1800 mg/l (S0 4) értékről a „kiscelli" agyag megbontásakor hirtelen 9500 mg/l értékre szökött fel. Ezt követően kisebb visszaesés (8700 mg/l) után a kilencedik napon 12600 mg/l értéket ért el, ami a kezdeti érték hétszerese. A továbbiakban is volt bizonyos ingadozás tapasztalható, de az emelkedésnél valamivel lassabb ütemű csökkenés teljesen egyértelműen kimutatható volt. A körülmények kedvezőtlen alakulása miatt a vizsgálat a 22. nap után megszakadt. 61 )
