Hidrológiai tájékoztató, 1968 június

Szikszai Gyula-Oláh Mihály: Karszthidrológiai vizsgálatok a Miskolc-tapolcai Nagykőmázsai hegyen

juttattunk. Az észlelőhelyeket a Miskolci Vízmű tapolcai hidegforrásainál, valamint a Barlangfürdő melegforrásánál építettük ki. Időszakos (1967 április—május) észlelést végeztünk a Juhdöglő-völgy két időszakos forrásánál és két kútjánál (1. ábra). A választott módszert a kutatás körülményei szabták meg. Így a fúrólyukban történő nyomjelzés, a kutatás idején várható nagy vízhozamok, magas karsztvízszín, a módszerek egyszerűsége és annak hibalehetőségei. A víz elektromos ellenállásának változása NaCl — tömény oldatának a karsztvízrendszerbe való juttatásával egyszerű módon előidézhető és jól regisztrálható. A tömény sóoldatot a források nagy vízhozamának megfelelő mennyiségű (5—30 q) iparisó felhasználásával állítottuk elő. A sóoldatot szivattyúval fúrórudazaton a fúrólyuk talpára juttattuk. A só betáplálása előtt 1—2 m

3 utána 5—10 m

3 vizet nyomtunk a furatba. A betáplálással egyidőben kezdtük meg az észlelést az említett helyeken. Alkalmazott módszerek: 1. A víz elektromos ellenállásváltozásának mérése. 1. 1. Automata műszerekkel végeztük, hatszínírós regisztráló egységgel, platinagyűrűs harangelektródával, váltóáramról meghajtott regisztrálás és váltóáramú mérőhíddal. 1. 2. Hordozható vízelektromos ellenállásváltozásmérő műszerrel (VITUKI tip.) 2. Cl-ion tartalom változás mérése kémiai módszerrel. 3. Folyamatos hQmérsékletmérés és időszakos teljes elemzésre vízmintavétel. 4. Az előfúrás során a felhasznált vízmennyiséget regisztráltuk. 5. Geofizikai radioaktív fúrólyuk szelvényezéssel a repedezettséget és kavernákat igyekeztünk feltárni. Eredmények A vizsgálatok eredményességét a meteorológiai viszonyok szabták meg elsősorban, melyekkel szoros kapcsolatban van a karsztvízszín helyzete és a források vízhozama. Vízhozam adatsorok nem állnak rendelkezésünkre, melyek ábrázolnák a területről elfolyt és felhasznált karsztvízmennyiséget, mivel a patakokban nincs vízhozam mérő. A kutatás során a 101 mm 0-jű fúrólyukakkal harántolt repedésekbe, üregekbe juttattunk sóoldatot. Az üregek jelenlétét a vízfogyasztási és geofizikai mérések is bizonyították. A nagy vízhozamokat fokozott sómennyiségek felhasználásával próbáltuk kompenzálni. A téli alacsonyabb vizek idején az V—7. és VIII—8. fúrásokban eredménnyel végeztük a vizsgálatokat, melyeket újabb csak május elején követett a VIII—4. fúrásban. A télvégi, korai februári olvadás miatt a III—5, V—7, VIII—10. és III—9. fúrásokban vizsgálataink nem hoztak eredményt. Fontos szerepe volt a sikertelen sózásoknál a furat és a karsztjáratok rossz kapcsolatának a fúrási talp közelében (III—5. és III—9. fúrás). A Juhdöglő-völgyi megfigyelő helyeken a tavasz folyamán végeztünk méréseket negatív eredménnyel. Ebben közrehatott a figyelő helyek közvetett kapcsolata a karsztvizekkel, valamint a ritka észlelések. Meg . / 1966 XII 19-én V-7. fúrás .2 1967 / ZS-én V-7. fúrás 3 1967. HS-án VW-t. fúrás * 1967 V S-án VIII -*. fúrás 2. ábra. A Miskolc-Tapolca hidegvízforrás vizének elektromos ellenállás változása a nagykőmázsai fúrásokba történt sóoldat betáplálások után 85