Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Vendl Aladár: Régi elgondolások a felszíni és felszín alatti vízről

3. ábra. A föld négy megszilárdulási állapota, Alphons Stüber szerint A legfelső ábrán a földkéreg 100 km, a másodikon 1000, a harmadikon 2000, a negyediken 4000 km vastag. A nagyobb hozamú források keletkezését a hydrophyciákkal magyarázza, amelyeket — miként említve volt — a tengervíz táplál. Sok nagy víztartó a hegységekben, nagyobb magasságban van. Ide a tenger vize úgy tud feljutni, hogy az árapály és a szelek felnyomják. A víznek körfolyamatát Kircher ábrában is érzékeltette (4. ábra). A források vizének sótartalma szerinte onnan származik, hogy a víz földalatti útjában különböző anyagokkal érintkezik, azokból egyeseket felold. A melegforrások vizének nagyobb hőmérsékletét a járatok közelében levő tűzfészkek idézik elő. A hydrophyciákból a víz két módon jut a felszínre: 1. A szomszédos pyrophylaciák hőjétől gőzzé alakul, 4. ábra. A víz körforgalma a tenger és a hegyek között, Athanasius Kircher szerint magasra feljut és a felszínen a melegforrások vize alakjában jelenik meg (5. ábra). 2. A kőzetek hézagai telnek meg vízzel és hajszálcsöves emelkedéssel a víz a felszín közelében levő nagy üregekbe jut fel. Kircher említ egy kísérletet, amely igazolná a víz ilyen felemelkedését a hegységekben: égetett gipszből s kevés vízből készült rövid oszlop felső lapja tálszerűen bemélyed. Az oszlop alsó része vízbe merül és a víz felfelé szívódik, a tálszerű mélyedésben összegyűlik. Későbbi vizsgálatok megállapították (Lulofs, Perrault), hogy homokban, kavicsban nem emelkedhetik fel a víz kapillárisán olyan magasra, hogy a felszínre kerüljön. A víznek nagy körforgalmát a felszínen s a felszín alatt — régi felfogások alapján — szellemesen összefoglalta. A víz állandóan mozog a tengerekben is, állandóan áramlik. A tenger áramlását térképen is feltüntette. A tengeri áramlások a forró égövben kelet-nyugati irányúak azért, mert a nap keletről nyugat felé mozog, s közbeá a forró égövben a napsugarak sok vizet eltüntetnek az erős párolgással. Ezt a vizet máshonnan, mégpedig nagyobb szélességekből odajutó víz pótolja. Ezenkívül azonban még egy másik tengeri áramlás is ismeretes: a tenger vizét az északi sarkon hatalmas víznyelő bevezeti a föld belsejébe (6. ábra) s ott a víz ismeretlen utakon eljut a déli sarokra, ahol ismét felszínre kerül. Űtja közijén a víz szennyeződései a tűzfészek hatására kigőzölögnek. Nemcsak a két sarki tenger függ össze egymással földalatti összeköttetéssel, hanem más tengerek is. Pl. a Fekete és a Kaspi tengert földalatti járatok kötik össze egymással. A Perzsiai öblöt a Kaspi tengerrel földalatti járatok kötik össze. A Vörös tengert a Földközi tengerrel és a Holt tengerrel kötik össze járatok a felszín alatt. Mivel a középkori bölcsek zöme azt képzelte, hogy a föld belsejében sok járat, üreg van, Kircher kortársai nem tekintették lehetetlennek Kircher földalatti víz áramlását. A tűzzel telt üregek és a vízzel telt üregek különböző mélységekben alakultak ki. Legmélyebben van természetesen a központi tűzfészek. A tűzfészkeket egymással és a vízfészkeket egymással különböző méretű járatok kötik össze. A későbbi írók közül többen csatlakoztak Kircher elgondolásához. D'Obreszenszki az 1657-ben megjelent értekezése szerint főleg a levegőnek átalakulása vízzé és a tenger bejutása a földalatti üregekbe okozza a források keletkezését. A hatalmas barlangokban levő nagy víztömegek, amilyeneket a Scylla és a Charibdis elnyel, a forrásokban kerülnek a felszínre. Minden forrás vize sós 20