Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Tóth Lajos: A Velencei tó 1965-67. évi kotrási munkái
lejtsen, a vízmélységek fokozatosan növekedjenek. A mederből kitermelt anyagból a partvédőmű mögött 150—200 fm átlagos szélességű feltöltés épül. A partfal koronamagassága +190 cm, a feltöltés szintje +200 cm. A partvédőmű a +120 cm-es rétegvonal nyomvonalán épül, így a feltöltés rétegvastagsága 0—80 cm értékek között változik. A kotrandó talaj rétegvastagsága átlagosan 80 cm, anyagminősége 50% agyag, 50% nádgyökeres iszap, így a feltöltés rothadó szerves anyagokat tartalmaz. Az organizációs terv szerint az építési munka 4 ütemre tagozódik: 1. ütem. A zagygátak építése, vízfelőli oldalon kirakószalagos úszókotróval, parti oldalon lánctalpas száraz kotróval. 2. ütem. Nádirtás, majd a feltöltés készítése úszókotróval, szállítás zagyszivattyúval, átlagosan 300—600 fm távolságra, beépítés ülepítéssel. S77Af +3,00 „ Az FK—124 jelű kotró 1952-ben a Hídépítő Vállalat műhelyében épült. Vedersoros, kirakószalagos kotró. A hajótest 2 db közúton szállítható pontonból áll, főméretei összeszerelt állapotban: hossza 15,50 m, szélessége 6,23 m, merülése 0,71 m. Főmotorja 1 db 64 LE teljesítményű 4 hengeres Csepel-Diesel-motor, amely a vedersor, kirakószalag és a lavírozócsörlők mozgatását végzi. A kotró teljesítménye 65 m 3/óra, kotrási mélysége 3,5 m. A kirakószalag hossza 16—16 m mindkét oldalon. Az FK—821 jelű zagytovábbító állomás 1965-ben a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat műhelyében épült. Közúton szállítható hajótestében egy szivornyás rendszerű zagyláda és a gépház helyezkedik el, főméretei: hossza 10,50 m, szélessége 4,40 m, merülése 1,00 m. Főmotorja 1 db 210 LE teljesítményű 6-hengeres LángDiesel-motor. Anyagszivattyúja ZSZ—300 tip. zagyszi'2,00 _ ' 100 >0.00 -7.00 J *ZS0 t/,70 ^ tctrár c-^ j fe//o/ée's I % V| i •k 2. ábra. Az agárdi partrendezés minta keresztszelvénye I •v 3. ütem. Partfal építése víz alatti betonból, illetve az építési vízszint felett kőbetonból. 4. ütem. A feltöltött terület rendezése, humuszborítás, füvesítés, parkosítás (két éves rothadási idő után). Vállalatunk az 1965. év tavaszán valamennyi úszókotróval végezhető földmunka és a nád irtásának elvégzésére kapott megbízást. A munkákra — miután a Velencei tó vízi úton nem közelíthető meg — kizárólag közúton szállítható kotróegységek vonulhattak fel. 1965. június hónapban az FK—120, 124 jelű kotróhajókkal és az FK—821 jelű zagytovábbító állomással a kotrási munkák végzésére felvonultunk. b) Az FK—120 jelű kotró 1955-ben a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat műhelyében épült. Dieselelektromos üzemű vágófejes szívó-nyomú kotró. Hajóteste 2 db közúton szállítható pontontestből áll, főméretei összeszerelt állapotban: hossza 10,30 m, szélessége 3,00 m, merülése 0,50 m. Főmotorja 1 db 50 LE teljesítményű 4-hengeres Csepel-Diesel-motor és 1 db 20 kW-os Strüwer generátor. A vágófej meghajtására 1 db 380 V 8 LE, az anyagszivattyú meghajtására 1 db 14 kW 380 V, a vágófej oldalmozgatására 1 db 2,2 kW 380 V-os elektromotorral rendelkezik. A vágófej oldalmozgatásának konstrukciós megoldása egyedülálló, ugyanis a vágófej-meghajtómotor a kotró elején egy forgótárcsán helyezkedik el, tengelyéhez végtelen orsó-meghajtással csatlakozik a vágófej tengely. A vágófej lengőmozgását a kotrótest mozgatása nélkül a tárcsa jobbra-balra forgatásával végzi, teljesen automatizálva, mert a tárcsa két oldalára szerelt érintkező kapcsolók a vágófej kétoldali szélső helyzetében a lengőmozgást automatikusan megállítják, illetve ellenkező irányba megindítják. A kotró vágófeje késes küllős kiképzésű. Szivattyúja kisteljesítményű, nyomócsöve 125 mm átmérőjű. Kotrási mélysége 2,20 m. Teljesítménye homoktalajban 10 m3/óra, agyag és sűrű nádgyökeres talaj kotrására alkalmatlan. vattyú, teljesítménye H=29 m, Q=300 l/sec. Nyomócső átmérője 320 mm. Alkalmazható közvetlenül zagyszivattyús kotró nyomócsövére kötve (sorba kapcsolva) nyomásfokozóként, vagy vedersoros kotró mellé állítva zagyládáján keresztül zagytovábbító állomásként. o) Az elképzelt kiviteli technológiánk szerint a határnád kotrásánál első ütemként az élőnád felvágását az FK—120 jelű kotró végezte vágófejének a fenékszinten történő üres járatásával. A levágott nád a víz felszínére felúszott, ahonnan kézi erővel ladikba rakva a partra deponáltuk. Második ütemként az anyag kotrását és beépítését az FK—124 jelű kotró végezte. A kitermelt anyagot surrantón keresztül a mellékötött átemelő állomás keverőládájába ürítette, majd onnan a zagyot a szivattyú csővezetéken továbbította a beépítési helyre. Ez a technológia pl. tiszai homoktalajban kiválóan bevált, évek óta jó eredménnyel alkalmazzuk. A Velencei tavon nem felelt meg. Agyag és sűrű nádgyökeres talaj zagyolása ugyanis nehezen megoldható feladat, mert a talaj fejtés közben nem omlik szét. hanem tömbökben, szeletekben válik le, így pár perces üzemelés után a zagyláda védőrostélya eltömődik, a felrakódott anyagot onnan kézi erővel kell eltávolítani, ami 90—95%-os kotróteljesítménycsökkentést is eredményezhet. A Velencei tavon kotrás ezzel a technológiával lassú és gazdaságtalan volta miatt nem volt végezhető. Az 1966. évben újabb kísérleteket hajtottunk végre. 3 db horgonyzódereglyét szállítottunk a Velencei tóra, melyeket bedeszkázva oldalmagasítókkal sárhajókká képeztünk ki. A sárhajókat vedersoros kotró rakta meg, majd azokat a part mellé állítva, az ürítést lánctalpas markolókotró végezte, a kirakott depóniát pedig vízágyúval mosattuk szét. Ez is lassú és gazdaságtalan technológiának bizonyult, ezért be kellett szüntetni. Nem hozta meg a várt eredményt a Középdunántúli 55