Hidrológiai tájékoztató, 1968 június
Dr. Papp Ferenc: A magyar karszt- és karsztvízkutatás és fontosabb eredményei
alábbis közel egyező mértékben befolyásolja a mérési eredményeket, a kísérletet mégsem tekinthettük teljesen bizonyító erejűnek, mert viszonylag kevés mérési eredményünk -volt, ezek többségénél a víztartalom további növelése homoktalajok esetén nem is volt lehetséges. Ugyanakkor azt is be kellett látnunk, hogy az alkalmazott módszer rendkívül munkaigényes és nem is elég megbízható, mivel nagyon nehéz ilyen nagy edényekben mindenütt egyenletes tömörséget előállítani, különösen akkor, ha igen laza, vagy igen tömör állapotra kellett törekedni. Ezért a további kísérletekhez más módszert kellett kidolgoznunk. A kísérletek folytatásához, melynek során a talaj ásványi összetételének (4. kérdés), illetve a nagyobb víztartalmak feltételezett hatását kívántuk vizsgálni, az 5. ábra szerinti berendezést állítottuk össze. A kísérletekhez felhasznált, különféle ásványi összetételű és víztartalmú anyagokat 10 cm magas műanyag hengerekbe építettük be és ezeket 10 mCi aktivitású Cs—137 sugárforrásból eredő, irányított sugárnyalábbal világítottuk át. A mintákon áthaladó y fotonok számát digitális számlálóberendezéssel regisztráltuk. Ezzel a módszerrel 80 db értékelhető mérést végeztünk. A vizsgált anyagok homokos kavics, homok, meszes homok, kétféle anyag, kétféle bentonit és oltott mész voltak. A minták víztartalma w = 2—70% között, térfogatsúlyuk yn = 1,2—2,1 Mp/m3 között változott. A mérési eredmények 96°/ 0-a ± 2%-on belüli, 90 0 /~-a pedig ± 1,5%-on belüli eltérést mutatott a pontok közé szerkesz tett hitelesítési görbétől (6. ábra). Mivel az eltérések előjele és nagysága, valamint a felhasznált anyagok minősége és víztartalma között semmiféle összefüggés nem volt kimutatható, az eltérések elsősorban a mintákon belüli tömörítési egyenletlenségek következtkezményének voltak tulajdoníthatók. A kismintás kísérletek alapján tehát megállapíthattuk, hogy a radioizotópos módszerrel végzett térfogatsúlymérés eredményeit a talaj ásványi összetétele és a víztartalom különbözősége gyakorlatilag nem befolyásolja. Ennek a tapasztalatnak a felhasználásával azután különféle szemcseszerkezetű adalékanyagokból 14 db beton-etalont készítettünk, melyek segítségével az abszorpciós tűszondák az eddigi módszernél lényegesen pontosabban és sokkal gyorsabban hitelesíthetők. A terepen és a laboratóriumban elvégzett kísérletek alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kidolgozta az „Előírások vízépítési földművek tömörítéséhez, különös tekintettel az izotópos módszerek alkalmazására" c. segédletet, az Országos Vízügyi Főigazgatóság pedig 10 db izotópos tömörségmérő műszert készíttetett a vízügyi igazgatóságok részére. A földmunkák utólagos tömörségmérésére szolgáló izotópos mélységi szondákkal ilyen részletes kísérleteket nem végeztünk. Ezeket a szondákat eddig elsősorban a vízépítési földművek szükséges tömörségének megállapítása érdekében végzett kutatásainkkal kapcsolatos mérésekhez használtuk, de esetenként külső megbízók részére is végeztünk méréseket. Bár a VTKI -típusú műszer erre a célra is alkalmas, kutatásaink során inkább a nyugatnémet gyártmányú, Berthold-féle készüléket használtuk, részint azért, mert kisebb a súlya és így könnyebben hordozható, részint pedig azért, mert külön nedvességmérő szondája is van, melynek segítségével a talaj nedvessége esetenként a helyszínen is meghatározható. Ritkábban használtuk nedvességmérésre a magyar gyártmányú NS 205 típusú műszert is, mert lassúsága miatt vele sokkal hosszadalmasabb a munka, mint a Berthold-féle műszerrel. A