Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Schmidt Eligius Róbert: Magyarország ásvány- és hévizei

sik fontos sója a vízben ugyancsak jól oldódó nátrium­szulfát (glaubersó). Ez a „kiscelli" agyagba zárt, vul­káni tufa eredetű plagioklász törmelék Na-tartalmá­nak, valamint a piritbomlásból származó kénsavnak kölcsönhatásából keletkezik. A „kiscelli" agyag felső részének morzsalékos volta nagyban elősegíti a vázolt folyamatot, mivel lehetővé teszi, hogy a C0 2 tartalmú talajvíz ezt a részt kilúgozhassa. A budai (örsődi, őr­mezei stb.) keserűvíz kutak gyógyvize a kőzetek kilú­gozása, a sótartalom kimerülése, szennyeződése és a terület vízháztartásának az urbanizáció folytán történt megváltozása révén az utóbbi időben sokat romlott. A keserűvíz töménysége ugyanis a felsorolt tényezőkön kívül nagymértékben függ a kémiai cserebomlásra ren­delkezésre álló időtől, vagyis attól, hogy a talajvíz mennyi ideig stagnál egy helyen. A budai keserűvizek jellemző adatai Mlni­mum Maxi­mum Átlag összes oldott anyag (mg/l) 38339 52296 47644 összes keménység (nkf) 716 1312 1113 Na*-ionok Than-féle egyenérték %-a 42 55 47 Ca** 2 4 3 Mg** 40 55 50 CI­3 5 4 HCO 3­1 2 " 2 so 4­94 96 94 A holocén ártéri képződményekből feltárható vizek közül példaként megemlítjük az alábbi vizeket. A jász­karajenői erősen nátrium-magnéziumszulfátos (glau­bersós) vizeket, amelyek sótartalma közvetve nátrium­tartalmúi földpátok bomlásából, közvetlenül pedig hu­muszsavakban felszaporodó sziksóknak a talajvízbe ju­tásából származik (Liffa A.). E sók: a szóda (Na 2C0 3+ 10 HiO), thermonátrium [Na 2(C0 3)-|-H20], mirabilít [Na 2(SO) /,+10H 20], epsomit (MgS0 4+7H 20) a hőmérsék­let süllyedésekor kiválnak és kristályaikat a hullámok a partra sodorják. Innen egy részük, a csapadékvízben ismét feloldódva, végül is a talajvízbe kerül, s ezt ol­dott ásványi sókban gazdaggá teszi. Hasonlóak a du­nántúli Nagyigmánd környéki ásványvizek keletkezési körülményei is, ezekben azonban a nátrium-szulfát he­lyett a magnéziumszulfát az uralkodó (a konyhasótar­talom pedig alárendeltebb). Ví. Timsós-vasas vizek Vulkáni működés folytán létrejött szulfidos ércek bomlásából keletkezett timsós- (kálium-alumínium­szulfidos-) és vasas vizek. A kőzetekben finoman el­oszlott pirit és hozzá hasonló szulfidok a beszivárgó csapadékvíz hatására elbomlanak, mire híg kénsav ke­letkezik és ez a földpátok alumínium, kálium és a szí­nes ásványok (csillám, amfibol) vastartalmát kioldja. Így válik a felső szint vize timsós, illetve vasas gyógyvízzé. Pl. Párádon és Erdőbényén. VII. Kénes vizek E vizek kéntartalma származhatik vulkáni utóhatás­ra, mint pl. a Mátra-hegységen levő Parádsasváron, a Tokaji-hegységben levő Erdőbényén, és Mezőkövesden a Zsóry-fürdő vizében levő. Származhatik a pirit bom­lásából, mint pl. a Keszthelyi-hegység Ny-i peremén levő Hévízen és a Siklós-Villányi hegységtől DNy-ra fekvő Harkány-fürdőn. Mindezen helyeken fontos sze­repe van a harántirányú díszjunktív töréseknek. De szerepelhet a kén keletkezésében a szerves anyagok bomlása is, így többek között a szénhidrogének kép­ződésével kapcsolatban. VIII. Jódos-brómos vizek Általában tengeri eredetű, tehát a miocénnél idősebb képződményekből származnak. A jód- és bróm-sók ten­geri moszatok anyagának bomlása folytán is oldatba kerülhetnek, elvegyülve a tengervizek egyéb sóival. Ritkábban brakk vizű alsópannóniai eredetűek. Ilye­nek Budapest-peserzsébeíi, a sóshartyáni, a hajdúszo­boszlói és a mosonmagyaróvári mélyfúrásokból, vala­mint az egri Dobó-forrásból származó vizeink. IX. Radioaktív vizek Radioaktív vizeink országos viszonylatban, a külföl­diekhez képest, kisebb rádiumemanációt tartalmaznak. Ezért Magyarországon indokolt az alsó határt I m ii curie-ben (2,75 ME) felvenni. Ennek megfelelően az 1—2 mu curie-t tartalmazó vizet igen gyengén radio­aktívnak, 2,1—5,0-ig gyengén, 5,1—10,0-ig közepesen, 10,1—20,0-ig erősen, és 20 m ii curie/1 fölött igen erő­sen radioaktívnak minősíthető. Az ásvány- és gyógyvizek radioaktivitását túlnyo­mórészt a rádium és bomlástermékei, ritkább esetben a tórium és az aktinium gázalakú bomlástermékei idé­zik elő. A rádiumemanációtól eltérően a tórium- és az aktinium emanáció nagyon gyorsan bomlik. Ezért a víznek többnyire csak a rádiumemanáció-tartalmát mérjük. A budapesti ásvány- és gyógyvizek rádiumemanáció tartalma: Igen erős: m ß curie/1 Rudas-fürdő Diana forrása 22,7 Közepes: Rudas-fürdő, Hungária II. sz. fúrás (40 m mély) 8,2 Rudas-fürdő, Attila I sz. fúrás (36,8 m mély) 7,45 Gyenge: Gellért-fürdő forrásai 4,9 Rudas-fürdő, Gülbaba-forrás 3,51 Rudas-fürdő, Juventus (43,4 m mély fúrás) 3,21 Imre-fürdő, Nagy forrás 2,96 Igen gyenge: Lukács-fürdő, Malom tó 1,3 A többi budapesti víz radioaktivitása jelentéktelen. A vidéki ásvány- és gyógyvizek rádiumemanáció ­tartalma Erős: m a curie/1 Eger, Gőzfürdőből feltörő gáz 13,80 Eger, Tükör-fürdőből feltörő gáz ... . 10,25 Gyenge: Eger, Gőzfürdő forrása 2,51 Hévíz, a Tó vizéből feltörő gáz .... 2,20 Igen gyenge: Eger, Tükör-fürdő forrása 1,87 Miskolc-Tapolca, forrásból feltörő gáz . . 1,36 A Miskolc-tapolcai forrás és a hévízitó vizének ra­dioaktivitása jelentéktelen. A nagyobb rádiumemanáció-tartalmú forrásvizeink mind jelentős — az alaphegységből, a triász karboná­tos kőzetekből kiinduló — haránttörésekhez kötöttek. A budapestiek közül a Rudas-fürdő, a Gellért-fürdő, az Imre-fürdő forrásai, a Vérmező-Városmajor-Ördög­árok által jelzett töréshez, a Lukács- és Császár-fürdő forrásai pedig a Solymári-árokkal és az ezzel párhuza­mosan haladó Szépvölgy-i törésrendszerrel függnek 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom