Hidrológiai tájékoztató, 1967

2. szám, november - Csörnyei Sándor: A Római fürdő felújítása

re. Orvosi- és bejárati deszkabódé, 4 férfi és 6 női WC, 8—10 zuhany leírásával kerekké vált a régi Római fürdő ismertetése. Ezt talán csak a lebontás előtt készített fényképek teszik teljesebbé (2—3. kép). 2. kép. A régi fürdő romos hídja a tó felett (Az egyik oszlopon vízmérce látható, az előtérben bővizű forrás van.) 3. kép. A régi strandmedence leürítve, háttérben az öltöző épületek (A medence fenekén faráccsal és lyukas kőkoronggal lefedett kútszerűen foglalt források láthatók.) Vízbeszerzés és forrásfoglalás A Római fürdőt az itt fakadó források látják el vízzel. E források a vízföldtani kutatás szerint a kiemelt helyzetben levő triász mészkőrögöt határoló vetők mentén törnek fel. Kb. a forrástó területével azonos nagyságú rész ez, körülvéve oligocén korú vízzáró üledékekkel. A mészkőrög, illetve az oligocén képződmények fölött átlagosan 15 m vastagságú pleisztocén homokos kavics van. Ennek felső része kb. 7 m vastagtagságban iszaposabb kifejlődésű. A karsztvíz e kavicsrétegen keresztül részben EL felszínre tör, részben pedig oldalirányban elszökik, felauzzasztva a környező terület talajvízszintjét. Az elszökő vizet már Papp F. (2) leírta, mennyiségét a mostani vizsgálatok alapján Horváth L. (1) számította. Értéke meglehetősen nagy: 1000 l/p. A vízföldtani kutatásra és vizsgálatra, — mint említettük, — azért került sor, mert az 1950-es években a források nyugalmi szintje olyan mélyre szállt, hogy nemcsak a túlfolyás szűnt meg, de a medencében levő vízszint mélyen a túlfolyók alatt helyezkedett el. Horváth L. (1) az eredeti, az 1930-as évek nyugalmi vízszintjét 110 mAf-nek becsülte. Véleményem szerint ez túlzott, de minden bizonnyal a 109 m. A. f. körüli szintet elfogadhatónak lehet tekinteni. A vizsgálatok alapján tisztázódott, hogy a vízszínsüllyedés elsősorban nem helyi okokra vezethető viszsza. Nagymérvű készletfogyasztás előzte meg. Részben a Római- és Csillaghegyi fürdőknél, részben pedig távolabb, de a földtani egységen belül. Mindkét fürdőben az 50-es évek vízhiányos időszakában a Fővárosi Vízművek víztermelésre rendezkedett be. Ez az ideiglenes víztermelés ma már egyik helyen sem folyik, sőt a fürdő vízjogi engedélyezési eljárása azzal zárult, „hogy a jövőben a Római fürdő forrásaiból a Fővárosi Vízművek hálózatába vizet betáplálni nem szabad és ilyen lehetőséget sem lehet biztosítani". A vizsgálati időszak alatt mért legkisebb nyugalmi vízszint 106,7 m A. f. volt. A Római fürdőben végzett vízkutatás során 19 fúrást készítettek, összesen 1001 fm fúrási hosszúsággal. Ezek közül a legmélyebb fúrás 181 m-es, a triász dachsteini mészkőbe 118 fm hosszban behatolt. 11 fúrás 37—127 m-es mélységgel az oligocén és eocén rétegeket harántolta, 7 pedig csak a felső, pleisztocén kavicsréteget fúrta át. A további vízfelhasználás szempontjából fontos eredmény volt az is, hogy a triász és eocén mészkőben feltárt langyos karsztvíz nyugalmi szintje közel azonos a források vízszintjével. Ennek alapján kézenfekvő a langyos karsztvíz kitermelésének olyan módja,' amely a talajvíz beáramlásától és a nyugalmi vízszín magassági helyzetétől függetlenül történhet. Ez célszerűen a régi forrástó közelében a triász mészkőrög vetői mentén fúrt kutakkal valósítható meg. Pillanatnyilag erre nincs szükség, mert a források vize elegendő. További több méteres vízszínsüllyedés esetén is csak annyi kút készítése javasolható, amennyi a fürdő üzeméhez feltétlenül szükséges. A fürdő vízbeszerzése szempontjából a forrástóval kombinált fürdőmedence a továbbiakban nem jelent biztonságos megoldást. Átmenetileg némi vízszínemelkedés észlelhető ugyan, de az egész hidrológiai rendszerre ez nem mutatható ki. Elképzelhető, hogy a tő fenékszintjének mélyítése kövesse a nyugalmi vízszín alakulását. Ennek határt szab a medence gravitációs leürítésének lehetősége. E megoldás esetén például a medence határolófalainak alapsík magassága sem állapítható meg gazdaságosan. Felmerült az a gondolat is, hogy víztermelés céljára meg kell tartani az eredeti tavat, esetleg kisebb területre leszűkítve. A medencék ez esetben a tótól távolabb, a jelenlegi szabad részre kerülnek. Alkalmas elhelyezéssel 1—1,5 m-rel kisebb nyugalmi szintnél is gravitációsan feltölthetők. Viszont az elhasznált vizet kellett volna átemelni. El kellett tekinteni attól a megoldástól az egészségügyi hatóságok szemlélete miatt is. A nyitott forrástó egyébként ivóvíz minőségű vize könnyen szennyeződik, ilyen vizet fürdésre felhasználni nem lehet. Számos ellenkező példa — Malomtó a Lukács-fürdőben, péti forrásmedence, s maga a Balaton — nem jelent meggyőző érvet. Nem lehetett volna megakadályozni azt sem, hogy ne fürödjenek e gyönyörködésre alkalmas természetes tóban. Olyan kerítés pedig, amely az előbbit megakadályozza, az utóbbit is lehetetlenné teszi A kutatás és az érvényben levő rendeletek figyelembevételével a tervek úgy készültek, hogy az eredeti medencét három részre tagolva a jelentősebb forrásokat pedig egyedileg foglalva mindegyik kb. a helyén maradt. Foglalás szempontjából természetesen csak a nagyobb források jöhettek szóba, a kisebbeket eltömték. Megkísérelték, de nem sikerült eltömni az úszómedence alatt levő két nagyobb forrást, ezért csővel összekötötték egy közelben levő másik forrással. Végeredményben 11 foglalt forrása van a fürdőnek. A 12-ik forrás nincs a fürdő vízellátási rendszerébe kapcsolva. Vize közvetlenül a dísz-tóba folyik. Ezeket kútszerűen, 1 m belső átmérőjű, előregyártott beton kútgyűrűkkel foglalták. Mivel a víz a mélyebb rétegekből elsősorban a vetők mentén, illetve a karszttosodott járatokon jut a felszín közelébe, a kavicsba kerülő vizek belépési helyét biztonságosan megállapítani nem 58