Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Sárváry István: A Budapesti Műszaki Egyetem Jósvafői Kutatóállomásának szerepe a hazai karsztkutatásban

kell említeni e vizek szokásosnál nagyobb (29 mg/l) Cl-ion tartalmát, mely közvetett kapcsolatra is utal­hat. A Miskolc-Tapolca-i melegvizforrásnál decembertől, február végéig automata ellenállásmérő műszerünk / volt elhelyezve, de az eddig lezajlott mérések alatt (V-7, VIII-8, III-5) anomáliát nem észleltünk. A Miskolc-Tapolca-i hidegforrásoknál (122 m tszf.) előbb a kutakban, majd az övárokban végeztük észle­léseinket. A vizsgálatok alatt négy értékelhető méré­sünk volt. Az eredményekre jellemző a kis mértékű ellenállás csökkenés (50—200 Ohm). A Cl-ion a szokásos 6—9 mg/l tartalommal szemben m | m ISO J L zoo 1967 február március 3. ábra. A Nagykőmázsa V—7. sz. fúrásban észlelt karsztvíztükör változása 14—29 mg/l értéket mutatott a sózások hatására. Ez a vizsgálati módszer csak időszakosan került alkalma­zásra (2. ábra). Az áramlási sebességek értéke: V—7. fúrás 134,6 m-es talpnál 230,2 m tszf: 231 m/óra 203,7 m-es talpnál 161,1 m tszf: 244 m/óra VIII—8. fúrás 50,0 m-es talpnál 273,2 m tszf: 280 m/óra VIII—4. fúrás 45,0 m-es talpnál 271,2 m tszf 160 m/óra. Feltűnő az észlelt gyors kapcsolat a hidegvízforrá­sokkal. A VIII—8. és VIII—4. fúrások talpán kaverna van, mely közvetlenebb kapcsolatot feltételez. A korábbi vizsgálatokkal szemben most lényegesen nagyobb áramlási sebességeket állapítottunk meg, mely a magas karsztvízszín, a megnövekedett hidrau­likai esésnek tudható be. A V—7. fúrást megfigyelőkúttá építettük ki. Az 1967. február 13—április 2 közt történt vízszintmérések jól mutatják a tavaszi olvadás vízszint emelő hatását (3. ábra). A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Nagy­kőmázsa-i mészkőbánya a Miskolc-Tapolca-i hidegfor­rások vízutánpótlódását biztosító területen helyezke­dik el. Szükséges ezért a bányászat részéről a bánya­térségeket egészségügyi szempontok figyelembevételé­vel kialakítani. A bányaművelés hatása a repedezett­ségre a műveletek közelében valószínű, de az anyag repedezettsége, amit a geofizikai szelvények és a víz­fogyasztás a fúrás során is mutat, jelen állapotában összefüggést ad a felszín és a karsztvízjáratok között. A Budapesti Műszaki Egyetem jósvafói Kutatóállomásának szerepe a hazai karsztkutatásban SÁRVÁRY ISTVÁN Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt az analfabéták számaránya alapján sorolták be a világ országait „mű­velt", „fejlődő" és „elmaradott" kategóriákba, úgy ve­szik számba manapság minden népnél — ellenkező előjellel — az évente kiképzett műszaki szakemberek számarányát. A fejlett országokban évről-évre komo­lyabb anyagi erőket fordítanak a szakemberképzés céljaira és közismert dolog, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között is állandó versengés tárgyát képezi a szakemberképzés aránya és színvonala. A szakemberek munkájából, a műszaki élet fejlő­déséből származó eredményeket, a fennmaradó problé­mákat kutatóintézetek munkatársai gyűjtik össze, ők próbálják tisztázni a nagyobb, általánosabb összefüggé­seket. A kutatók képzése ma még sehol a világon nem folyik intézményesen. Ez éppen úgy megoldhatatlan feladat, mint — egy szinttel magasabban — a tudósok képzésének egységes irányítása lenne. Ugyanakkor vi­szont kétségtelen, hogy a tudományos kutatás jelentő­sége világszerte egyre nő. A kutatók csaknem minden esetben az egyetemet, főiskolát végzettek közül kerülnek ki. Pályaválasztásu­kat, későbbi fejlődésüket, kutatóvá-válásukat befolyá­solni lehet, ha figyelmüket a nyitott kérdések, megol­datlan problémák felé irányítjuk. Ennek az előképzés-» nek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ku­tatóintézetekben általános tapasztalat, hogy még a jó képességű, kutatói hajlamú szakemberek is csak 2—3 éves hasonló jellegű munka után válnak igazán hasz­nálható munkatársakká. Mindezt azért érdemes röviden átgondolni, mert a 10 éves fennállását ünneplő Jósvafői Kutatóállomás tevé­kenységének egyik leglényegesebb része, hogy a hazai kutatóképzésben és az ezzel kapcsolatos feladatok meg­oldásában tölt be fontos szerepet. Hogyan tükröződik ez a Kutatóállomás eddigi tevé­kenységében ? A Kutatóállomás és a hozzá kapcsolódó (a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani Tanszékén műkö­dő) tudományos diákkör munkatársai maguk választ­hatják ki az őket érdeklő témát a karsztkutatással kapcsolatos problémakörből. A tapasztaltabb munka­társak állandó segítséget nyújtanak a fiataloknak, akik a feladat megoldása után az eredményeket önálló cikk formájában saját nevük alatt közölhetik. Az Ál­lomás adottságai folytán a kutatói tevékenység csábí­tóan — pihenésjellegűen — jelentkezik, később azon­ban szokássá válik, elmaradása hiányérzetet kelt. Év­ről évre több egyetemi hallgató tölti szabadidejét a Kutatóállomáson, ahol a jól felszerelt laboratórium birtokában, az állandó mérési program egyre hosszab­bodó adatsorainak felhasználásával lehetőség nyílik a felmerülő kérdések azonnali tisztázására, a legjobbnak látszó módszerek kiválasztására. S mindezeken túl fontos tényezőként kell megemlíteni a Kutatóállomás inspiráló légkörét, a hasonló érdeklődésű fiatalok csak­nem állandó szakmai vitáit, amely a témák sokoldalú vizsgálatához vezet. A Kutatóállomáson végzett munkával kapcsolatban az elmúlt évtized alatt mintegy 65 tudományos illetve népszerű (ismeretterjesztő) cikk készült. (Ezek közül Bidló G., Cser F., Csicsely A., Czájlik I., Dékány Cs., 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom