Hidrológiai tájékoztató, 1967

1. szám, május - Sellyey Gyula: Beszámoló az "Ipari hűtővizek minőségi kérdései" című ankétról

pes az öntözőtelepen el nem helyezhető szennyvizeket. A vízvédelem közegészségügyi és mezőgazdasági vonalán még fennálló kisebb ellentéteket rendezni kell, és a népgazdaság számára legkedvezőbb vonalat mielőbb kialakítva elő kell segíteni ennek a rendezetlenül maradása esetén számtalan más fejlesztésnek gátat jelentő, és sok felesleges kiadásnak csíráját magában rejtő problémát. Az általános tájékoztatás után Seres László a gyulai Járási Tanács agronómusa a sarkadi Cukorgyár szeptember 1-től február közepéig tartó kampánya alatt keletkező kb. 1 millió m

3, és a mezőgazdaság számára, közel 7500 q vegyes műtrágyaértéket tartalmazó szennyvíz mielőbbi végleges formában kialakított hasznosítását sürgette. A tenyészidőn kívüli időszakban keletkező szennyvizeket minél koncentráltabb formában, iszapjával, úszó- és lebegő anyagaival együtt kell a területre juttatni. A hordalékkal a környék rossz szerkezetű kötött talaját kerti talajjá lehet javítani. Ezt igazolja, hogy a leürített tározókon 230/kh burgonyatermést értek el átlagosan, ami az országos átlagnak ötszöröse. Ez az érték viszont méreg az élővizekre, mivel a saponin származékok a legveszedelmesebb halpusztító anyagok. A hordalékát lerakott vizeket tárolni kell, mert azok az öntözési idényben hasznosítva a természetes vizekkel elérhető eredményeket meghaladó terméseredményeket biztosítanak. Rakonczay István a szegedi Tervező Vállalat mérnöke Gyula város csatornázásával és szennyvíztisztításával foglalkozott. A hálózat elválasztó rendszerben létesül. A megvalósítás 3 ütemben történik. A teljes kiépítés után 6750 m

3/nap szennyvízmennyiséget fognak mechanikai tisztítás után a gyulai ÁG területén elöntözni. A csatornázásra és az elöntözésre vonatkozó tervek összehangoltan készülnek. Békéscsaba szennyvizeinek elhelyezéséről Hajdú László az OVF főmérnöke és Mucsy György a Mélyépterv mérnöke adtak tájékoztatást. Kétségtelenné vált részletes előadásuk nyomán, hogy részben a terület alapadottságai miatt, részben pedig a csatornázási munkák kivitelezési hibái, és a város peremen történő építkezések következtében nehéz megtalálni a gazdaságos rendezés módját. Fokozta ennek az állapotnak bonyolultságát a Konzervgyárnak a rendszer végére való rácsatlakozása, melynek következtében az ideiglenes oldómedencék nem képesek funkciójukat az egészségügyi előírások értelmében ellátni. A megoldásra több alternatívát ajánlottak. Az északi ipartelepi és az erős infiltrációval terhelt városi szennyvizek mechanikai tisztítására újabb oldómedencét kell létesíteni, és az így kezelt szennyvizeket el kell öntözni. A város déli részén, — részben a csatornahálózat mentesítése céljából, — célszerű elhelyezni kellő telepen belüli előkezelés után a déli ipartelepek keletkező szennyvizeit. A mechanikai tisztításra a vízkivételi helyektől legtávolabb eső téglagyári anyaggödrök egyikét kell igénybevenni, honnan a szennyvizeket a szomszédos békéscsabai Kossuth Tsz homokos földjeire emelve lehet mezőgazdasági hasznosításra átadni. Amennyiben az itteni kényes minőségű szennyvizek ellen közegészségügyi okokból kifogást emelnek, azokat előzetesen biológiailag kell tisztítani. A szennyvízkérdés itteni rendezése után sürgősen le kell csapolna a Nádast, és annak feltöltése után biztosítani kell az élelmiszeripari kombináthoz illő közegészségügyi környezetet. Igen időszerű témával foglalkozott Botyánszki György a Megyei Tervező Irodá mérnöke, aki a kisehb települések szennyvízrendezésével kapcsolatos kérdéseket ismertette. A megindult lakásépítkezés, az ugyancsak közművesítést igénylő oktatási, kulturális és egészségügyi létesítmények, valamint a községmagban korszerűtlen kisberendezésekkel rendelkező egyéb szennyvíztermelők elodázhatatlanná teszik — főleg a vízellátás fejlesztése után —, a szennyvízelhelyezés megoldását. A közműberuházásokat koordinálni kell. Nem engedhető meg, hogy egymás szomszédságában különálló szennyvízkezelő kisberendezések tömegei alakuljanak ki. Az eddigi kihordásos megoldásokat vagy a közegészségügyi okokból veszélyes csapadékcsatornákra való rákötéseket meg kell szüntetni, és lehetőleg az utak korszerűsítésével egyidőben meg kell oldani a közcsatornák kiépítését is. A végleges megoldásra vonatkozó elképzeléseket mielőbb ki kell alakítani, és a szennyvíztisztítás funkciós felépítésénél arra kell törekedni, hogy a létesítmény a kezdetben mutatkozó kis szennyvízterhelés, és a végső kiépítésben mutatkozó teljes napi terhelés arányainak és kívánalmainak megfelelően szakaszosan megvalósítható legyen. A gazdaságosság szemszögéből igen kívánatos, ha az 5—6 évvel ezelőtt kialakított rendezési tervek csatornázási, és szennyvíztisztítási elképzeléseit felülvizsgáljuk, és idejében meghatározzuk a közegészségügyi és vízügyi szempontokból még eltűrhető ideiglenes, de a végleges csatornázási rendszerbe még gazdaságosan beilleszkedő gyakran szükségessé váló átmeneti megoldások lehetőségeit. Igen gazdaságosnak mutatkozott és követésre méltó Mezőberény szennyvízhelyzetének rendezése. Itt egy OTP lakótelep szennyvízberendezésének kialakítása során csak olyan létesítményekre adott engedélyt a vízügyi hatóság, amelyek révén távlatban a község egész belsőségének szennyvízrendezése is megoldható. Erre az első szennyvízelhelyezést igénylő nagyobb létesítmény helyének a rácsatlakozás szempontjából kedvező kijelölése esetén más települések esetében is megvan a lehetőség. Az előadások elhangzása után, és a számos értékes hozzászólást követően Herédy Sándor a MHT Szennyvíz Szakosztályának elnöke javasolta az 1966. február 9-én e tárgyban a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Agrártudományi Egyesület által hozott határozatok elfogadását, és azoknak a helyi kérdések megoldásának elősegítésére alkalmas további határozatokkal való kiegészítését. Az így meghozott határozatokat a MHT az illetékes szervek részére eljuttatta. Dr. Márki-Zay Lajos Beszámoló az „ipari hűtővizek minőségi kérdései" című ankétról A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztálya és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Hőerőmű Szakosztályának Vízvegyészeti Munkacsoportja 1966. április 22-én egésznapos ankéntot rendezett a Technika Házában, Budapesten. Az ankét tárgya az ipari hűtővizek minőségével, kezelési technológiájával és felhasználásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések jelenlegi állásának és a közeljövő feladatainak áttekintése volt, hazai tapasztalatok és külföldi szakirodalom, illetve tanulmányok alapján. E témakör — valamennyi főbb iparág nagymértékben növekvő hűtővíz-igénye következtében — igen szerteágazó és fontos, tehát az eddiginél jóval nagyobb figyelmet érdemel. A vonatkozó kísérleti-kutatási munka megindítása, valamint a felmerült számos tervezési, kivitelezési, üzemeltetési és gazdasági gyakorlati kérdés megoldása időszerű és sürgős feladat. Ezt igazolta az irányító, kutató és ipari szakemberek nagyszámú (130 résztvevő) megjelenése és élénk érdeklődése Is. 8* 115