Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Dr. Láng Sándor-dr. Probáld Ferenc: Az 1966. novemberi firenzei árvízről

Fokozza a nagyon nagy árvizekkel járó igen kedvezőtlen körülményeket az is, hogy közvetlen Firenze felett, a Pontassieveig mutatkozó nagy esés a folyón Firenze K-i szélén csökken, ezért a vízfolyás lelassul, és torlódik az ár. Ezt a torlódást, amit tehát már az eséscsökkenés is előidéz, tovább fokozza maga a város településhálózata, a hidak, a pályaudvar É-ról előreugró mesterséges magaslata, és végül Firenze Ny-i peremén (a Mugnonen kívül) az É-ról terjeszkedő és ugyancsak elzáró hatással járó Bisenzio-folyó lapos hordalékkúpja is. (A Bisenzio Prato városánál nyílik, ebben vezet a közel 20 km-es Appennino alagúton át a Roma—Firenze—Bologna—Velence vasúti fővonal.) Nem kedvező, ugyancsak Firenze központjától lefelé az Arnon a völgy újabb összeszűkülése sem, amikor antecedens, szűk völggyel áttöri a Monta Albano hegységet (614 m) a lapos Toscanai medence elhagyásakor. Nem utolsó sorban az alsó és felső Arno mellékének nagy szakaszokon lapos, vízjárta, alacsony jellegét is ki kell emelnünk. Firenze alatt pl. a Toscanai-medencében, sőt a város szűkebb területén is, de ugyanúgy Arezzo környékén a fiatal, negyedkori árvízmentes teraszok nagyrészt hiányoznak, mert a kis hegységközi medencék fiatal, feltöltéses süllyedékek. Mindezen körülmények kölcsönhatásaikban csak siettették éppen Firemze térségében az 1,5—2 km széles óholocén és újholocén teraszra épült városközpont és a többi alacsony városrész katasztrófáját és amint térképeink adatai mutatják, az 1966. évi mintegy 5500 m

3/s maximumot elérő árvíz tömegei több m magasan jelentkeztek Firenze utcáin, meghaladva a hidak szintjét is, és terein 8—10 m-rel a középvízszint felett. Ilyen borzalmas méretű árvízkatasztrófa Firenzében legutóbb kb. 700 éve volt. Hasonló meteorológiai előzményekkel járó . árvíz Olaszország nagyobbik részén lehetséges ott, ahol az élénk domborzat, vele a vizet át nem eresztő felszín ezt lehetővé teszi, mégpedig' az Appenninek Ny-i és az Alpok D-i lejtősödésén, ahol a Felső-Arnoéhoz hasonló méretű és domborzatú vízgyűjtőkön egyidejűleg napi 1. ábra. A Sarkvidék jelöl a Mediterránumba jutó, ciklonképződést okozó hideg légcsepp útja 5500 m magasságban fennálló átlaghőmérségleti eltérésével a normális hőmérséklethez képest 100—200 mm csapadék kis valószínűséggel ugyan, de már lehetséges. Hazánkban és a Kárpát-medencében ilyenekre legfeljebb nyáron kerül sor, amikor viszont sokkal nagyobb a beszivárgás, mint ősz közepén az Arno-völgyben és általában Itáliában. A hasonló méretű árvízi veszélyeztetettség tehát fennáll, de szerencse, hogy a Firenzéhez hasonló olasz nagyvárosok ilyen szempontból biztonságosabb helyen fekszenek. Az olasz közepes és kisvárosok közül viszont nagyon sok települt óholocén alacsony szintekre, völgykapukba, hordalékkúpokra, ahol az előzetes védekezés nagyon is indokolt. A rendkívüli időjárási helyzet. Az áradást előidéző felhőszakadások időjárási előzményei 1966. október * 31-ig nyúlnak vissza, amikor É-Grönland (1020 mb) és a Spitzbergák (965 mb) között rendkívül erős légnyomáskülönbség alakult ki. Ennek hatására megindult az artikus légtömegek heves kiáramlása D felé. Jan Maven szigetén egy nap leforgása alatt +3 C°-ról —12 C°; ra süllyedt a hőmérséklet. November 2-án a hideg légtömeg elvált táplálóterületétől és mint hatalmas hideg levegő-csepp folytatta útját a Pireneusi-félsziget, majd K-nek fordulva az Appennini-félsziget irányába, kiváltképp a magasabb légrétegekben erős lehűlést és így nagyfokú labilizálódást idézve elő a még meleg Földközi-tenger felett (1. ábra). A hideg levegő előretörése egyidejűleg D—DK-i kompenzációs áramlást is kiváltott, mely Itália felett november 3-án és 4-én viharos, helyenként 100 km/ó feletti sebességű) D—DK-i sirokkó formájában jelentkezett. A november 4-i (06 QMT) időjárási térkép (2. ábra) mutatja a Genovai öböl és a Kis Szirtisz között húzódó hosszú alacsonynyomású öv elhelyezkedését, melyen át húzódott a hideg és meleg légtömeget elválasztó front. November 3-ról 4-re virradó éjszaka előbb a trópusi és a térségben régebben tartózkodó felmelegedett poláris légtömeget elválasztó melegfront haladt át Toscana felett, majd 2. ábra. Az árvízkatasztrófát okozó mediterrán ciklonrendszer 1966. november 4-én, melegfrontja Viareggio — Verona között 111