tömörségmérő mélységi szondák segítségével igen értékes adatokat kaptunk különböző vízépítési földművek tömörségéről, illetőleg a tömörségnek a töltéstesten belüli eloszlásáról. Kutatásaink érdekében az árvédelmi töltéseket általában egy-egy keresztszelvényben elhelyezett 4—6 fúrással tártuk fel. Egy ilyen feltárás eredményét a 7. ábrán tüntettük fel. A talaj minőségét a kivett minták alapján a laboratóriumban, a víztartalmat pedig korábban elsősorban a nedvességmérő szondák segítségével határoztuk meg. Ez utóbbival kapcsolatban azonban az összehasonlító mérések alapján sajnos azt tapasztaltuk, hogy a rendelkezésünkre álló műszerek felső mérési határa (Kb. w = 26—30 térfogatszázalék, ami a talaj tömörségétől függően csupán w = 16 súlyszázaléknak felel meg) általában kevés, a talaj tényleges víztartalma ezt gyakran meghaladja. Sokszor előfordult az is, hogy a mérési eredmények még a mérési határon belül is megbízhatatlanok voltak. Ezeket a hiányosságokat felismerve 1966. év elejétől kezdve a talajok víztartalmát minden esetben laboratóriumban határozzuk meg, a fúrásokból legalább V2 méterenként kivett minták alapján és ebből számítjuk a száraz térfogatsúlyt. Ez a módszer azonban lassú, ezért arra fogunk törekedni, hogy az eddigieknél korszerűbb, nagyobb mérési tartományú és megbízhatóbb nedvességmérő műszereket szerezzünk be. A reflexiós módszerrel dolgozó mélységi szondák pontossága valamivel kisebb, mint a tűszondáké, a megengedett hiba ±4%. Ez elsősorban abból ered, hogy a reflexiós módszer igen érzékeny a tömörség egyenetlenségeire. A mérési eredményt a mért réteg átlagos tömörségénél erősebben befolyásolja a béléscső közvetlen közelében levő állapot, főleg azok a hézagok, melyek gyökérmaradványok, vagy állati kártevők miatt keletkeztek, vagy esetleg a fúrási munka közben álltak elő. Ez utóbbi hibalehetőség kiküszöbölése érdekében a fúrási munkát nagyon gondosan kell végezni, a béléscsövet közvetlenül a fúró után kell hajtani, hogy beomlások ne keletkezhessenek. Gondos munka esetén a mélységi szondák segítségével is olyan megízható tájékoztatást és statisztikusán jól értékelhető adatokat kaphatunk a töltésekről, amilyeneket egyébként csak a töltés megbontásával, költséges kutatóaknák segítségével lehetne biztosítani. IRODALOM SARI GY.: A talajtömörség meghatározása radioaktív izotópok segítségével. A VASÜTI TUDOMÁNYOS KUTATÓ INTÉZET EVKÖNYVE 1961. SARI GY.: Víztartalom meghatározása neutronok segítségével. A VASÜTI TUDOMÁNYOS KUTATÓ INTÉZET ÉVKÖNYVE 1962. SZILVÁSSY Z.: Talajok tömörségének mérése radioaktív módszerekkel. VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK, 1963. 2. sz. DOBÓ I.—SARI GY.—SZEPESSY J.: Munkahelyi tömörségmérés és operatív felhasználása. Földmunkák Gépesítése 6. Nemzetközi Konferencia. 1967. A magyar karszt- és karsztvíz-kutatás és fontosabb eredményei DR. PAPP FERENC Budapesti Műszaki Egyetem A kutatások sikeres elvégzéséhez ötletesség, megfelelő tudás és jó szervező készség szükséges. Hazánkban a karsztvíz jelentőségét már a legelső települők is felismerték. Erre közvetlen bizonyíték maradt a római megszállás idejéből, amikor Aquincum és Öbuda között a vízvezeték („aquaduct") épült, továbbá Aquincumban fürdőt létesítettek. Mindkét esetben a jelenlegi Római-fürdő karsztvíz forrásait használták fel. Jóval utóbb a törökök is mind Budapesten, mind Egerben fürdőket építettek és ezeket karsztvíz táplálta. Pécsett pedig a török időkből fennmaradt vízvezeték maradványait lehetett megtalálni. Igen valószínű, hogy már a rómaiak előtt is a települők használták hazánkban a karsztvizet és bizocyos, hogy a rómaiakat követő 37 '
